Győr–Seattle - Emlékeznek még dr. Szabó Csabára, a világhírű, győri kutatóorvosra, akinek nyilatkozatai két éve felkavarták a kedélyeket a tudományos életben? A negyvenéves professzor ma a világ hetedik legtöbbet idézett kutatója a szakmájában és – elhagyta Magyarországot.
Már két éve is a 9. helyen állt az idézettségi listán, míg itthon az első 200-ban sem volt rajta kívül senki. Mégis hiába pályázott egyetemi tanári kinevezésre, azt mondták: „nincs kellő medikusoktatási gyakorlata", jóllehet, a Nobel-díjas Louis Ignarro ajánlólevele szerint a világ bármely egyetemi katedráján alkalmas a tanításra.
Dr. Szabó Csaba 2005-ben tért haza Amerikából magyar feleségével és gyermekeivel. Nagyra törő tervei voltak, s mikor falakba ütközött, 2006 tavaszán a Kisalföldnek így nyilatkozott arról, hogy itt akar-e maradni: „Fogalmam sincs, esküszöm, megmondom, ha eldöntöttem." Kérdésünkre cselekedettel adott választ. Nyáron lesz két éve, hogy Seattle-ben telepedett le, úgy tűnik: végleg.
Dr. Szabó Csaba, a volt révais gyógyszerkutató ma is fenntartja, hogy itthon „hiányoznak a menedzserszemléletű oktatók", „a legtöbb intézetben tekintélyelvű, paternalisztikus, archaikus irányítás érvényesül", „a Magyar Tudományos Akadémia pedig a politikai elit szent tehene és nem érdeke a változtatás".
Ez nem Amerika
– Feladtam a reményt, hogy megváltoztassam ezt a rendszert, pedig nagyon komolyan gondoltam, hogy itthon telepedem le. Eladtuk a bostoni házunkat, otthagytam egy jól működő gyógyszerfejlesztő céget, s bevallom, azt hittem, örülni fognak nekem, ha másért nem, hát azért, mert körülbelül százezer dollárnyi kutatási pénzt és műszert hoztam haza a Semmelweis Egyetemnek, ahol már évek óta fizetés nélkül tartottam előadásokat. Utána további másfél milliárd forintnyi támogatást nyertem az intézménynek, és az Európai Unió legelitebb pályázatát, a Marie Curie professzori ösztöndíjat is megkaptam. Nem akartam elmenni, pedig vagy félévente megkerestek azzal az igen kecsegtető kutatási területtel – ami végül visszahozott az USA-ba – emlékszik vissza dr. Szabó Csaba, akit éppen egy brüsszeli kongresszuson tartott előadása után értünk el telefonon.
Tehát hatott végül a figyelmeztetés: hiszen megmondták itthon a világhírű gyógyszerkutatónak, hogy „ez nem Amerika", s vagy szokjon bele a helyi viszonyokba, vagy menjen vissza külföldre. De nézzük meg, hova is vezetett pályája az „egyetemi tanári kinevezésre alkalmatlan" fiatalembernek, akinek előtte egyébként Amerikában már évek óta katedrája volt, és ma is professzor a New Jersey-i és a texasi orvosegyetemen.
A kutatás leegyszerűsítve az egerek hibernálásával kezdődött, amelyet a seattle-i tudósok kén-hidrogén gázzal végeztek, s amelytől azt remélték, hogy új perspektívát nyit a szív- és tüdőbetegségek gyógyítása, az átültetendő szervek tartósítása terén. Az eredmények igazolták a kísérleteket és ehhez kellett a volt révais, aki ezután két év alatt egy új céget épített fel, amely a sejtjeink által termelt gázok gyógyszertani kutatására épül. Egy év alatt egy infúzióban beadható gyógyszerjelöltet fejlesztett az ötletből, elindította az egyes fázisú, egészséges önkénteseken folyó vizsgálatokat, és a kén-hidrogént már idén betegeken tervezi kipróbálni.
– Újrakezdtem és öt-hat fővel indítottuk el a munkát, majd megfelelő befektetőket találva belevágtunk egy nagy üzletbe és megvettünk egy nálunk jóval nagyobb céget – meséli a győri kutató, aki az indulástól kezdve tudományos igazgató a jelenleg 700 millió dollár értékű vállalatban. Mintegy 350 embert foglalkoztat az Ikaria, a világ egyetlen olyan cége, amely hivatalosan állít elő és forgalmaz nitrogén-monoxid gáz alapú gyógyszert. A szert már kórházakban – így Magyarországon is – alkalmazzák, gyógyító hatását belélegezve az újszülöttkori, veleszületett tüdőérbetegségnél fejti ki, kiváltva ezzel a jóval összetettebb és kockázatosabb, vércserés eljárást. De más, súlyos betegségekben is remélnek további életmentő alkalmazásokat a kutatók az ugyancsak betegeken kísérletezett szén-monoxid alapú gyógyszerekkel és a kén-hidrogénnel is, amivel az egész kutatómunka két éve elindult.
