Kisalföld logö

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 0°C | 9°C Még több cikk.

Interjú Parti Nagy Lajossal - `Szeretem a figuráimat, akik pöffeszkednek és túlbeszélnek´

Interjú Parti Nagy Lajossal - `Szeretem a figuráimat, akik pöffeszkednek és túlbeszélnek´Parti Nagy Lajos - fotó: Kisalföld-archívum
Október 25-én különleges termékbemutatóra kerül sor a Vaskakas Bábszínházban. Az étkezés ártalmasságáról Mészáros Máté egyszemélyes show-ja, amihez most a szerző, Parti Nagy Lajos csinál étvágyat.
– Amikor írni kezd, mi van meg először: a karakter, a történet vagy a nyelv? 
– Az étkezés ártalmasságáról esetében a cím volt meg először. 2000 őszén, futás közben pattant ki. Kereshettem valamit akkor Csehovban és A dohányzás ártalmasságáról adta magát: egy ember meghirdet egy tárgyat, és aztán mindenről beszél, csak az adott tárgyról nem. Tudtam, hogy nálam egy szenvedélybeteg lesz az előadó, egyedül van, színpadon van, csak keret kellett hozzá, ami Csehovnak köszönhetően meglett. Gondoltam közben színházi előadásra, de ahogy gyűlt az anyag, éreztem, hogy annyi elágazás nyílik benne, hogy ha nem vigyázok, elveszíti a színpadképességét, sőt, az értelmét, ami miatt hozzáfogtam. Bejött a termékbemutató ötlete és egyre világosabb volt, hogy ez már nem fér bele egy színházi estébe, így végül egy egy hangon mondott prózamonológgá vált. Sokáig pakolgattam bele az anyagot, aztán 2011-ben úgy éreztem, hogy elég ebből, csak rohad itt nekem, mint gyomorban a kimusz, és akkor megjelent. Voltak szándékok a színrevitelre, Csuja Imre a rádióban elmondta, de Mészáros Máté előtt nem született belőle önálló előadás. A rendező Znamenák István és a producer Orlai Tibor egymástól függetlenül adta Máté kezébe az anyagot, ami a legjobb helyre került. 

"Engem nem a színház érdekel, hanem a mondat"

– Említette a színpadképesség kritériumát. Ez mit jelent?
– Egyszerű dolgokra gondolok. Amit a színház befogad, az színházképes. Ha egy erős színész vagy markáns rendező azt mondja a sózott holland vaj használati utasítására, hogy hússzor egymás után elmondva izgalmas lesz, akkor az lehet jó színház. Ugyanakkor felolvasható úgy a Hamlet, hogy az nem lesz színház. Az étkezés... esetében színpadképes az a terjedelem, ami a nézőnek befogadható úgy, hogy az előadó egy pulpitus mögött áll és beszél. Tudtam, hogy ezt a szöveget nem lehet áttetszőbbé vagy dialogikusabbá pofozni, mert akkor a lényege vész el. Nehéz ügy amúgy ez a figura, egy igazi szörnyeteg, aki a legócskább poénokat, patenteket pakolja egymás mellé és ezeket aztán összeragasztgatja a saját elrontott életével. Egy beszédkényszeres, tudálékos, kibírhatatlan ürge. Őszintén megdöbbentem Mátén, hogy milyen gyorsan és tökéletesen megtanulta: eredetileg úgy képzeltem, hogy a színész előtt a helyzetből következően ott lesznek a papírok, amikbe ha kell, belepillanthat, de erre nem volt szükség. Én ebből egy mondatot nem tudnék megtanulni, nemhogy az egészet. Húzhattunk volna még a szövegből, de nem tettem.
– Amúgy se kekec színpadi szerző.
– Az, hogy az élő szerző rossz szerző, buta hagyomány, nincs sok köze a valósághoz. Van egy váz, a színházban elmondják, mit akarnak, én megcsinálom, de eljön az a pillanat, amikor le kell rögzíteni a szöveget. Abban pedig végképp nem vagyok kekec, hogy mit kezdenek a szövegemmel. Én kiteszem a pontot és kíváncsian várom, hogyan csinál ebből valaki egy másik objektet, egy színházi előadást. Érdekel, hogy mit lát benne, mit hagy ki belőle, mit tart fontosnak kimondani a színpadon. Még azt se mondanám, hogy elképzelem előre az előadást. Engem nem a színház érdekel, hanem a mondat.

