Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Interjú Fűke Gézával a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatójával

A Győri Filharmonikus Zenekar robog előre. Jól példázza ezt legújabb plakátjuk is. Forma–1-es versenyautó sziluettjét véljük felfedezni a Richter Terem hatalmas homlokzatán. Ám, ha jobban megnézzük, észrevesszük, jé, ez egy hegedű! Figyelemfelkeltés? Meghökkentés? Bérlettoborzó marketingfogás? Vélhetően mindegyik. Az biztos, a zenekar kilóg a sorból. Egyre inkább. Fűke Gézával, az együttes igazgatójával beszélgettünk.
– A nyári szabadság sok mindenre alkalmas. Pihenésre, kikapcsolódásra, az őszi tennivalók átgondolására. Önnél mivel teltek a munka nélküli napok?
– A várva várt családi együttlét, no meg egy kis szurkolás tökéletes feltöltődés volt számomra. És persze sokat gondolkodtam. Leginkább az előttünk álló feladatokon. És azon, ami talán a saját felelősségünkön is túl van, hogyan tudnánk segíteni azoknak, akiknek fontos lehetne a kultúra.

– Elég talányosan fogalmaz. Miért kéne azon tűnődni, hogyan tudnak segíteni? Egy művészeti intézménynek az a dolga, hogy a lehető legjobb legyen. Úgy, hogy egyre többen járjanak oda. Elég egyszerű a képlet, nem?
– Szerintem ennél sokrétűbb a dolog. Mert hiába tesszük mi jól a dolgunkat, mindig van egy közvetítő közeg, amelyen keresztül az emberek többségéhez...

Fűke Gézával a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatója.
Fűke Géza, a Győri Filharmonikus Zenekar igazgatója.


– Merthogy nem mindenki jár még komolyzenei koncertre.
– Sajnos. Szóval, a közvetítő közeg is kell ahhoz, hogy eljusson a hír az emberek többségéhez a munkánkról.

– Most a sajtóra céloz?
– Nem tudom. Lehet, hogy a média az, amely segíthet. Lehet, hogy a politika, lehet, hogy a család. Ez utóbbi biztos, hiszen itt merülhet fel először: mit is adhatunk örökül a gyerekeinknek.

– Kibontaná ezt bővebben?
– A média megtehetné, hogy az úgynevezett magas kultúrát megpróbálja visszacsempészni a hétköznapokba.

– Mondjuk olyan verses oldalakkal, mint amelyek már évek óta megjelennek a Kisalföldben?
– Mondjuk. De lehet, még ennél is többet tehetne. Itt van aztán a nagy politika.

– Mert a kis politika, a helyi az segít?
– Azt gondolom, igen. De ő is csak azon határok között tud mozogni, amit egy országos erőtér jelent. Itt van például a mindennapi testnevelés. Az egészséges életmód. Az egészség úgy tűnik, egyre inkább felértékelődik az életünkben, köszönhetően annak, hogy a média, a nagy politika is sokat foglalkozik vele. Oké. De csak akkor lesz ép testben ép lélek, ha ez utóbbival is foglalkozunk, magától nem fejlődik, nem nemesedik. A léleképítés egyik elengedhetetlen része a kultúra fogyasztása, ezért én nagyon támogatnám a mindennapi művészetoktatást is. Sok embert láttam már, aki fut, kondizik, szemre jól néz ki, mégis boldogtalan, elégedetlen, az élete szó szerint sivár. A közönségünk is sokat segíthet. Ők már tudják, hogy milyen kiváló és tartalmas kikapcsolódás részt venni egy kulturális rendezvényen. És itt jön képbe a család is. Mint gyakorló apa állíthatom, nem biztos, hogy az a legnagyobb útravaló a gyerekeinknek, ha érettségire autót vagy lakást kapnak.

