Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 20°C | 30°C Még több cikk.

Győri zseni: a világ megbecsüli

Győr–Seattle - Emlékeznek még dr. Szabó Csabára, a világhírű, győri kutatóorvosra, akinek nyilatkozatai két éve felkavarták a kedélyeket a tudományos életben? A negyvenéves professzor ma a világ hetedik legtöbbet idézett kutatója a szakmájában és – elhagyta Magyarországot.
Már két éve is a 9. helyen állt az idézettségi listán, míg itthon az első 200-ban sem volt rajta kívül senki. Mégis hiába pályázott egyetemi tanári kinevezésre, azt mondták: „nincs kellő medikusoktatási gyakorlata", jóllehet, a Nobel-díjas Louis Ignarro ajánlólevele szerint a világ bármely egyetemi katedráján alkalmas a tanításra.

Dr. Szabó Csaba 2005-ben tért haza Amerikából magyar feleségével és gyermekeivel. Nagyra törő tervei voltak, s mikor falakba ütközött, 2006 tavaszán a Kisalföldnek így nyilatkozott arról, hogy itt akar-e maradni: „Fogalmam sincs, esküszöm, megmondom, ha eldöntöttem." Kérdésünkre cselekedettel adott választ. Nyáron lesz két éve, hogy Seattle-ben telepedett le, úgy tűnik: végleg.

Dr. Szabó Csaba és kutatócsoportja a cég Seattle-i épülete előtt. A „szilikon-völgyben
Dr. Szabó Csabát a Nobel-díjas Louis Ignarro (a kép jobb oldalán) ajánlotta a világ bármely katedrájára. Bal oldalon Giuseppe Cirino nápolyi tanszékvezető.

Dr. Szabó Csaba, a volt révais gyógyszerkutató ma is fenntartja, hogy itthon „hiányoznak a menedzserszemléletű oktatók", „a legtöbb intézetben tekintélyelvű, paternalisztikus, archaikus irányítás érvényesül", „a Magyar Tudományos Akadémia pedig a politikai elit szent tehene és nem érdeke a változtatás".

Ez nem Amerika

– Feladtam a reményt, hogy megváltoztassam ezt a rendszert, pedig nagyon komolyan gondoltam, hogy itthon telepedem le. Eladtuk a bostoni házunkat, otthagytam egy jól működő gyógyszerfejlesztő céget, s bevallom, azt hittem, örülni fognak nekem, ha másért nem, hát azért, mert körülbelül százezer dollárnyi kutatási pénzt és műszert hoztam haza a Semmelweis Egyetemnek, ahol már évek óta fizetés nélkül tartottam előadásokat.  Utána további másfél milliárd forintnyi támogatást nyertem az intézménynek, és az Európai Unió legelitebb pályázatát, a Marie Curie professzori ösztöndíjat is megkaptam. Nem akartam elmenni, pedig vagy félévente megkerestek azzal az igen kecsegtető kutatási területtel – ami végül visszahozott az USA-ba – emlékszik vissza dr. Szabó Csaba, akit éppen egy brüsszeli kongresszuson tartott előadása után értünk el telefonon.

Dr. Szabó Csaba és kutatócsoportja a cég Seattle-i épülete előtt. A „szilikon-völgyben
Dr. Szabó Csaba és kutatócsoportja a cég Seattle-i épülete előtt. A „szilikon-völgyben


Tehát hatott végül a figyelmeztetés: hiszen megmondták itthon a világhírű gyógyszerkutatónak, hogy „ez nem Amerika", s vagy szokjon bele a helyi viszonyokba, vagy menjen vissza külföldre. De nézzük meg, hova is vezetett pályája az „egyetemi tanári kinevezésre alkalmatlan" fiatalembernek, akinek előtte  egyébként Amerikában már évek óta katedrája volt, és ma is professzor a New Jersey-i és a texasi orvosegyetemen.

A kutatás leegyszerűsítve az egerek hibernálásával kezdődött, amelyet a seattle-i tudósok kén-hidrogén gázzal végeztek, s amelytől azt remélték, hogy új perspektívát nyit a szív- és tüdőbetegségek gyógyítása, az átültetendő szervek tartósítása terén. Az eredmények igazolták a kísérleteket és ehhez kellett a volt révais, aki ezután két év alatt egy új céget épített fel, amely a sejtjeink által termelt gázok gyógyszertani kutatására épül. Egy év alatt egy infúzióban beadható gyógyszerjelöltet fejlesztett az ötletből, elindította az egyes fázisú, egészséges önkénteseken folyó vizsgálatokat, és a kén-hidrogént már idén betegeken tervezi kipróbálni.