Ami a közeljövőt illeti, dr. Szabó Csaba kizártnak tartja, hogy visszajöjjön, s hogy mi lesz úgy tizenöt-húsz év múlva, azt attól teszi függővé, hogy itthon megváltozik-e az általa „archaikusnak" nevezett rendszer. Évente kétszer-háromszor látogat haza, hiszen szülei Győrött élnek, s hét- és kilencéves gyereke még nem felejtette el sem a magyar nyelvet, sem a Balatont. A család élete amúgy sokszor csak repülésből áll, mivel az Ikaria üzleti központja New Yorkban van, míg a kutatás nagy részét Seattle-ben, az ország másik partján, s annak is északi csücskén végzik, ahol barátai szerint Szabó Csaba „nem lehetne messzebb Magyarországtól" (mert ha onnan nyugatnak indul, már visszafelé jön).
Érdekes, hogy mennyi tudósunk kötött ki Seattle-ben.
Dr. Szabó Csaba 2005-ben tért haza Amerikából magyar feleségével és gyermekeivel. Nagyra törő tervei voltak, s mikor falakba ütközött, 2006 tavaszán a Kisalföldnek így nyilatkozott arról, hogy itt akar-e maradni: „Fogalmam sincs, esküszöm, megmondom, ha eldöntöttem." Kérdésünkre cselekedettel adott választ. Nyáron lesz két éve, hogy Seattle-ben telepedett le, úgy tűnik: végleg.
 |
| Dr. Szabó Csabát a Nobel-díjas Louis Ignarro (a kép jobb oldalán) ajánlotta a világ bármely katedrájára. Bal oldalon Giuseppe Cirino nápolyi tanszékvezető. |
Dr. Szabó Csaba, a volt révais gyógyszerkutató ma is fenntartja, hogy itthon „hiányoznak a menedzserszemléletű oktatók", „a legtöbb intézetben tekintélyelvű, paternalisztikus, archaikus irányítás érvényesül", „a Magyar Tudományos Akadémia pedig a politikai elit szent tehene és nem érdeke a változtatás".
Ez nem Amerika
– Feladtam a reményt, hogy megváltoztassam ezt a rendszert, pedig nagyon komolyan gondoltam, hogy itthon telepedem le. Eladtuk a bostoni házunkat, otthagytam egy jól működő gyógyszerfejlesztő céget, s bevallom, azt hittem, örülni fognak nekem, ha másért nem, hát azért, mert körülbelül százezer dollárnyi kutatási pénzt és műszert hoztam haza a Semmelweis Egyetemnek, ahol már évek óta fizetés nélkül tartottam előadásokat. Utána további másfél milliárd forintnyi támogatást nyertem az intézménynek, és az Európai Unió legelitebb pályázatát, a Marie Curie professzori ösztöndíjat is megkaptam. Nem akartam elmenni, pedig vagy félévente megkerestek azzal az igen kecsegtető kutatási területtel – ami végül visszahozott az USA-ba – emlékszik vissza dr. Szabó Csaba, akit éppen egy brüsszeli kongresszuson tartott előadása után értünk el telefonon.
 |
| Dr. Szabó Csaba és kutatócsoportja a cég Seattle-i épülete előtt. A „szilikon-völgyben |
Tehát hatott végül a figyelmeztetés: hiszen megmondták itthon a világhírű gyógyszerkutatónak, hogy „ez nem Amerika", s vagy szokjon bele a helyi viszonyokba, vagy menjen vissza külföldre. De nézzük meg, hova is vezetett pályája az „egyetemi tanári kinevezésre alkalmatlan" fiatalembernek, akinek előtte egyébként Amerikában már évek óta katedrája volt, és ma is professzor a New Jersey-i és a texasi orvosegyetemen.
A kutatás leegyszerűsítve az egerek hibernálásával kezdődött, amelyet a seattle-i tudósok kén-hidrogén gázzal végeztek, s amelytől azt remélték, hogy új perspektívát nyit a szív- és tüdőbetegségek gyógyítása, az átültetendő szervek tartósítása terén. Az eredmények igazolták a kísérleteket és ehhez kellett a volt révais, aki ezután két év alatt egy új céget épített fel, amely a sejtjeink által termelt gázok gyógyszertani kutatására épül. Egy év alatt egy infúzióban beadható gyógyszerjelöltet fejlesztett az ötletből, elindította az egyes fázisú, egészséges önkénteseken folyó vizsgálatokat, és a kén-hidrogént már idén betegeken tervezi kipróbálni.
