Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Kajárpécen még tenni kell a turizmusért

Kispéc és Kajárpéc ma már egy és ugyanaz a falu, de alig akad olyan, aki ne tartaná számon külön az egyesített részeket.
Kispéchez tartozik az a két utca, amelyet ötmillió forintból újítottak fel a közelmúltban, ennek felét a megyei területfejlesztési tanács pályázatán sikerült előteremteni. Az elmúlt évtizedben befejezett közművesítés után több utca állapota leromlott, akár az áthaladó állami úté, ahol befelé jövet éppen a közútkezelő embereibe botlottunk. A hó, a fagy és az öregedés a „183/08-as" aszfaltját is kikezdte; Szűr József, a burkolást végzők egyike szerint soha nem érkezett még annyi bejelentés a kátyúk miatt, mint az elmúlt hetekben. Bent a faluban is óvni kell sokszor az

autó kerekét a gödröktől, akárcsak Győrben és Budapesten. Ami azonban sokkal sürgősebb felújításra vár – véli Kokas József polgármester –, az a járda és a vízelvezetés. Kevés községben látni egyébként ilyen széles árkokat: a Kis utcában például minden kapuhoz hosszú fahidak vezetnek. Erre a kapacitásra a hegyekből lezúduló, óriási esővíz miatt van szükség. A már elért vagy félig elért eredményekhez sorolhatjuk viszont a polgármesteri hivatal épületének felújítását, amire ötmillió forintot kapott Kajárpéc és kilencmillióra kiegészítve fűtés- és villamossági korszerűsítést, belső felújítást végez az önkormányzat. A hivatal ezért most az út másik oldalán, a kultúrházban működik, s remélhetőleg már csak tavaszig kell itt kihúznia.

A turizmusért és a lakosság növeléséért még tenni kell. A lélekszám néhány év alatt száznyolcvannal csökkent. Talán minden faluban szabnak a hivatalnokok maguk között egy bűvös határt, ami alatt nem szeretnék tudni a lakosság létszámát, s e határ Kajárpécen az 1400-as. Fájdalom tehát, hogy most 1392-ten élnek a községben, ezért aztán mind hangsúlyosabban merül fel a kérdés: hogyan lehetne becsalni az embereket, ha önmagában a festői környezet nem elegendő. Persze lehet, hogy csak meg kell várni, amíg a kifelé költözködő lakosság huszonöt kilométerre jut Győrtől, hiszen Győrszemere-Nagyszentpált már elérte a hullám. Azonban őket is kimért telkekkel kell várni, ami még a jövő zenéje. A rendezési terv mintegy száz építési telket ígér, s mellette ipari területről is gondoskodik.

Kisvállalkozót egyébként sokat találunk Kajárpécen, nagy részük a téesz 1994-es megszűnése után kezdte meg tevékenységét. Munkanélküliséggel nem küzd a falu, s a győri óriásüzemek mellett helyben is akad álláslehetőség. A község talán legnagyobb szponzora a közelben működő műanyagcikk-gyártó vállalat, ez évente hétmillióval segíti a falut.

De akad olyan is, aki pusztán a szülőhelyének kijáró hűség miatt adja a pénzt, mert egyébként Győrszemerén lakik. Edvi Endre tíz éve jött haza Hollandiából, ahová tizenkilenc éves korában költözött. Tehetős ember, több kft.-je van és milliós nagyságrendű összeggel támogatta már a kajárpéci futballéletet. Többek között neki volt köszönhető, hogy a gödrös pályát sikerült felújítani, s az ő pénze is benne van a mindenkori csapat felszerelésében. A sport, a foci szeretete természetesen éppen itt, a kajárpéci gyermekévek alatt kezdődött, amikor egy réges-régi pályán a rongylabdát rúgták a fiatalok.

Kajárpécen maradt és öregedett meg együtt a Fódi házaspár is, akik amióta csak együtt élnek – tehát már fél évszázada – azért tartanak kecskét, mert valaha, egy letűnt korban a férfi májbetegségére kecsketejet ajánlott az orvos.

„ Az uram már rég nem élne a kecskék nélkül. Akkor már lemondtak róla és azt állították, hogy nem tudnak egyebet javasolni. Azóta több mint harminc kecskét neveltünk fel" – meséli Fódi Albertné. Most is hat felnőtt állatot őriznek az istállóban és Rózsi néni nagy örömére a négy litert adó „Gulliverné" most szülte meg három gidáját. A kicsiket melegen kell tartani a jászolban, ezt egy hősugárzó lámpával biztosítják. Az állatok egyébként – Bandi, a hím, valamint Lucifer, Gulliverné, Zsuzsi, Pötyi és Gubacs – hallgatnak a nevükre, még Gonosz is, aki úgy látszik, nem sértődékeny.

Az asszony szerint ma már alig tart valaki állatot – ők maguk is hat tehenet gondoztak nem is oly rég –, de ma már a „gyógyászati" kecskéken kívül csak néhány tyúk őrzi a régi idők emlékét. Kajárpécen még a kilencvenes években is volt vagy négyszázötven disznó, s 2006-ra csak az a néhány maradt, amit saját maguknak hizlalnak páran. Az emberek a nagyáruházakban veszik a húst, és aki még egyáltalán tart marhát a háznál, az is a szomszédoknak adja a kevéske tejet – persze baráti áron.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hetvenkamionnyi zsalu az Árkádnál

A hóesés miatt egy hetet állt a munka az Árkád építésénél, de épp ennyi előnyben volt a kivitelező. Tovább olvasom