Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Komoly játék a teremtő képzelettel

Talán nem túlzás azt állítani, a találkozások kiállítása ez a mostani a találkozások városában. Hiszen ifj. Barabás László és Breznay András együtt járták a közép- és némi közjáték után a főiskolát, családjuk mindkettőjüket a hagyományok folytatása okán is a képzőművészetek felé irányította.
Ifjú Barabás László: Bizánci kapu
Egy mestertől tanulták a mesterséget, majd hosszú évekre – bár kapcsolatukat meg nem szakítva, de – eltávolodtak egymástól, s szinte törvényszerű volt, hogy útjaik egyszer majd megint összefutnak. Ez történik most az önök szeme láttára itt, a Napóleon-ház galériájában, s adja példáját annak: a mégoly párhuzamosnak tetsző utak is szaladhatnak távolodóan, s a rajtuk járók teremthetnek maguknak és magukban különféle világokat.

Két terem, két alkotó, két valóság.
Barabás Lászlót évek óta hol a végiggondolt, hol a művészi ösztönösségtől vezérelt kísérletezés, a formabontás, a jelet hagyni kényszere hajtja a figurálison túlra, hogy makacs kitartással megtalálja a huszonegyedik századi barlangrajzok csak rá jellemző formanyelvét.

Most bemutatott legújabb munkái is jól illeszkednek ebbe a törekvésbe; a modernség alkotásai megfogalmazásának érvényességében, gondolatisága pontosságában, meghökkentő voltában van jelen. Nem ötletszilánkok egymásra rakódott hordaléka materializálódik bennük, hanem a múltat, jelent és jövőt összekötő, a minduntalan kifejezni próbált, de csak érzett, sejtett és megérteni vágyott teljes idő. Alkotásai úgy vannak és olyanok, mintha másként, máshol és máshogyan nem is lehetnének.

S ha már szóba kerültek a párhuzamosnak tetsző utak: bár Breznay András különös képi világa merőben más, a bejáratlan dimenziók keresésének igénye, ha szellemi pókfonálon is, de összeköttetést teremt a két alkotó munkái között. Breznay vásznain árnyalt szürreális hatásokkal az álomszerűséget teremti meg, és vele a megtapasztalt hétköznapi lét határait mossa össze. Alkotásain a különlegesben feloldja az általánost, miközben egyedivé csak a soha nem látottat, a meg nem történtet teszi. Mintha a lét-nemlét mezsgyéjén egyensúlyozna minden, ami előbújik ecsetéből. E hatásra erősíti rá sejtelmes színvilága, ami a visszafogott dekadencia érzetének fátylával vonja be s teszi eredetivé, érdekessé alkotásait.

Különös, de mintha mindketten rárímelnének a weöresi gondolatra: „Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: az valódi és igaz."
A most kiállított alkotások a teremtő képzelet szülöttei. Érdemesek megtisztelő figyelmükre.
(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, február 22-én. A tárlat március 13-ig látogatható a Napóleon-ház galériájában.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb tüntetés az iskolákért

Körülbelül hat-hétszázan demonstráltak pénteken Győrött a tervezett iskolabezárások ellen. A… Tovább olvasom