– Újrakezdtem és öt-hat fővel indítottuk el a munkát, majd megfelelő befektetőket találva belevágtunk egy nagy üzletbe és megvettünk egy nálunk jóval nagyobb céget – meséli a győri kutató, aki az indulástól kezdve tudományos igazgató a jelenleg 700 millió dollár értékű vállalatban. Mintegy 350 embert foglalkoztat az Ikaria, a világ egyetlen olyan cége, amely hivatalosan állít elő és forgalmaz nitrogén-monoxid gáz alapú gyógyszert. A szert már kórházakban – így Magyarországon is – alkalmazzák, gyógyító hatását belélegezve az újszülöttkori, veleszületett tüdőérbetegségnél fejti ki, kiváltva ezzel a jóval összetettebb és kockázatosabb, vércserés eljárást. De más, súlyos betegségekben is remélnek további életmentő alkalmazásokat a kutatók az ugyancsak betegeken kísérletezett szén-monoxid alapú gyógyszerekkel és a kén-hidrogénnel is, amivel az egész kutatómunka két éve elindult.
Ami a közeljövőt illeti, dr. Szabó Csaba kizártnak tartja, hogy visszajöjjön, s hogy mi lesz úgy tizenöt-húsz év múlva, azt attól teszi függővé, hogy itthon megváltozik-e az általa „archaikusnak" nevezett rendszer. Évente kétszer-háromszor látogat haza, hiszen szülei Győrött élnek, s hét- és kilencéves gyereke még nem felejtette el sem a magyar nyelvet, sem a Balatont. A család élete amúgy sokszor csak repülésből áll, mivel az Ikaria üzleti központja New Yorkban van, míg a kutatás nagy részét Seattle-ben, az ország másik partján, s annak is északi csücskén végzik, ahol barátai szerint Szabó Csaba „nem lehetne messzebb Magyarországtól" (mert ha onnan nyugatnak indul, már visszafelé jön).
Érdekes, hogy mennyi tudósunk kötött ki Seattle-ben.
| Névjegy Dr. Szabó Csaba 1986-ban érettségizett a győri Révai-gimnáziumban. A Semmelweis orvostudományi egyetem után, 26 évesen, életkori rekordot döntve, kandidátus lett. Ekkor a Nobel-díjas Sir John Vane Londonba hívta magához a William Harvey Intézetbe, ahol a szabad gyököket kutatta. Egy évvel később önálló labort vezetett Amerikában, majd Bostonban gyógyszerfejlesztő céget alapított és mintegy 20 szabadalmat jegyeztetett be. Magyarország legfiatalabb nagydoktora volt 29 évesen . Több mint 300 tudományos értekezést közölt rangos nemzetközi folyóiratokban; tudományos könyveket írt és szerkesztett. Jelenleg – az összes tudományterületet és az összes magyar kutatót nézve, az Oxfordban dolgozó Somogyi Péter mellett – neki van a legmagasabb hivatkozási indexe a szakirodalomban. Arra azonban, hogy a magyar akadémián akadémikussá válasszák, saját becslései szerint nulla az esélye. |
Témák:
győri hírekhirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Kisalfold.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták
Én addig kapok fizetést, jutalmat amíg teljesítek, hónapról hónapra. Ha sokáig nem produkálok semmi újat, fejlődést, akkor annyi, kirugnak, hiába voltam előtte évekig a legjobb, legtehetségesebb, legszorgalmasabb.
Persze a hazai tudományos életben ilyet még sosem hallottak, ez a fajta gondolkodás a hazai tudósoknak, akadémikusoknak teljesen idegen, és ismeretlen. Ezért nem értették Szabó dokit, aki a maga zsenialitása mellett a teljesítménye folyamatos maximumát produkálva dolgozik, és ezt el is ismeri a világ, Magyarországot kivéve. Ide a tutyimutyi telefonálgató, mutyizós, protekciós talpnyalók kellenek, akik mérhető és kimutatható teljesítmény nélkül szájukat befogva, (eleinte összeszorított fogakkal) tűrnek.”
Aki viszont könnyen, csak a jobb megélhetésért megy külföldre ,nincs jogom elítélni és másnak sem, csak éppen én nem tettem és nem tenném. Igaz, az a Petőfi -parafrázis, hogy ne azt kérdezd, hogy mit ad a haza, hanem, hogy te mit adsz a hazának.
