Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Köszönet a tragikus baleset után

Egy elszabadult vascső okozott tragikus balesetet Ménfőcsanakon májusban. Az áldozat férje a Kisalföldön keresztül mond most köszönetet azoknak, akik segítették.
Köszönet

Köszönetet szeretnék mondani. Az ember azt hinné, hogy a világ legegyszerűbb dolga ez, azonban amit én szeretnék megköszönni, az ennél egy kicsit bonyolultabb...

Nem olyan régen és mégis egy örökkévalósággal ezelőtt történt egy baleset. Az a reggel is úgy indult, mint bármely másik, de kora délelőtt néhányan úgy éreztük, hogy kész... Minden elvesztette az értelmét.

Aztán az első sokk után föl kellett ráznom magam, hisz a rendőr elmondta, kisfiunk a balesetin várja, hogy érte menjek, szerencsére egy karcolás nélkül megúszta a balesetet. Ekkor még nem tudtam semmit, csak hogy a feleségem egy balesetben meghalt. Az első hiteles információkat maga a kisfiam mesélte: „Anya sikított, aztán `bejött` egy cső, nagy durranás volt, berepült egy párna és nekimentünk egy oszlopnak..."

Ő már megérezte, hogy valami nagy baj történt. De még pár napig hinni akarta, hogy csak a mentő vitte el anyát, és még meggyógyulhat.

Sajnos azt az esetet, egy ilyen találkozást egy vascsővel senki sem élhette volna túl. Mi pedig itt maradtunk anya, feleség, társ nélkül.

Fotó: B. A.
Fotó: B. A.
Soha nem gondoltam, hogy egy ilyen szörnyűségnek kell történnie, hogy valamennyire mégis visszatérjen az emberekbe, az emberiességbe vetett hitem. Az újság weboldalán lévő fórumot éjszakánként végigböngészve jutott először eszembe, lehet, mégsem olyan borzasztó ez a világ. Több volt az olyan hozzászólás, amely empátiát, együttérzést sugárzott, mint az, amik miatt már eddig is kis híján embergyűlölővé váltam... Nem, végül is ez túlzás, nem gyűlöltem meg az embereket, de szinte teljesen magamba zárkóztam és úgy gondoltam, magunkon kívül senkire sem kell számítanunk, mert nincs miért. Hosszú évek során bekövetkezett tapasztalatok vezettek ehhez az életfelfogáshoz; aztán hét éve megtaláltam a feleségemet. Mindketten másodszorra futottunk neki ennek az óriási színdarabnak, amit házaséletnek is neveznek, és mindketten hoztuk az „előző életünkből" származó gyerekeinket. Egy csapásra nagycsaládosok lettünk, megszületett közös kisfiunk, és számtalanszor érezhettük magunkon az emberek már-már lesajnáló tekintetét: hja, csak mérsékelten értelmes az az ember, aki ebben a mai világban öt gyereket nevelget.

Aztán jött ez a bizonyos május 21.: reggel nyolc óra után néhány perccel – szinte fizikai képtelenségnek tűnő módon – vízszintesen felnyársalta egy cső az autónkat a vezetőülésen ülő feleségemmel együtt.

És valami megmozdult az emberekben is. Olyan emberek is fölvették a telefont és hívtak, írtak e-mailt, SMS-t, akik sosem ismertek, és kérdezték: miben segíthetnek? Olyan emberek, akikkel csak hivatalos kapcsolatom volt, kerestek föl és nyújtottak azonnali, konkrét segítséget. A győri színház művészei és munkatársai, akik csak a színpadról voltak ismerősök – és ez igen egyoldalú ismeretség, hiszen mi csak a szerepeikből ismerjük őket, ők pedig eddig azt sem tudták, hogy a világon vagyunk –, olyasmit nyújtottak, ami azt hiszem, mindenkinek, és a mindenki alatt saját magamat is értem, példát mutathat.

Egy kora este a nézőtéren ülve olyan ajándékot kaptunk egész családommal, amit soha nem felejtünk el. Minden fellépő szívvel-lélekkel előadta azt, amihez a legjobban ért: játszott nekünk és a nézőtéren ülő sok-sok embernek, aki azért volt ott, hogy ezzel ismeretlenül is segíthessen.

Soha senki más nem nézheti meg ezt az előadást, sajnos még egy házi videó sem készült róla. Ám mi láttuk, jólesett, és bár nekem végig folyt a szemeimből a könny, mindannyian megértettük, miről is szól az előadás. Sőt, azóta megkaptuk az est teljes bevételét egy alapítvány közreműködésével.

Nem milliókról van szó, de amint azt az est egyik résztvevője elmondta, elég arra, hogy valahová elvigyem nyaralni a gyerekeinket, ahol felhőtlenül élvezhetik az ÉLETET.

Szomorúan hallgattam azok megjegyzéseit, akik leszólták a győri színházat; hogy ezt az egészet csak azért csinálták, hogy reklámozzák magukat. Akik leszólták a helyi önkormányzatot, a polgármester asszonyt, hogy biztos valami van a háttérben.

Persze hogy van. A jó szándék.

Nem vagyok sem közismert üzletember, sem politikus, csak egy átlagos, győrújbaráti apa átlagos, hitellel terhelt családi házzal, hitelből vett autóval, aki elvesztette a párját, a társát. Senki az égvilágon semmit sem nyert azzal, hogy rajtam, a családomon akart segíteni. Viszont a villámgyorsan intézkedő polgármesteri hivatal, a színház kezdeményezése és az ennek kapcsán megmozduló emberek, az ismeretlen e-mail írók megmutatták nekem, hogy lehet, mégsem olyan rossz ez a világ. Visszaadtak valamit az emberekbe vetett hitemből. Ezt is köszönöm. És még egyszer köszönöm a konkrét segítséget mindenkinek, aki tett valamit, hogy segíthessen.

