Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Jótékonysági pókerverseny: 14 lapos sikercsapat

Pénteken délután tartották meg a jótékony pókerversenyt a mindszentpusztai autistaotthon megsegítésére. A kártyacsatában részt vett Csesznegi László, az otthon lakója és a tornászbalesete után tolószékbe kényszerült Virág Zsolt is. László a mindszentpusztai otthon, Zsolt a Kisalföld csapatát erősítette.


A mindszentpusztai autistaotthon hatalmas összefogással jött létre. Az esőembereknek épült ház a mellette kialakított majorsággal öt éve segíti a rászoruló fiatalokat abban, hogy beilleszkedjenek a társadalomba, hogy helyet találjanak maguknak, amelyet otthonuknak érezhetnek.

A segítőház azonban mindennapos gondokkal küzd. Megyénk cégei tegnap jótékony pókerversennyel hívták fel arra a figyelmet: érdemes őket segíteni.


Sokan segítették adományukkal, szolgáltatásukkal a mindszentpusztai autistaotthont. Együtt a jótékony pókerverseny résztvevői és szervezői. Fotó: Bertleff
Sokan segítették adományukkal, szolgáltatásukkal a mindszentpusztai autistaotthont. Együtt a jótékony pókerverseny résztvevői és szervezői. Fotó: Bertleff

Dr. Zakár Andrásné, a mindszentpusztai autistaotthon intézményvezetője örömmel mesél a jótékony pókerről. Joggal teszi, hiszen most már nyugtázható: sikeres felhívást tettek közzé. Sikerült megmozdítani ismét a támogatókat, akik közül sokan már a kezdetek óta támogatói az otthonnak.

"Tudjuk, milyen nehéz dönteni a támogatandó célok között. Örülünk, hogy Csesznegi László otthonlakó példáját sokan megismerték és rajta keresztül bemutathattuk, hogy az autisták teljesebb életet élhetnek a segítségünkkel. Még játszhatnak is. Laci a pókerben van otthon, innen jött az ötlet, rendezzünk jótékonysági pókerversenyt."

Mivel a jótékony cégek – éppen tizennégyen vannak, mint egy színben a kártyalapok a pókerkártyában – a támogatási összeget közvetlenül a "Mit tehetnék érted?" Autista Otthon Alapítványnak utalták át, maga a játék már igazi pénz nélkül zajlott le tegnap az ETO Park Hotel**** Business & Stadiumban.

Tétje azonban volt, hiszen az otthon lakóinak munkáiból készült érmeket kaptak a legjobb csapatok és egyéni indulók. "A felnőtt autisták számára nincs állami bentlakásos intézmény.

Az országban a mienkkel együtt tíz, a civil szféra által működtetett, úgynevezett majorsági lakóotthon van. A majorságban magunk termeljük meg az ellátáshoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt és az állattartásunkhoz szükséges takarmány nagy részét is.

Dr. Zakár Andrásné, a mindszentpusztai otthon vezetője minden részt vevő csapatnak egy Mindszentpusztán, az autista fiatalok által készített képet adott ajándékba.
Dr. Zakár Andrásné, a mindszentpusztai otthon vezetője minden részt vevő csapatnak egy Mindszentpusztán, az autista fiatalok által készített képet adott ajándékba.

Az autisták munka közben megtalálják a békét, a nyugalmat, megtanulnak a szó szoros értelmében élni. De hiába a saját gazdaság, nem tudunk kijönni az állami normatívából és a szülők által befizetett pénzből. A pályázatok, melyek sokáig segítették a munkánkat, szinte teljesen megszűntek, elérhetetlenekké váltak számunkra.

Ha nem lennének olyan támogatók, mint a jótékony pókerversenyen részt vevő cégek, az Alcufer Kft., az Arrabona Lions Club, a Borsodi Műhely Kft., az Európai Borlovagok, a Győri Likőr Zrt., a MOD Számítástechnikai Kft., a Security Patent Kft., a Tutti kft., a Vill-Korr kft., a QP Gépipari és Kereskedelmi Zrt. és a Kisalföld napilap, akkor becsukhatnánk az otthont."


Virágh Zsolt: "Emberekkel szeretek játszani"

Virágh Zsoltot bizonyára sokan ismerik önök közül: a fiatalember nagy reményekkel kecsegtető sportpályafutását egy tornászversenyen szenvedett súlyos balesetet törte ketté. Küzdeni tudása példamutató volt eddig is, most újabb példával áll mindannyiunk elé.

