Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 23°C Még több cikk.

Isten veled, Professzor Úr!

˝Mindenkin segíteni akartál, miközben megőrizted a veled született méltó alázatot és tisztelettel fordultál az emberekhez.˝

Szervusz, János! Tudom, Te érted, miért kezdem így ezt a nagyon nehezen megfogalmazható levelet. Nehéz, mert a döbbenet fogja vissza az agyamat, kezemet, hogy leírjam: professzor dr. Fehér János életének 78. évében váratlanul elhunyt. Rendelődben ért a halál.

Irodádban egy héttel ezelőtt másfél órát beszélgettünk hivatásról, barátokról, szeretett faludról, Győrújbarátról, pontosabban Kisbarátról, ahonnét elindultál tiszteletet parancsoló életutadra. Felidéztük jóízű beszélgetéseinket s az azokból született írásokat. Például az életörömről, a bor jótékony hatásáról, arról, hogy az alkohol barát-e vagy ellenség. Vagy éppen a H1N1-influenzáról. Mindig úgy fogalmaztál, hogy az ˝átlagember˝ – e kifejezést Te nem ismerted, mindenkit egyenrangúan kezeltél – is értse, amit érteni szeretne.

Mindenkin segíteni akartál, miközben megőrizted a veled született méltó alázatot és tisztelettel fordultál az emberekhez. Nem felejtetted el, hogy szüleid legidősebb gyermekeként a hét közül tudásoddal, kitartásoddal jutottál el a hazai és nemzetközi elismertségig. Számos elismerő kitüntetés birtokosaként büszkén vetted át 2002-ben a Győrújbarát Díszpolgára címet. Soha nem szakadt meg a kapcsolatod szülőfaluddal, az iránta érzett tisztelet jeléül Rákóczi-szobrot adományoztál a településnek. S bármerre jártál a világban, hirdetted, Te ott születtél, nevelkedtél.

Sikereid, elismertséged ellenére mindvégig megmaradtál annak az egyszerű embernek, aki a pályád kezdetekor voltál. Nem professzorként, Emberként fordultál másokhoz, s aki hozzád fordult, az számíthatott a segítségedre. Én is. Amikor édesanyám megbetegedett, Te este fél tízkor megálltál Győrben – Szombathelyről Budapestre tartva –, hogy megnézd a leleteit, s tanácsot adj. Nem törődtél azzal, hogy fáradt vagy a nehéz nap után, s még hosszú út áll előtted a fővárosig. Akkor már 72 éves voltál. Emlékszem, ismeretségünk elején rendszeresen professzor úrnak szólítottalak. Egy alkalommal rám néztél, figyelmeztetően felemelted a kezed, s azt mondtad: János.

Amikor egy hete beszélgettünk, Lengyelországba készültél előadást tartani egy tudományos konferencián. Megállapodtunk, utána ismét találkozunk és kibeszéljük magunkból a jót és a rosszat. Elköszönéskor annyit mondtál, ˝Vigyázz hazafelé az úton, Gyulám, ölellek barátsággal˝…

Útra keltél, János! Nyugodj békében. Ölellek barátsággal!


Tóth Gyula

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szúnyog nem ismer határt

A szúnyogirtáshoz három dolog kell: pénz, jó idő és szúnyog. Az utóbbiból nem lesz hiány, de a pénz… Tovább olvasom