Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

Kézfogó a hajléktalanszállón

Százharminc emberre terítettek hétvégén a likócsi hajléktalanszálló közösségi helyiségében, hogy kellőképpen megünnepeljék két társuk, Judit és László esküvőjét. Ritka pillanatok részesei lehettünk ott, ahol az átlagosnál is több jut az élet árnyoldalából.
Az egybekeltek
Nagy László a kézfogó reggelén hinni sem akarta, hogy a likócson élők milyen szépen feldíszítették esküvőjük helyszínét. A konyhán bekészítették az ünnepre készült vagdaltat, sült és rántott húsokat. Hogy teljes legyen a sor, az aranysárga húsleves mellett házi sütemények, torták repertoárját sütötték, kenték, díszítették.

Két sors, két életút

Nagy László egykor a házgyár műszaki átadójaként dolgozott. Élete akkor indult meg a lejtőn, amikor néhány hónap leforgása alatt elvesztette imádott, mindössze harminckilenc éves feleségét. Ma már magának is megbocsáthatatlannak tartja, hogy nem maradt otthon, nem segített anyósának és apósának fia felnevelésében.
– Az akkori kóborlásom, a „nem találom a helyemet" állapot egészen egy belvárosi fáskamráig vezetett – magyarázza Laci, aki úgy érzi, most talán kapott még egy lehetőséget az élettől. – Évekig csak voltam, üvegeztem, alkalmi munkából tartottam fenn magam. Vártam a csodát. Utóbbi persze nem jött magától, hiszen először beköltöztem a téli krízismenhelyre, öt éve pedig Likócson élek, ahol megtanultam szőni és rendszeresen dolgozom.
– A volt férjem a legjobb barátnőmmel él együtt és úgy alakult, hogy rengeteget voltam kórházban – folytatja Szekér Judit, az ifjú asszony. – Idegileg kikészültem, képtelen voltam feldolgozni a történteket. Hajléktalan lettem, Laci volt az egyetlen olyan ember, akire Likócson hallgattam és idővel nagyon megszerettem. A kölcsönös vonzalom alapját sok-sok beszélgetés jelentette, karácsonykor pedig úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk az életünket.

Talpra kell állni

László szerint a legfontosabb az egymás közötti őszinteség, a megértés és a hit. A hajléktalan is ember, s idővel a jót is meg kell látni a társakban. Ugyanakkor mindenkinek lehet egy téglája a szállón és ki kell mondani azt is, hogy az utcán, a fáskamrában nincs tovább. Vallja, hogy emberhez méltó életet kell élni, muszáj talpra állni magunkért és másokért is.
– Közös lakást szeretnénk, az álmunk összefogással talán nem lehetetlen – folytatja Nagy László. – Sok segítséget kaptunk eddig is az otthon vezetőségétől, a gondozóktól, konyhásoktól, társaktól. Remélem, van még egy sanszunk az élettől és a gyerekeinkkel is újra egymásra találunk.
Polgár S. Tiborné, az idősotthon vezetője évek óta ismeri Nagy Lászlót és örömmel fogadta el a pár esküvői meghívóját.

Fontos a szerelem

– Várhatóan jó irányt vesz a most induló közös élet – véli, hiszen mindketten, László és Judit egyaránt közös otthont szeretnének. Rendkívül fontosnak tartom a szerelmet, az együttélést, hiszen ha valaki újra eljut a szerelem gondolatáig, révbe ér. Másrészt a mi munkánkat is dicséri, hogy újra átéljék az egyik legfontosabb emberi érzést, ami az ő életük újbóli, talán legfontosabb állomása.

Kapcsolódó cikkek >>

A szeretet mai lovagjai (2003-04-23) >>
Fejlődő hajléktalanellátás (2002-05-30) >>
Felajánlja házát a rászorulóknak (2003-04-15) >>
Felmérés a hajléktalanokról (2003-02-04) >>
Hajléktalanokon segítenek a budapesti rendőrök (2002-12-08) >>
Hasjléktalanok buktatták le az osztrák drogfogyasztókat (2003-06-18) >>
Könnyek a hajléktalanszállón (2002-12-26) >>
Kiútkeresők a hátrányos helyzetekből (2003-02-18) >>

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hűséges négylábúak szemléje

A Győrben rendezett országos kutyakiállításon 1158 ebet neveztek az állattartók. A 160 fajtagyőztes… Tovább olvasom