Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Hullámsírba zárt sikolyok

A hullámokra hullottak csütörtökön az emlékezés virágai Gönyűn, így emlékeznek már tizenhárom éve.
A hullámokra hullottak csütörtökön az emlékezés virágai Gönyűn, így emlékeznek már tizenhárom éve az 1944 novemberi deportálást túlélő zsidók és hozzátartozóik az itt eltöltött éjszakára. Az Óbudáról indult erőltetett menetnek ezen állomásán 280-an vesztek oda 62 évvel ezelőtt
A kilencvenes évek elején egy idős úr – Isten nyugosztalja – hívta fel az önkormányzat figyelmét a gönyűi tömegsírra.

A falu ugyanis emlékkertet szeretett volna kialakítani a lejárt sírkövekből a temető délnyugati részén. Ekkor írt levelet a Gönyűről elszármazott Béla bácsi, aki gyerekként jelen volt a kétszáznyolcvan áldozat elhantolásánál. Kérte, ne bolygassák a halottakat. Az akkori polgármester és még mások ezután ásni kezdtek az üres földterületen és szörnyű megdöbbenésükre valóban: ásónyi mélységben lábakba, kezekbe ütközött a vas. Azóta itt emlékeznek negyvennégyre a túlélők. Akkor, az első megemlékezésen negyvenöten dobták virágot a Dunába, tegnap sajnos már alig több, mint tíz túlélő jött el a megemlékezésre.

Sikoly, fagy, éhhalál és százaknak végül a sír: föld alatt vagy a hullámok közt. Erre emlékeznek minden év novemberében Gönyűn a deportálást túlélt zsidók és hozzátartozóik. Hatvankét évvel ezelőtt az utcai és házi razziák során elfogott zsidók közül ezreket gyűjtöttek össze egy óbudai telepen, innen indult november elején az erőltetett menet Ausztria felé. Több ezer embert hajtottak át a Dunántúlon. Nyolc nap alatt 250 kilométert kellett megtenni, miközben élelem és víz szinte egyáltalán nem volt. A legtöbben Gönyűn, a dunai uszályon haltak meg. A kétszáznyolcvan holttestet a helybéliek temették el.

– És végig az édesanyám mellett voltam, talán ezért éltem túl – emlékszik vissza a nyolcvanéves Földi Pálné. – Mai napig borzongok a sikolyoktól. Minket egyenesen az uszályra hajtottak, és idősek, gyerekek rohantak végig a keskeny, csúszós pallón. A kimerült emberek egymás után zuhantak a fagyos vízbe és aki már ott volt, azt a nyilasok lelőtték. Egy éjszakát ültünk az uszályban. A sikolyok lassan elhallgattak odakint, de felváltotta a jajgatás idebent – idézi ezt a rettenetes éjszakát Földiné Marika néni.

A megemlékezésen Krokker Andrásné mondott beszédet. A gönyűi képviselő szavai szerint „az ünneplést csakis az emlékeket átvevő következő generáció teheti élővé, akiket megérintett az emlékezés szele."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vita és ismerkedés az építészkonferencián

Provokatív kérdések és a várost bíráló kritikák is elhangzottak azon a konferencián, amelyet az… Tovább olvasom