– Újrakezdtem és öt-hat fővel indítottuk el a munkát, majd megfelelő befektetőket találva belevágtunk egy nagy üzletbe és megvettünk egy nálunk jóval nagyobb céget – meséli a győri kutató, aki az indulástól kezdve tudományos igazgató a jelenleg 700 millió dollár értékű vállalatban. Mintegy 350 embert foglalkoztat az Ikaria, a világ egyetlen olyan cége, amely hivatalosan állít elő és forgalmaz nitrogén-monoxid gáz alapú gyógyszert. A szert már kórházakban – így Magyarországon is – alkalmazzák, gyógyító hatását belélegezve az újszülöttkori, veleszületett tüdőérbetegségnél fejti ki, kiváltva ezzel a jóval összetettebb és kockázatosabb, vércserés eljárást. De más, súlyos betegségekben is remélnek további életmentő alkalmazásokat a kutatók az ugyancsak betegeken kísérletezett szén-monoxid alapú gyógyszerekkel és a kén-hidrogénnel is, amivel az egész kutatómunka két éve elindult.

Ami a közeljövőt illeti, dr. Szabó Csaba kizártnak tartja, hogy visszajöjjön, s hogy mi lesz úgy tizenöt-húsz év múlva, azt attól teszi függővé, hogy itthon megváltozik-e az általa „archaikusnak" nevezett rendszer. Évente kétszer-háromszor látogat haza, hiszen szülei Győrött élnek, s hét- és kilencéves gyereke még nem felejtette el sem a magyar nyelvet, sem a Balatont. A család élete amúgy sokszor csak repülésből áll, mivel az Ikaria üzleti központja New Yorkban van, míg a kutatás nagy részét Seattle-ben, az ország másik partján, s annak is északi csücskén végzik, ahol barátai szerint Szabó Csaba „nem lehetne messzebb Magyarországtól" (mert ha onnan nyugatnak indul, már visszafelé jön).

Érdekes, hogy mennyi tudósunk kötött ki Seattle-ben.

Névjegy
Dr. Szabó Csaba 1986-ban érettségizett a győri Révai-gimnáziumban. A Semmelweis orvostudományi egyetem után, 26 évesen, életkori rekordot döntve, kandidátus lett. Ekkor a Nobel-díjas Sir John Vane Londonba hívta magához a William Harvey Intézetbe, ahol a szabad gyököket kutatta. Egy évvel később önálló labort vezetett Amerikában, majd Bostonban gyógyszerfejlesztő céget alapított és mintegy 20 szabadalmat jegyeztetett be. Magyarország legfiatalabb nagydoktora volt 29 évesen . Több mint 300 tudományos értekezést közölt rangos nemzetközi folyóiratokban; tudományos könyveket írt és szerkesztett. Jelenleg – az összes tudományterületet és az összes magyar kutatót nézve, az Oxfordban dolgozó Somogyi Péter mellett – neki van a legmagasabb hivatkozási indexe a szakirodalomban. Arra azonban, hogy a magyar akadémián akadémikussá válasszák, saját becslései szerint nulla az esélye.