 

 
"Rondaság"

– Számos szövegében visszatérő téma a test és működése. Miért olyan fontos ez?
– Mert nagyon érzéki a téma a szó minden értelmében. A test dolgai pillanatok alatt téttel tudnak bírni, meg tudják teremteni azt a viszonyt, feszültséget, ellenállást az olvasóval és a nézővel szemben, amire szükség van. Izgat a test minden torzulása és hát bizonyos nézőpontból minden formáció valójában deformáció. A test kapcsán a Platóntól Nádas Péterig tartó ívben megtanultuk, hogy bizony a lélek összes gondja is idetartozik. A nyelvi készlete kimeríthetetlen a testnek, a funkcióinak, a szexusnak, sokkal inkább határtalan, mint a léleké. Mégis, a mély lélek rémségeiről is pallérozottabban képes valaki beszélni, mint az aranyere kínjairól. Érdekel minden "rondaság", de ugyanúgy a megszépítő gesztusok, az elfedés is: Az étkezés...-ben Fibinger beszél valamiről, de valójában teljesen másra gondol. Akkor igazán malac ő, amikor nem mondja ki, csak sejteti a dolgokat. 
– Mikortól tudja, hogy annyi hús van egy alakon, hogy novella helyett könyvvé nő? 
– Akkor lesz belőle könyv, ha úgy érzem, nem tud környezete lenni, ha nem fér be más szövegek közé. Amikor úgy érzem, annyira csontra kéne húznom, hogy a dagályosság tűnne el belőle, ami a magja. Szeretem a figuráimat, akik pöffeszkednek és túlbeszélnek. A test angyala, vagyis Sárbogárdi Jolán sztorija nagy jóindulattal egy négyoldalas történet. De hát nem lehet novella, mert a hatás egyik fő eleme, hogy mindent tucatnyiszor mond el. Egyfolytában "szuflézkodik". Fibinger is ezt csinálja. Ráadásul itt csomó izgalmas anyaghoz jutottam és elcsábultam, mert ezekről lehetett mesélni. Elképesztő adatokat lehet elmondani, amiknek a zöme nem kitalált, hanem kutatás közben találtam rájuk. A valóság olyan képtelenségekben adta magát, hogy arra kár lett volna még egy dimenziót rápakolni. A könyv mérete egy erős kétórás TIT-előadás terjedelme. Azért zárul le ott, mert többet nem lehet bírni. Ha folytatódik, a nézők megdobálják vagy agyonverik, hiszen már mindenkit megalázott és megsértett.

Máté nekiugrott, megtanulta

– Utalt a kutatásra. A felkészülés során embereket gyűjt? Vagy inkább szituációkat?
– Egy komoly prózaíró agya olyan, mint egy rendes fiókos szekrény, benne katalógus és millió jegyzet. Az enyém olyan, mint egy kupleráj, egy morzsárium, ahol csak intuitíve és véletlenszerűen bukkanok dolgokra. Amúgy mondatokat gyűjtök: akkor van meg egy emberi helyzet, egy villanás, ha egy mondat, ami lehet bekezdésterjedelmű is, megvan. Embereket nem gyűjtök, még akkor is, ha ez nem visszafejthető lánc, az első gyűjtöttem én vagyok, hiszen az ember önmagát ismeri a legjobban. Az étkezés... főhőse elég csipkézett belülről, de erős tömb, világos jelenség, akivel lehetett együtt menni. 
– És akinek, ahogy már utalt rá, rettentő nehéz szövege van. Szokott csuklani, amikor a darabjait próbálják?
– Nem, de elismerem, hogy ez a monodrámáim közül is messze a legnehezebb szöveg. Máté nekiugrott, megtanulta, még mielőtt elrémült volna tőle és ezért nem tudok elég hálás lenni neki. Ugyanakkor, ahogy mondtam: az én tétem a könyv, hogy a színház mit kezd vele, az nem az én dolgom. Egyetlen olyan alkalom volt, 1995-ben a Mauzóleum bemutatója előtt, amikor a Katona József Színház színészeivel végigcsináltam a próbákat. Nagyon élveztem, mert korábban nem láttam ilyet. Ott értettem meg, hogy mi az, ha a színház művészet, hogy mit jelent az alázat. És tudom, hogy a katonások köztudatában még mindig benne van az az előadás, ha az egyik elkezd egy mondatot, a másik folytatja. Szóval ők csuklanak, nem én. 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hal- és Sörfesztivál Győrben, lovasszínház, tenyészbika vásár - hétvégi programajánló

Hal- és Sörfesztivál Győrben, lovasszínház, tenyészbika vásár - hétvégi programajánló
Összegyűjtöttük régiónk hétvégi programjait. Figyelem! A kínálat frissült. Tovább olvasom