Kisalföld logö

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 29°C Még több cikk.

Házassági évforduló szentestekor

Győr - A fenyőfa feldíszítése előtt Beleznay Kálmán minden évben virággal köszönti feleségét, Anikót. Náluk a karácsony ezzel az ilyenkor nem megszokott gesztussal kezdődik, ugyanis nekik december 24. kettős ünnep, ez a házassági évfordulójuk is.
A ma már különlegesnek számító esküvői időpont miatt kerestük meg a győri házaspárt és Beleznayné negyvenhárom éve készült esküvői fotójukkal fogadott. A fekete-fehér kép mellé rögtön odatette a fia és lánya házasságkötésekor készült képeket is és elmondta: nekik már szebb ruhájuk volt, mint annak idején nekik. Hiszen alig szerelt le a párja, máris egybekeltek – elevenítette fel szerelmük történetét. Semmijük se volt, viszont szerencsét hozott nekik a karácsonyi egybekelés: sok munkával telt életük azért volt ennyi éven át boldog, mert együtt lehettek. Ahogy az asszony menyasszonyi fejdíszét, sok szép közös emléküket is őrzik.


A búcsúi bálban kezdődött

A Balatonhoz közeli településeken nőttek fel és 1962-ben ismerkedtek meg a vörösberényi búcsúban. „Ott akkoriban nagy búcsúkat tartottak több ringlispíllel, és anyukám elvitt a bálba, pedig alig voltam tizenhat éves. Kálmán ott kért fel táncolni, azóta együtt vagyunk" – idézte fel az asszony. Ura pedig arra is emlékszik, hogy azon az estén rögtön hazakísérte, úgy, hogy leendő anyósa előttük ballagott és megkérte a lányt, hadd jöjjön el hozzá máskor is. Nem sokkal utána pedig, mikor behívták katonának, Anikó megígérte, hogy megvárja és úgy is tett. Pedig messze vitték a fiút, Miskolc környékére, alig jöhetett haza.
Anikónak Kálmán volt az első udvarlója, és Kálmán sem udvarolt előtte másnak, mégis rögtön komolyan vették egymást. Az asszony ma úgy emlékszik, „itta párja minden szavát". Rengeteget beszélgettek, a katonáskodás alatt sűrűn váltottak levelet. Lassan szerettek egymásba. Az asszony a férfit már akkor becsületes, őszinte, szorgalmas embernek ismerte meg, aki kitartó a munkában és a véleményét mindig megmondja. Később is ezen tulajdonságai miatt érezte úgy, érdemes volt kitartani mellette. Férje szűkszavúbban fogalmaz, de az mindent elárul, hogy számára a legszebb név az Anikó.


Teknőt kaptak nászajándékba

Mikor a férfi 1964-ben leszerelni készült, még nem volt betervezve az esküvő, csak az, hogy biztosan hamarosan hivatalosan is összekötik életük. Aztán mégis két nappal azután, hogy december 22-én otthagyta a sorkatonák mindennapjait, már az oltár elé álltak. Anikó édesanyjának az ötlete volt, hogy karácsonykor legyen a kézfogó, akkor úgyis összejön a család, úgyis sok embernek kell főzni. Délután öt órakor a templomban volt a szertartás, utána a lányos szülői házban tartották az esküvői vacsorát szűk rokoni körben.

Az ifjú férjnek legalább nem kellett visszamennie a munkásszállásra, együtt költöztek albérletbe. Olyan kicsi, sötét helyre, hogy nappal is fel kellett kapcsolni a villanyt. Szegények voltak, mint a templom egere, Anikó édesanyjától például egy teknőt kapott nászajándékba, hogy tudjon miben mosni és bizony sokáig abban kellett a ruhákat tisztítania. Nagyon szerették egymást, az segítette át őket a nehéz időszakokon, amiről persze ma már mosolyogva tudnak mesélni.

– Később gondoltunk rá, beszéltünk is róla, hogy talán nem kellett volna ilyen gyorsan beleugrani a házasságba, de végül is nem bántuk meg. Azt pedig pláne nem, hogy szenteste napján keltünk egybe, nekünk így ez a szép ünnep mindig egy kicsit különlegesebb. Legalább nem felejtjük el megünnepelni az évfordulónkat – mondta a férj viccesen.


A vaságytól a vállalkozásig

– Az eleje rázós volt, míg a két különféle természetű ember összeszokott – tette hozzá az asszony és elmesélte, hogy kilenc helyen is laktak albérletben, pedig az esküvő utáni évben már megszületett lányuk, Anikó, 1972-ben fiuk, Kálmán. Győrbe a lakás miatt jöttek, itt lehetett lakótelepit venni és aztán a vagongyárban mindketten dolgoztak. Csak később tudtak közösen vállalkozást indítani, háztartási gépekhez alkatrészeket árultak.

Ma már nyugdíjasok és megvalósult a nagy álom, családi házban élhetnek, amit igazán meg tudnak becsülni, hiszen évekig egy vaságyban aludtak. Mikor végre kidobták, azon nevethettek, valaki elvitte az utcáról. Beleznayéknak szerencsét hozott a szokatlan időpontban tartott esketés, több mint négy évtized után is látszik abból, ahogy egymásra néznek, hogy érzéseiken alig koptatott valamit az idő.

Beleznayéknak szerencsét hozott a szokatlan időpontban tartott esketés, több mint négy évtized után is látszik abból, ahogy egymásra néznek, hogy érzéseiken alig koptatott valamit az idő. Fotó: K. Cs.




Már nem divat ünnepen esküdni

– A hetvenes évek végén december 25. és 26. tele volt foglalásokkal az anyakönyvi hivatalban, sokan akartak karácsonykor házasságot kötni, ahogy húsvétkor és az új kenyér ünnepén is. Az utóbbi évtizedekben azonban épp ezzel ellentétes a divat az esküvők időpontválasztása terén, nyáron van a csúcs és nem ünnepnapokkor. Most, decemberben mintegy tíz-tizenöt házasság köttetett nálunk. Hét-nyolc éve volt utoljára, hogy egy pár épp szenteste napján akart egybekelni, hogy a családi hagyományt kövesse – mondta el lapunknak Kerczó István anyakönyvvezető. A téli lakodalmaknak azonban a néphagyományba nyúlnak a gyökerei. A karácsony elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt sokfelé rendeztek bálokat és a legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen. Ez volt a „ráérő idő", a disznótornak, a lakodalomnak az ideje, azért, mert „ilyenkor nem romlik el a hús és nem savanyodik meg a menyasszony".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vakvágányon három vonattender?

Húsz villamos hajtású motorvonat és harminc Flirt-típusú motorvonat beszerzését határozta el ősszel… Tovább olvasom