Olvasóink írták

23 hozzászólás
12
  • 23. Pataki Tibor 2008. április 18. 11:33
    „A kép alatti "A ,,szilikon-völgyben" szerintem Szilícium völgyet akar mondani.”
  • 22. Méz 2008. április 01. 21:16
    „Josh! Az emberek között nem csak kvalitásban, de mentalitásbeli különbség is van. Jócskán! Nem lehet mindenki a fejvadász cégek álmainak netovábbja, előfordul, hogy valaki akar dolgozni, még sem talál neki megfelelő munkát (én ugyan idáig még mindig találtam tisztességesen elvégezhetőt...). A családját pedig azalatt is el kell tartania. És nincs ideje, lehetősége várni - a magyar csodára, átalakulásra -, helyette választja a külföldön boldogulást. Sajnos Angliában, Írországban valóban sok magyar találja meg a számítását. Pl. már az orvosaink is, akik nem kellenek a magyar kórházaknak (és nem a betegnek nem!). Ahhoz, hogy valaki minden szembeszél ellenére itthon vesse meg a lábát és a saját és családja boldogulását, ahhoz erős hit, erős jellem, kitartás és elhivatottság kell, nem csekély vakmerőséggel és csökönyösséggel fűszerezve. Nem vagyunk egyformák. Én sem éltem és nem fogok élni külföldön, holott volt is, lenne is rá lehetőségem. Én - amilyen hülye vagyok - szeretek magyarországi magyar lenni. És ide fizetem az összes adómat és járulékomat, hogy aztán abból tartsa el a magyar állam a sok léhűtő munkakerülőt. És mire én egyszer talán nyugdíjba mehetek, akkor már talán dolgozó réteg sem lesz....De én akkor is ITTHON leszek. De mások mások, és ők elmennek, hogy "kimosakodva" haza látogassanak. Dr. Szabó Csaba nem ezért ment el, és valószínűleg nem volt könnyű döntés, míg így választott. Vélhetően ő sem volt "sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse..." senkinek....Pedig ma a boldoguláshoz ebben az országban ez nélkülözhetetlen alap követelmény, és nem feltétlenül a megfelelő végzettség és még kevésbé a rátermettség.....!!! A világot mindig a különc, renitens emberek mozdítják előre, és nem a középszerűek. Csak türelem.”
  • 21. Világlátott 2008. március 29. 16:22
    „A dolog a világban és hazánkban is egyszerű, ha a magángazdasági szférát nézzük.
    Én addig kapok fizetést, jutalmat amíg teljesítek, hónapról hónapra. Ha sokáig nem produkálok semmi újat, fejlődést, akkor annyi, kirugnak, hiába voltam előtte évekig a legjobb, legtehetségesebb, legszorgalmasabb.
    Persze a hazai tudományos életben ilyet még sosem hallottak, ez a fajta gondolkodás a hazai tudósoknak, akadémikusoknak teljesen idegen, és ismeretlen. Ezért nem értették Szabó dokit, aki a maga zsenialitása mellett a teljesítménye folyamatos maximumát produkálva dolgozik, és ezt el is ismeri a világ, Magyarországot kivéve. Ide a tutyimutyi telefonálgató, mutyizós, protekciós talpnyalók kellenek, akik mérhető és kimutatható teljesítmény nélkül szájukat befogva, (eleinte összeszorított fogakkal) tűrnek.”
  • 20. Cogito 2008. március 28. 17:56
    „Tisztelt hozzászólók! Dr. Szabó Csabáról szól a cikk, s mégis mindenki "érintett". Ez természetes. Visszagondolva a Friderikusz-műsorra , neki sok választása nincs, mert a pozíciójukat féltő akadémikusok nem tudják elviselni, hogy fejlődni kell, a semmiből egy világot terenteni. Igen, neki el kell mennie, mert nemcsak magyar, hanem tudós is, akinek a saját nemzetén túl az emberiségért is tennie kell. Legyünk büszkék rá. Sok sikert kívánok.
    Aki viszont könnyen, csak a jobb megélhetésért megy külföldre ,nincs jogom elítélni és másnak sem, csak éppen én nem tettem és nem tenném. Igaz, az a Petőfi -parafrázis, hogy ne azt kérdezd, hogy mit ad a haza, hanem, hogy te mit adsz a hazának.
    Soha nem szabad feladni a kishítűek miatt az új iránti fogékonyságot, s meg kell győzni az embereket, hogy önállóan gondolkodjanak, ne a politikusok demagóg szavait szajkózzák. a boldogulás sehol sem könnyű, ha szakmát szerzett az ember, akkor állást is kap. Az a baj, hogy sokan az állam-bácsira várnak és nem cselekednek önállóan. Egyenként felelősek vagyunk magunkért. A haza pedig egy-egy emberből áll, és olyan, amilyenek mi vagyunk. Igaza volt Adynak, Góg és Magóg fiai vagyunk.”