Soha nem szabad feladni a kishítűek miatt az új iránti fogékonyságot, s meg kell győzni az embereket, hogy önállóan gondolkodjanak, ne a politikusok demagóg szavait szajkózzák. a boldogulás sehol sem könnyű, ha szakmát szerzett az ember, akkor állást is kap. Az a baj, hogy sokan az állam-bácsira várnak és nem cselekednek önállóan. Egyenként felelősek vagyunk magunkért. A haza pedig egy-egy emberből áll, és olyan, amilyenek mi vagyunk. Igaza volt Adynak, Góg és Magóg fiai vagyunk.”
Nagyon egyetértek veled! Ezt magyaráztam a férjemnek mindig, hogy az nem megoldás, ha egyik helyről a másikra futkározik, ki kellene nyitni a száját. Aztán semmi évekig. És eljött az a nap, mikor neki lett elege Magából és felállt. Amire természetesen a főnöke első reakciója az volt, hogy nem szeretem az ilyen "szabadgondolkodó embereket, akik kimondják a véleményüket". De most már kezdik megszokni, csak hát ez még egy hosszú út lesz, sok-sok harccal. Nem baj én már most is büszke vagyok rá.”
Természetesen én is ismerek külföldön sikeres embereket, de én akkor is itthon szeretnék boldogulni.
Az első mondatodat illetően: miért hurrogsz le? Ha itthon élek, nem is lehet véleményem?”
Te egy emberrol beszelsz en mutatok masik 9-et akiknek sikerult.”
A sógorom két éve műszaki diplomás, kétgyermekes családapaként a fejébe vette, hogy neki itthon nincs jövője. Második éve görcsöl Londonban de nemhogy többet keresne, inkább itthonról viszi a pénzt (ja, a családja itthon maradt ). Adót oda fizet (mert legálisan dolgozik kint, már amikor), szólja-sz@rja a hazáját, de ha magyarkodni kell, akkor az megy neki. A zászlót látványosan ki tudja tűzni a házra ünnepen (feltéve, hogy itthon van). Amikor legutóbb azzal szembesült, hogy nem boldogul, elküldött 3, azaz három pályázatot itthoni állásokra és amikor nem járt sikerrel, akkor "sz@r az egész" felkiáltással visszament Angliába küszködni.
Aki az egyik legiparosodottabb vidéki magyar nagyvárosban perfekt angoltudással és műszaki diplomával nem tud magának állást találni, arra kint sem lesz szükség. Ezért kár kimenni...
Mellesleg: itthon maradok, büszke vagyok rá, hogy itthon dolgozom és nem érzem magam átlagosnak. Ha meg nem engedik, hogy "jobban csináld", még mindig két dolgot tehetsz: elmész, vagy a sarkadra állsz, nem?”
Megnyugtatlak mi nem megyünk el, de ennek komoly családi okai vannak. Kicsit benfenntesként pedig azt mondhatom, nagyon nehéz itthon egy zseninek, annyi az irigy ember, és nagyon nehéz nap mint nap látni, hogy mit lehetne jobban csinálni és tudni, hogy nem engedik, nehogy veszélyeztesd az állásukat, inkább maradjon minden középszerű.
Egyszer megkérdezte a lányom, mitől félek a legjobban. Attól, hogy átlagos legyek, vagy Woody Alan szavaival, kedvenc testrészem az agyam.
A zseni alatt nem magamat értettem.”
Mindazonáltal egy dolgot hadd kérdezzek. K. Sz. írta: "Igaza van,menjen,aki teheti.Ez az ország még sokáig nem lesz élhető,és a gyerekeimnek is mondom:ne itt képzeljék el az életüket.A világ nagy."
Ha elmegy Szabó Csaba, Marica, K.Sz. ha elmegyek én, te, mindenki, akkor vajon ki teszi ezt az országot "élhetővé"? (De ronda szó...)
Elmenni problémakerülés és nem annak megoldása. Én így látom, és maradok ebben az "elfuserált országban". Nem mondok le a hazámról néhány ostoba nagyfejű miatt. Menjenek ők.”
Szép volt Szabó Csaba, így tovább, előre a listán, hadd egye meg a fene a hazai véneket, hogy Ők sehol sincsenek hozzá képest (jó részül sosem volt). SAJNOS”
A magyar azt mondja hülyeség ez nem kell!Az emberünk fogja magát azt elmegy Amerikába És miliomos lesz és IGAZA VAN!!!!!!!!!”
Mi is így vagyunk ezzel.”