Kisalföld logö

2018. 04. 27. péntek - Zita 8°C | 20°C Még több cikk.

Köszönjük, tanár úr!

Hatvanöt évvel ezelőtt azon a tavaszi napon éjjel egykor vonatra ült Körmenden egy tizennégy éves fiú, hogy reggel nyolcra Győrbe érhessen a textiltechnikum felvételi vizsgájára.
Nemigen tudta, hova jön, hiszen a családnak egyáltalán nem volt textilipari tájékozottsága. Nos, a felvételi sikerült. 1953-ban aztán az iskola technikusi oklevéllel engedte útjára, egyenest a műszaki egyetem textilmérnöki szakára. Aztán visszacsalogatta tanárának, majd huszonhárom éven át igazgatóként ragaszkodott hozzá.

Dióhéjban ennyi Bandi István mérnök-tanár szakmai életrajza.

– Ebben a remek közösségben igazgatóként sem szenvedtem sosem, a pedagógia-emberi területtel gondom alig volt, az iskola működtetésében annál több, de ebben meg a győri textiles cégekkel kialakított kapcsolatok támogattak rendületlenül.

(Bandi István nyugdíjazásakor ezek a cégek a városházán, az akkori polgármester irodájában a Munkácsy-díjas győri Cziráky Lajos festményével köszönték meg az évtizedeken át élő együttműködést.)

Ma már nincs győri textilipar. Mondhatni magyarországi sem. És természetesen felszámolták a szakma oktatását is, a textiltechnikum épülete pedig visszaszállt eredeti létesítőjére, a katolikus egyházra. Az iskolaigazgató már aktív korában is, de később még inkább kezdett odafigyelni a textiles szakma régi értékeinek megőrzésére, aktív tagja, részben irányítója volt a szakma helyi tudományos, ismeretterjesztő testületeinek. Természetesen ott volt a győri ipartörténeti gyűjteményt vagy akár műszaki múzeumot gründoló csapatban is.

Bandi István
Bandi István


– Nagy fájdalmam, hogy végül is sokra nem mentünk lelkes szándékainkkal. Akkoriban ígért pénzt, lehetőséget a városi önkormányzat, az Audi, a Rába, de aztán személyi és egyéb változások miatt a kezdeményezésünk elhalt.

(Bandi István mindig megbecsült tagja volt a győri pedagógustársadalomnak. Nem járkált a felügyeleti szervekhez gondjaival-bajaival. Az idők változását is naprakészen követte az intézmény újabb szakok, oktatási formák bevezetésével. Van is egy fiókra való oklevél otthon, mind közül a legfényesebb a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje.)

Bandi István nyolcvanéves lett. Nyugdíjas óvónő feleségével csendben, békében élnek a Bartók Béla úti tömbházban, ahonnan a lehető leggyakrabban kijárnak az újbaráti hétvégi telekre, és amikor csak lehet, örömmel fogadják a három Fűzfőn élő fiúunokát. A tanár úr pedig gondosan vezeti a meghívásokat tartalmazó naptárját, van olyan nap, hogy két érettségi találkozóra is elvárják.

Legelső saját osztálya sem felejtette el. Mára hívta estebédre volt osztályfőnökét: a nyolcvanévest köszöntötték a hetvenévesek, a vállalatigazgató (nem is egy), a mérnök (szintén több), a volt tanácselnök, néhány hűséggel kitartó textiles és különféle területeken vállalkozók, köztük leginkább elfajzottként egy újságíró is. Aki a „nyugdíjas-találkozóhoz" társai – a Rejtő Sándor Fonó- és Szövőipari Technikum IV. A osztálya (1959–1963) – nevében e sorokkal járult hozzá…

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nicsak, ki mosolyog! Újabb cuki gyermekfotók

Az idei Gyermek-és babaszépségversenyünkre nevezett fotók közül ismét közreadunk egy válogatást. Tovább olvasom