  • 19. Marica 2008. március 28. 10:09
    „Josh!
    Nagyon egyetértek veled! Ezt magyaráztam a férjemnek mindig, hogy az nem megoldás, ha egyik helyről a másikra futkározik, ki kellene nyitni a száját. Aztán semmi évekig. És eljött az a nap, mikor neki lett elege Magából és felállt. Amire természetesen a főnöke első reakciója az volt, hogy nem szeretem az ilyen "szabadgondolkodó embereket, akik kimondják a véleményüket". De most már kezdik megszokni, csak hát ez még egy hosszú út lesz, sok-sok harccal. Nem baj én már most is büszke vagyok rá.”
  • 18. Josh 2008. március 28. 09:47
    „Montana, én nem mondtam, hogy nem sikerül. Nekem a hozzáállással van bajom, azzal, hogy az emberek az elmenetelt tekintik megoldásnak, és nem az effektív problémakezelést itthon.
    Természetesen én is ismerek külföldön sikeres embereket, de én akkor is itthon szeretnék boldogulni.
    Az első mondatodat illetően: miért hurrogsz le? Ha itthon élek, nem is lehet véleményem?”
  • 17. Montana 2008. március 28. 08:58
    „Josh! Szerintem akkor beszelj ha te is eltel elsz kint Londonban.. az illeto meg bena.. itthon is es kint is..!! Hozzateszem vannak olyan emberek akik lelkileg nem tudnak beilleszkledni a hazai kornyezetbe es ezert is mennek el.
    Te egy emberrol beszelsz en mutatok masik 9-et akiknek sikerult.”
  • 16. GHz 2008. március 27. 22:36
    „Ehhez kapcsolódik a http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9176387?cmd=Article_showArticle&t=9176387 fórum, ahol épp most zajlik egy beszélgetés a témáról. Igen tanulságos, és szomorú!! Az akadémia szóvivője lezárta a blogján azt az eredeti szálat, amin a kritikai megjegyzések megjelentek. Ez van. :(”
  • 15. Josh 2008. március 27. 22:21
    „Marica, nem az a baj, hogy a zsenik elmennek (baj az persze, de én most nem erre céloztam), a baj az, hogy mindenki a könnyebbnek tűnő megoldást választja és megy, ha mehet... Aztán meglepődik, ha szembesül azzal, hogy tán ott sem könnyebb.
    A sógorom két éve műszaki diplomás, kétgyermekes családapaként a fejébe vette, hogy neki itthon nincs jövője. Második éve görcsöl Londonban de nemhogy többet keresne, inkább itthonról viszi a pénzt (ja, a családja itthon maradt ). Adót oda fizet (mert legálisan dolgozik kint, már amikor), szólja-sz@rja a hazáját, de ha magyarkodni kell, akkor az megy neki. A zászlót látványosan ki tudja tűzni a házra ünnepen (feltéve, hogy itthon van). Amikor legutóbb azzal szembesült, hogy nem boldogul, elküldött 3, azaz három pályázatot itthoni állásokra és amikor nem járt sikerrel, akkor "sz@r az egész" felkiáltással visszament Angliába küszködni.
    Aki az egyik legiparosodottabb vidéki magyar nagyvárosban perfekt angoltudással és műszaki diplomával nem tud magának állást találni, arra kint sem lesz szükség. Ezért kár kimenni...
    Mellesleg: itthon maradok, büszke vagyok rá, hogy itthon dolgozom és nem érzem magam átlagosnak. Ha meg nem engedik, hogy "jobban csináld", még mindig két dolgot tehetsz: elmész, vagy a sarkadra állsz, nem?”
  • 14. Marica 2008. március 27. 21:56
    „Kedves Josh!
    Megnyugtatlak mi nem megyünk el, de ennek komoly családi okai vannak. Kicsit benfenntesként pedig azt mondhatom, nagyon nehéz itthon egy zseninek, annyi az irigy ember, és nagyon nehéz nap mint nap látni, hogy mit lehetne jobban csinálni és tudni, hogy nem engedik, nehogy veszélyeztesd az állásukat, inkább maradjon minden középszerű.
    Egyszer megkérdezte a lányom, mitől félek a legjobban. Attól, hogy átlagos legyek, vagy Woody Alan szavaival, kedvenc testrészem az agyam.
    A zseni alatt nem magamat értettem.”
  • 13. felháborító 2008. március 27. 21:24
    „Nagyon jó egészséget, további sikereket kívánok Dr.Szabó Csabának és Családjának!”
  • 12. Josh 2008. március 27. 21:07
    „Sajnálom, hogy elment. Megpróbálta itthon és nem sikerült neki. Lehet, hogy több haszna lesz az országnak a Seattle-ben sikeres Szabó Csabából, mint az itthon küszködőből. Ha nem, az is a mi kenyerünk lesz...

