Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Vajon önként hány gyeköc ment volna el?

Radnóti, egyike volt jó költőinknek.

"Augusztus végén Győr mellé vezényelték. A már járni sem tudó költőt a győri kórházba irányították. Mivel a várost a szövetségesek éppen szőnyegbombázták, így rengeteg súlyos sebesült és halálos áldozat volt a romok alatt. Emiatt az intézmény nem tudta fogadni, elküldték. Ezután máig ismeretlen egységek agyonlőtték egy árokban. A Győr közeli Abda község határában tömegsírba temették őket. 18 hónappal később exhumálták és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel".

Annak idején, minket gyalog vezényeltek ki a tömegsírhoz, több éven át. Ennyi áldozatot most is megtehettek volna.
Azóta sem derült ki, kik végezték el az agyonlövésüket.
Vagy kiderült és nem publikus, mert az igazság egyeseknek, nem lenne ínyére.
A halász /úgy beszéltek vele, hogy örökké homály fedte kilétét, ami azt jelenti én is lehettem volna/ és a többi történet, csak mese.
Tiszteletet mindenkinek meg kell adni, de felmagasztalni csak az… Tovább olvasom »

Radnóti, egyike volt jó költőinknek.

"Augusztus végén Győr mellé vezényelték. A már járni sem tudó költőt a győri kórházba irányították. Mivel a várost a szövetségesek éppen szőnyegbombázták, így rengeteg súlyos sebesült és halálos áldozat volt a romok alatt. Emiatt az intézmény nem tudta fogadni, elküldték. Ezután máig ismeretlen egységek agyonlőtték egy árokban. A Győr közeli Abda község határában tömegsírba temették őket. 18 hónappal később exhumálták és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel".

Annak idején, minket gyalog vezényeltek ki a tömegsírhoz, több éven át. Ennyi áldozatot most is megtehettek volna.
Azóta sem derült ki, kik végezték el az agyonlövésüket.
Vagy kiderült és nem publikus, mert az igazság egyeseknek, nem lenne ínyére.
A halász /úgy beszéltek vele, hogy örökké homály fedte kilétét, ami azt jelenti én is lehettem volna/ és a többi történet, csak mese.
Tiszteletet mindenkinek meg kell adni, de felmagasztalni csak az ÚRISTENT szabad!

Az elmúlt héten volt, Harkánál egy "hálamenet" a hősök tiszteletére/Sopron a hűség városa címet, nekik köszönheti/, 15km-es gyalogtúra és koszorúzás. Illett volna megemlíteni.A kétnapos rendezvényen ezrek vettek részt.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak… Tovább olvasom »

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)

Valóban nagyon szép volt. Szerencsére nem esett össze senki úgy tudom.Eggyüt mondani a 600 emberrel a verset nagyon szívmelengető érzés. Néha bele csúszott valaki a másik sorba de ettől függetlenül tényleg jó volt. Kár hogy egymás hegyén-hátán álltunk, mert levegőt azt kissé nehézkesen kaptunk így. Jordán Tamás nagyon sokat segített nekünk, bár a tömeg miatt Őt speciel én nem láttam. De a mellettem lévő tanárnő segítségével azért sikerült mondani a verset. Amikor vonultunk a töltésen az volt a legjobb. De csak gratulálni lehet a rendezőknek.

Hala telt szivvel megkoszonom Hittestvereink neveben ugy a Rendezoknek mint az Osszes szereplonek!!!
Az O.-rokkevalo Aldasa legyen mindnyajukon!!

Én ott voltam a 600 diák között. Szerintem jó volt, bár sokat kellett állnunk a napon.

Megható és szép emlékezés.