Merthogy első szóra vállalta a részvételt a Kisalföld csapatában. "Szeretek pókerezni, persze, de a legfontosabb most az volt, hogy tudtam, a pénzzel kiket támogatnak. Így örömmel mondtam igent" – válaszolta kérdésünkre még a laposztás előtt.

Zsolt középiskolás korában pókerezett először, "az osztálytársaimmal közösen tanultuk meg egymástól a szabályokat". Aktív sportolóként persze nem nagyon jutott idő erre, később – a baleset után – sajnos igen.

"Hirtelen rengeteg időm lett, próbáltam magam lekötni. A póker segített. Olyannyira, hogy könyveket olvastam és online játszottam. De sokkal jobban szeretek emberekkel pókerezni. Ennek a játéknak ugyanis pontosan az a lényege, hogy bárkivel egy asztalhoz ülhetsz: mindegy, hogy idős vagy fiatal az ember, nő vagy férfi, a szerencse és a tudás számít – meg persze a lapok a kezedben."

Virágh Zsolt, aki fiatal tornászként mindig a győzelmet célozta meg, a pókerben nem feltétlenül ezt keresi. Bár volt pókerversenyen (Győrben), s egy alkalommal a döntős asztalig is eljutott.

Ebben a játékban nagy erény, ha az ember – a szó szoros értelmében – pókerarcot tud felvenni; Zsolt azt mondja, ez neki is megy. "Napszemüveg azért nem kell..." – teszi hozzá mosolyogva. Egy biztos azonban: az életben már megtanulta, hogy a pókerarc nem csupán a kártyaasztal mögött hozhat sikert és szerencsét. Csak jól kell csinálni ezt is.


Mindig veled leszek, kisfiam
Máté erős, tizenhat éves, jó alkatú tinédzser, abban az időben született, amikor tudták, mi az autizmus, s kezdettől fogva speciális iskolába járt.
Szereti apját, nagypapáját, érzelmi kitöréseivel átöleli, még le is hengerli övéit, édesanyját, testvérét, Mamát, a bébiszittert, s személyre szóló szeretettel viseltet még vagy nyolc-tíz ember iránt.

Ezt nagy számnak tarthatja, aki olvasott pár dolgot az autizmusról vagy látta a filmet.

Csiszár Tamás fia, Máté volt a mindszentpusztai otthonért folytatott Kisalföld-kampány arca pici gyerekként, kilenc évvel ezelőtt. Apja az Alcufer kft. környezetvédelmi igazgatója, s ez a két név akként is összekapcsolódik, hogy a társaság folyamatosan támogatta az otthont, amelyben egyébként maga Máté még egy napot sem töltött.

Eddig nem volt rá szüksége, mivel először a speciális Radó-iskolában, majd 2007-től a Bárcziban tanulhatott. Lakhatása majd két év múlva lesz kérdéses, a felnőttkor elérkezésével, amikor valószínűleg helyet kell neki is keresni, ha lehet, akkor Péren.

Máté apjával, Csiszár Tamással és nagypapájával, Végh Árpáddal. Hajdani logónkon az ő arcát láthatták az olvasók
Máté apjával, Csiszár Tamással és nagypapájával, Végh Árpáddal. Hajdani logónkon az ő arcát láthatták az olvasók

Egy szülőnek nagyon sok története van a gyerekéről, órákig tudná őket mesélni Csiszár Tamás is. Várja az övéit haza, de azt is tudja, amikor a nagyszülők elmennek, szükségük lesz a cipőjükre, viszi is nekik, eléjük rakja. Rendet tart, nemcsak felöltözik, de összehajt mindent, még a szülei ruháit is, hogy a laktanyában sem lehetne szebben.

Nem hagyhatják sokáig egyedül, ki pedig végképp nem mehet a házból, egyébként vigyázni is kell valamire külön: már gyerekkorában sem volt benne szégyenérzet. A strandon bármikor levetkőzött, s volt, hogy ötévesen egy pillanat műve alatt kiszökött a kertkapun – meséli Végh Árpád, a nagypapa –, és a rendőrök a telefonban azt kérdezték, van-e ismertetőjele. Igen, van: ötéves és meztelen.

Most tizenhat éves Máté, közel s távol az egyetlen kamasz fiú, aki bújik az apjához, anyjához, nem tolja el a simogató kezet. Nem mondja, hogy "apu, hagyjál már", mint a sihederek, s azt se mondja, hogy „apuka, maradj velem", mert egy szerető apától és anyától nem kell kérnie semmit.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városrészek fóruma: a Belvárossal folytatjuk

Továbbra is várjuk azokat a kérdéseket, észrevételeket, panaszokat, amelyek foglalkoztatják önöket… Tovább olvasom