Kopcsó András

A baleset után egy nappal a kisalfold.hu-n megjelent cikknél jelent meg Laci975 hozzászólása, amelyben a család megsegítését szorgalmazza.


Laci975, május 22.:

Minden hozzászólónak!

Szomorúan olvastam, hogy sokan csak okoskodnak, vagy épp vitatkoznak. Tisztelet a kivételnek.

Ezen most szeretnék változtatni.

Ezért kérem az Apát, hogy adja meg a bankszámlaszámát.
Ha ide nem akarja kiírni, akkor küldje el csak nekem:
laci.975@freemail.hu

Tudom, hogy ezen szörnyű tragédia ellenére is tovább kell sajnos menni ezen a szomorú úton. Az élet, sajnos megy tovább. De úgy gondolom, ha most egy apró teher, a piszkos anyagiak egy időre lekerülhetnének a gyászoló család válláról, egy kicsit könnyebb lenne.

Kérnék mindenkit, ebben IS segítsenek egy kicsit.

Őszinte részvétem a történtek miatt :(

Olvasóink írták

  • 7. jankó lajos 2008. szeptember 12. 18:46
    „Őszinte részvétem.”
  • 6. pancsika85 2008. augusztus 29. 21:36
    „Mint az előző cikkek olvasásakor és mint most is pityergek és összeszorul a szívem!!Nagyon nagy tragédia ami történt,de az előttem valókhoz csatlakozva én is őszinte részvétet kívánok a családnak és jó egészséget és még nagyon sok örömet az életben!!!!!Köszön(öm)jük ezt az újságcikket.”
  • 5. empatikus 2008. augusztus 29. 20:56
    „Jó ember vagy ! Kívánom, neked és Családodnak, hogy a megért fájdalmas baleset után (mint, hogy írod is, talpraálltok!), talpraálljatok!! Jó olvasni, hittel teli soraid. Nekünk is segít. Pedig TE, TI vagytok akik lelki támaszra szorulnátok. (bocs ez 1 kicsit rossz +fogalmazás). Kösz ezt a cikket.”
  • 4. soproni 2008. augusztus 29. 20:37
    „3-nak. Amióta olvasom a Kisalföldet még ilyen kulturált és értelmes hozzászólással nem találkoztam. Bár minden ember így gondolkodna és hasonló hangvitelű véleménnyel reagálna a cikkekre a szidalmazás és az egymást támadó okoskodó megjegyzések helyett. Remélem,hogy akik sorait olvasták nem kételkednek a szavaiban és ők is hisznek abban,hogy csak az összefogás és a szeretet az,amitől ez a világ valóban jobb lehet.
    A családnak kitartást,jó egészséget kívánok!”
  • 3. egy alapítvány 2008. augusztus 29. 17:52
    „Kedves András!
    Sajnos valami nagy tragédiának kellett történni ahhoz, hogy Te is és valamennyien megtapasztaljuk, hogy a Magyar ember lelke eredendően a helyén van. Az akkori negatív hozzászólásokat elengedők, a saját problémáikat élték, vetítették ki írásaikban, ill. a mindennapi sérelmeiket, gonoszkodó megjegyzéseikkel igyekeztek, és igyekeznek azóta is kidolgozni magukból!
    Bizonyára eljön az idő, hogy ezek az emberek fejlődésük során, ha nem is válnak olyanokká mint a benneteket önzetlenül segítők, de majd legalább nem szólalnak meg!
    Az írásaikban megjelenő okoskodásuk, az emberi jó szándék dacból történő negatív átkódolása pedig a megosztott társadalmunk negatív tükre!
    El kell fogadni még egy darabig ezt a jelenséget, és imádkozni kell azokért, akik bármi okból közvetítenek információkat a társadalom felé, vagy önjelölt tollnokként nem hisznek abban, hogy az emberek alapjában jók, és szeretnék egyre többször nyíltan megélni az összefogás, a másik ember segítésének csodáját!
    Ez a világ pedig attól lesz jobb, ha az értetek és a hasonló helyzetbe kerültekért összefogó emberek nem vesznek tudomást ezekről a negatív értékrendekkel létező Don Quijote típusú dicső lovagokról!

    Legyen Béke a lelkedben!
    Köszönöm az írásod, megérdemelte szavaid a Kisalföld nyilvánossága!”
  • 2. Lilla. 2008. augusztus 29. 10:05
    „Bárcsak minden Apa ilyen lenne mint ez a férfi. Erőt, egészséget, és kitartást!
    Egy 21 éves (még) gyermek”
  • 1. AncsaPancsa 2008. augusztus 29. 08:12
    „Nagyon sajnálom ami történt,teljesen áttudom érezni a fájdalmat.Én egyedül nevelem a fiamat,10 éve minden nap autoval dolgozom,napi 300-400 km-ert vezetek,eddig 2 kisebb balesettel megusztam,de minden nap amikor elindulok,bennem van,hogy úgye ma is hazaérek a fiamhoz,akit még fel kell nevelnem...Mert ilyen munkát tudok vállalni ahhoz,hogy megtudjunk élni.
    Ez a tragédia leírhatatlan ami történt,egyszerüen nincs rá vigasztaló szó,nehéz ezt túlélni,de ilyenkor erősnek kell lenni a gyerekek miatt.Én csak kitartást és sok örömet szeretnék kivánni,és sok erőt az édesapának.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A gyanú: 212 milliós sikkasztás

Győr-Moson-Sopron - Magas hozammal kecsegtető befektetéshez kért és kapott kölcsön összesen 212… Tovább olvasom