– Nyilván nem szó szerint érti, mert ezt a fajta ajándékot azért elég kevés család engedheti meg magának.
– Persze, hogy nem szó szerint. Ez metafora. Az anyagi értékek túlsúlyáról szól. Úgy vélem, fontosabb és hosszú távon sokkal hasznosabb lenne, ha hitet, kulturáltságot, nyitottságot a világra, tudást és stílust kapnának tőlünk a gyermekeink. Ez sok esetben csak kis odafigyelést igényel. Mondok egy példát. Ha bemegyek egy lakásba és látok egy posztert a falon, az már jobb, mintha semmi nem lenne ott. Ha ez egy izgalmas, értékes festmény másolata, még jobb. De ha az egy eredeti kép, és kitapinthatók rajta az ecsetvonások, a megszáradt olaj, az a legjobb. Megtérülő befektetés, örök értéket ad a család minden tagjának.

– Ne elégedjünk meg a másolatokkal?
– Ne. A televízión keresztül figyelemmel kísért sportközvetítés soha nem pótolja a stadion atmoszféráját. Kiváló koncertlemezeket lehet vásárolni, egyik jobb, mint a másik, de ott ülni egy koncertteremben, a produkció részévé válni egészen különleges élmény.

– Valóban más és jobb. És kétségtelen tény, Győr jó helyzetben lévő város. Szerencsések azok, akik itt dolgozhatnak, mert a munkájukból élhetnek. De egy jó gazdasági környezetben is nagyon sok család van, aki bármennyire szeretné, nem engedheti meg magának a koncertek, meccsek luxusát. A tévé-előfizetés a maximum.
– Az árképzésünk üzenetet hordoz, mely szerint az általunk kínált portéka értékes, amiért fizetni kell. A minőségi kultúra mára az elit kiváltsága lett. Az elit ez esetben nemcsak anyagi, hanem szellemi gazdagságot is jelenthet. Ezzel együtt tudom, vannak, akik nem engedhetik meg maguknak a drága belépőket. Szeretnénk hozzájuk is eljutni. A következő évek fesztiválforgatagában már a zenekar is jelen lesz egy-egy ingyenes fellépéssel. Ám azt is tudjuk, hogy vannak olyan családok, ahol a hétvégén a gyerekek több színház- vagy hangversenybérlet árát szórakozzák el.

– Most megfeddte azokat, akik engedik szórakozni a tinédzser gyerekeiket?
– Igen. De mégsem. Arra is szükség van. A család felelőssége az arányok, a másfajta szórakozási lehetőségek megismertetése, és feladata, hogy segítse a gyerekeket rátalálni arra az útra, amely messzire vezethet. Ez az ismeretek, a kultúra, a tudás útja. Ám nem csak a családnak van felelőssége. Ahogy otthon a szülők a példamutatók, egy város életében a város értelmisége, ha tetszik, meghatározó személyei is azok. Mert ha ők ott vannak, húzzák magukkal a többieket is.

– Sznobéria?
– Nem hiszem, ha azt várjuk, hogy tanárok, mérnökök, képviselők, orvosok, ügyvédek, újságírók járjanak el hozzánk, az ezt jelentené. Ők óhatatlanul példaképek. Követik őket.

– Gyorsan megkérdezem, rosszul állnak a bérletezéssel, hogy ezeken töpreng?
– Egyáltalán nem. A zenekar nagyon jó formában van. A hazai és nemzetközi elismertségünk is nagyon jó.

– És mi lesz a gondolatokból?
– Remélem, tettek. Amit mi tudunk, azt megtesszük a saját házunk táján. Én a pályázatommal erre szerződtem, és lassan eljön az ideje, hogy a folytatásról gondolkozzam.

– Gondolom, folytatná.
– Jó lenne továbbmenni az úton, amely egy olyan értékrendű világba vezet, ahol ép testben ép, érzékeny, a művészetek segítségével teljesebb emberek várják már izgatottan, mikor jöhetnek el egy újabb koncertre, színházi előadásra.

– Sokaknak és sokat kell tennie ezért.
– Nap mint nap ezért dolgozunk. Ha most akár a Kisalföld olvasói közül meg tudnánk nyerni embereket a hasonló gondolkodásmódhoz, akkor van remény. Mert sokszor megjósolták már az úgynevezett magas kultúra halálát, de ez szerencsére soha nem következett be. Szerintem nem is fog.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vasárnapi túra indul az Agostyáni Arborétumba!

Szeptember 23-án, vasárnap a kisalfold.hu és a Vasárnapi Túrázók Baráti Társasága kiárndulást… Tovább olvasom