    Mindazonáltal egy dolgot hadd kérdezzek. K. Sz. írta: "Igaza van,menjen,aki teheti.Ez az ország még sokáig nem lesz élhető,és a gyerekeimnek is mondom:ne itt képzeljék el az életüket.A világ nagy."
    Ha elmegy Szabó Csaba, Marica, K.Sz. ha elmegyek én, te, mindenki, akkor vajon ki teszi ezt az országot "élhetővé"? (De ronda szó...)
    Elmenni problémakerülés és nem annak megoldása. Én így látom, és maradok ebben az "elfuserált országban". Nem mondok le a hazámról néhány ostoba nagyfejű miatt. Menjenek ők.”
  • 11. Világlátott 2008. március 27. 20:09
    „Ilyen egy elfuserált ország jutott sajnos hazául nekem is. Az adómból finanszírozott akadémiai teszetosza telefonálgató, bratyizó, mutyizó banda elüldözi a tudósainkat pusztán azért, miért legyen nekik jobb, mint nekik volt. Hajrá Szabó Csaba, jól tetted, ha tehetném Én is elhúznék, de a gyerekeim biztosan elzavarom más országba, és megyek utánuk, remélem tehetem majd. Csak arra vigyázzon a Szabó Doktor, a gyerekei nehogy ide akarjanak költözni, mert rettenet ez az egész ország, úgy ahogy van. Lassan Albánia is leköröz minket mindenben.
    Szép volt Szabó Csaba, így tovább, előre a listán, hadd egye meg a fene a hazai véneket, hogy Ők sehol sincsenek hozzá képest (jó részül sosem volt). SAJNOS”
  • 10. totha 2008. március 27. 19:58
    „Hát igen,már mennyi feltaláló,tudos stb.hagyta el az országot ez miatt.
    A magyar azt mondja hülyeség ez nem kell!Az emberünk fogja magát azt elmegy Amerikába És miliomos lesz és IGAZA VAN!!!!!!!!!”
  • 9. ügyvivő 2008. március 27. 19:58
    „Gratulálok Dr Szabó Csabának! A hozzászólók egy része a népet hibáztatja,tévednek.Nincsenek szegény országok,marakodó népek-csak rosszul vezetett országok,népek vannak.Ezért van remény,hogy majd és talán hamarabb is mint gondolnánk nekünk is lesznek jó vezetöink.Akkor talán Ök is vissza jönnek.Én reménykedem,hisz egyebet ugy sem tehetek.”
  • 8. Méz 2008. március 27. 18:05
    „Sajnos ez tipikusan "magyar specialitás". A vészesen pocsék szemléletmódunk: 1./ ha az én tehenem megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is, neki se legyen már jobb! 2./ az összetartásra való képtelenségünk. Ezek miatt tartunk itt, ahol tartunk, fényévekre a béka s...e alatt. Elég csak a szomszédos országokon körül nézni. Valakik háború utánról indultak, de már ők is leköröztek minket. Mert amikor arra volt szükség, közös, élhetőbb és jobb jövő érdekében össze tudtak fogni. Mert az már ősrégi közhely, hogy "egységben az erő", de mi még most sem ismerjük ezt a mondást. Az ilyen kvalitású és koponyájú "nemzeti kincsek"-re - mint amilyen Dr. Szabó Csaba is - igen is kellene áldozni, befektetni, hogy itthon érjék el a sikereiket, itthonról jegyeztessék be a szabadalmaikat és főleg ezek itthon, a MI HAZÁNKNAK kamatozzanak. És aztán a világ más tájain élő magyarok legyenek büszkék rá, mint magyarországi magyarra. De ehhez a gondolkodásmódhoz a magyar népnek vissza kellene zuhannia honfoglalóink korába, hogy agyilag egy kicsit másképp rakja össze magát ez a nemzet. És ha lehetne, akkor egy kicsit használhatóbban, életképesebben.....”
  • 7. K.Sz. 2008. március 27. 16:40
    „Igaza van,menjen,aki teheti.Ez az ország még sokáig nem lesz élhető,és a gyerekeimnek is mondom:ne itt képzeljék el az életüket.A világ nagy.”
  • 6. Marica 2008. március 27. 14:33
    „Kedves elégedetlen!
    Mi is így vagyunk ezzel.”
  • 5. elégedetlen 2008. március 27. 14:21
    „ha fiatalabb lennék és nem lenne családom én is elhúznék a francba...”
  • 4. Marica 2008. március 27. 13:03
    „Majdnem azt írtam, hogy sajnálom Szabó Csabát, de nem. Magyarországot sajnálom. Ezek az úgynevezett nagyemberek nálunk a cégek, egyetemek, akadémiák élén meg egyenesen szánalmasak. Féltik a jó kis zsíros állásukat, de nem látnak tovább az orruk hegyénél. Nekik üzenem, magasról lehet nagyot esni. Kívánom, hogy egyszer még megérjenek egy igazi változást az agyakban.”
23 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pályázható milliárdok

Nyugat-Dunántúl - A kormány döntése értelmében két és félszer több hazai fejlesztési forrásra… Tovább olvasom