Kisalföld logö

2017. 10. 18. szerda - Lukács 12°C | 23°C Még több cikk.

Hajléktalanból lottómilliomos

Andraschek László tavaly év végén elvitte a skandináv lottó főnyereményét. Vásárolt már házat, lakást, kapott új órát, a feleségének ékszert vehetett..., de nem felejti el, honnan jött. Mesésen igaz történet.

A likócsi hajléktalanszálló egykori lakója nagyobb összeget ajánlott fel a Segítőház alapítványának. Hogy miből? Telitalálatos szelvényével több mint félmilliárd forintot nyert a közelmúltban. Andraschek László ötvenöt évvel fizetett a pillanatért, amikor hét, jól eltalált szám gazdaggá tette.

„Csak akkor lottóztam, ha volt pénzem – kezdi a történetet. – Átlagos napon kezdődött minden. Az átlagos azt jelentette, hogy kicsinyke lakásunkban tele voltunk tartozással, a víz már csepegtetőre volt állítva, a közműszolgáltatók kopogtattak..."

 
„Édes Istenem, kértem én pénzt, de nem ennyit!
„Édes Istenem, kértem én pénzt, de nem ennyit!" – idézi fel a pillanatot, amikor szembesült a telitalálattal Andraschek László. Fotó: H. Baranyai Edina

Andraschek László és felesége, Anikó már attól tartottak, hogy ha nem lesz moratórium, akkor erre a télre kirakhatják őket a bérlakásból.

„Akkor valószínűleg vissza kellett volna menni a hajléktalanszállóra, ahol többször megfordultam, s ahonnan – saját hibámból, mert ittam – számos alkalommal kiraktak. Szóval szerda volt, én tudtam, hogy a hétvégén továbbképzésre megyek Budapestre: alkoholbetegeknek tréninget vezetek, a mentális képzés pedig erről szólt. Elkapott a hév, hogy még mielőtt megveszem a vonatjegyet, vásárolok lottószelvényt is. Most nem a gépi variációt választottam, hanem saját számokkal játszottam. Az egészben az a vicc, hogy hét helyett először csak hat számot ikszeltem be, még utánam is szólt a lottózós hölgy, hogy mondjak egy hetediket is. »Tudja mit, legyen a huszonnégy, úgyis mindegy« – mondtam. Aztán dehogy lett mindegy..."

Andraschek László a reggeli újsághordáskor nézte meg a számokat. „Az első négyre emlékeztem, azok stimmeltek. Aztán elővettem a szelvényt... és térdre rogytam. »Édes Istenem, én kértem tőled pénzt, de nem ennyit!« Azonnal felfogtam, hogy az addigi életem megszűnt és új kezdődött."

Képzeljék el azt a hétvégét, amely a mentális továbbképzéssel telik Budapesten, László ott ül a csoportban, és tudja, hogy onnan egyenesen a Szerencsejáték Zrt. központjába megy – és milliomos lesz. Két számlát kellett felmutatnia, ahová ezt a rengeteg pénzt átutalhatták. Nem volt gond, mert két pénzintézetnek is tartozott, így a hitelezői számlákra egyszer csak százmilliók érkeztek.

„Három nap kellett, amíg igazából felfogtam. Amikor nem úgy mentem el vásárolni, hogy a legolcsóbbat keresem. Tudtam, bármit megvehetek. Az első dolog egy autó volt, azt elsősorban a feleségem miatt vásároltuk meg. Biciklivel tekertem el az autószalonig, s ott mondtam az eladónak, hogy »háromig« elmehetünk. Ő azt gondolta, hogy 300 ezerig, s ajánlott egy használt Zsigulit. Nem, nem – feleltem –, hárommillióig. Leesett az emberünk álla, gondolhatják."

Az eset óta eltelt néhány hónap. Lászlót a hajléktalanszállónak felajánlott összeg „buktatta le", eddig csendben változtattak az életükön. A kicsinyke önkormányzati bérlakásból kiköltöztek a feleségével, tegnap már egy nagy családi házban beszélgettünk. Amit mondott, az mind azt mutatja, hogy tudatosan fekteti be ezt a rengeteg pénzt. Nem akar úgy járni, ahogy majd minden „nagy nyertes", akik előbb-utóbb felélik a nyereményüket.

„Hét ingatlant, házakat, lakásokat és egy balatoni nyaralót vásároltunk eddig. Az egyik házban végre a feleségemmel élhetünk – tartozás nélkül. A másikat a lányunk a kapja, aki hamarosan férjhez megy. Leendő vejemnek négy gyermeke van, akik eddig gyermekotthonban laktak, őket ki tudjuk hozni ebbe a szép, nagy házba. Segítettem a családtagjaimat is, a tartozásaikat rendeztük. Három lakást befektetési céllal vásároltunk: én a szegénységből jöttem és oda nem akarok visszatérni. A feleségem szegényen ismert meg, segített, mellettem állt a legnehezebb pillanatokban is, most ki szeretném vele élvezni ezt az életet. A gazdagok életét."

Andraschek Lászlónak három kívánsága van, s remélhetőleg még ideje is lesz bőven, hogy ezeket valóra váltsa. „Szeretnék életemben egyszer repülőre ülni, hogy elmenjek a nővéremhez Kanadába, mert oda is mindig vágytam. Végül pedig óceánjáró hajóútra fizetnék be, ennyi luxust szeretnék a pénzből, ami – az Úr tudja, miért – az ölembe hullott."

A történet csattanója a végére maradt: „Igen, itt van ez a sok pénz. Mögöttem pedig ötvenöt év áll, amely szegénységben és alkoholizmusban telt. Sokszor leszoktam, pontosabban azt hittem, hogy sikerült leszoknom, aztán visszaestem. Ezért is próbálok segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én egykoron. Feleségemmel, ismerőseimmel megbeszéltük, hogy létrehozunk egy alapítványt, amely a szenvedélybetegeket, az elesetteket, a bántalmazottakat segíti.

Támogattam és támogatni is fogom azt az intézményt, ahol engem a betegségemmel kezeltek; illetve azt, amely engem befogadott, amikor semmim sem volt – Likócsra minden ünnepkor küldök majd valamit.

Gazdag lettem, de nem lettem alapvetően más ember. Vehetek egy nagy tévét, mert most van rá, de nem veszek hármat csak azért is. Az édesanyám, aki halála előtt még megérhette, hogy a nagyobbik fia élete rendeződött, megígértette velem, hogy vigyázok az öcsémre. Vigyázni is fogok rá. Én pedig nem iszom többé. Öt éve tiszta vagyok, s most különösen nincs okom a pohárhoz nyúlni. Mert ki akarom élvezni ezt az életet, amelyet hét számnak köszönhetek!"

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rendőrkézen a Győr-szigeti kerékpártolvajok

A gyanúsítottakak beismerték, hogy az elmúlt hónapokban több kerékpárt is loptak a győri… Tovább olvasom