Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Győri önkéntesek Devecseren: `néhány helybeli arcára is mosolyt csaltunk´

A hétvégén Győrben szerveződött egy csapat, hogy útra keljenek és segítsenek az iszapkatasztrófa sújtotta terület megtisztításában. Tapasztalataikat az ötletgazda, Hennel Tivadar osztja meg velünk.

Ahogy arról már korábban olvashattak portálunkon, szombaton önkéntesekből álló csapat indult Devecserre, hogy segítsenek a mentési munkálatokban. Az akciót szervező Hennel Tivadar beszámolóját olvashatják – teljes terjedelmében – az ottani állapotokról.

"Még ébredezett a Somló-hegy, amikor Keletre tekintve az éppen felkelő Nap fényénél meglátta a Kisalföld Volán különjáratát, rajta harmincnégy Devecserre tartó önkéntessel. Reggel fél hétkor indultak az egyetem előtti parkolóból, hogy egész napos munkájukkal hozzájáruljanak az október elején történt iszonyatos katasztrófa nyomainak eltüntetéséhez.
Mert nyomból bizony sok volt, a vörösiszap a két elöntött település, Kolontár és Devecser háromszáznál több portáját érintette kisebb-nagyobb mértékben, sok közülük már bontásra vár, azokba egykori lakói soha többé nem költözhetnek vissza. S az elmúlt majd’ három hétben minden erőfeszítés ellenére sem sikerült a megmaradt házakat újra lakhatóvá tenni, sok kert még mindig iszappal van elöntve. Elkélt hát a segítség, s tudták ezt a felhívásra jelentkezők is.

Nyolc órára érkeztünk meg Devecser központjába, ahol Aladin, egy már több napja ott dolgozó önkéntes osztotta szét ruháinkat és intézte a tennivalóinkat. Miután mindenki megkapta a védőfelszerelését – ami gumicsizmából, ruhából, kesztyűből, szemüvegből és porvédő maszkból állt -, a plébánián, mely a Karitász központja is egyben, megreggeliztünk, megittuk az erőt adó kávét, teát, s parancsra vártunk. Egy kis kavarodás után megkaptuk az eligazítást, mely szerint három csoportra váltunk: két lány az adományokból befolyó hatalmas ruhamennyiség válogatásában, hajtogatásában segédkezett, tízen egy már iszapmentesített ház lakhatóvá tételén fáradoztak, a maradék húsz önkéntes pedig `terepre´ ment, vagyis teljes vegyvédelmi felszerelésben az iszaplapátolásból vállalt oroszlánrészt.

Utóbbi csapatnak először egy katona, aztán egy egerszegi tűzoltó adta az utasításokat, mely szerint öt lapátos embernek egy vasút melletti portát kell rendbe rakni, onnan a fertőzött talajt kupacba hordani, hogy később azt a munkagépek ki tudják emelni. Közben csapódtak hozzánk máshonnan jött segítők is, így a főcsapatnak kiosztott Batthyányi utca kármentesítésére húszan érkeztünk. Ez az utca közvetlen a Torna-patak mellett van, az azon lezúduló gyilkos iszapáradat a legtöbb házat lakhatatlanná tette.

Ennek a csoportnak a feladata az iszaptól félig-meddig megtisztított kertek gipsszel való beszórása volt. Erre azért van szükség, mert az ottmaradt vörösiszapot megköti, így száraz idő esetén az nem tud a levegőben szállni, s ezáltal légúti betegségeket okozni.
Eleinte döcögősen ment a munka, mert egy másik utcából kellett áttalicskázni az anyagot, de aztán sikerült egy konténernyi gipszet szereznünk, amit összehangolt munkával hihetetlen sebességgel terítettünk szét a kijelölt területen. Olyannyira gyorsan mozgott a lelkes csapat, hogy ebédre a konténernyi kötőanyag nagyjából el is fogyott, így az utca hátralevő részét a pihenő utánra halasztottuk.

Jól jelzi az összefogás erejét, hogy az ebédet fehérvári bencés önkéntesek főzték az önkénteseknek: három nagy kondérban rotyogott a csülkös babos káposzta. A plébánia belső terén volt felállítva a kantin, ahol jó hangulatú beszélgetések közepette fogyott a káposzta, mellé a friss és finom kávé, tea, sőt az egyik felajánlásnak köszönhetően aprósütemény is került az asztalra. Az ebéd igen finomra sikeredett, néhányan repetáztak is belőle, így a délutáni műszak kicsit tolódott. Közben újabb szervezkedés folyt, a reggel a lakóház megtisztítására kirendeltek közül néhányan `átszöktek´ a `homokozós´ brigádba, valamint más feladatok is akadtak a plébánián.

Az iszap alatt pótolhatatlan értékek lapulnak
Az iszap alatt pótolhatatlan értékek lapulnak

A verőfényes napsütés párakat délutáni sziesztára és napozásra hívott, a győri mentőcsapat viszont már javában bújt vissza védőruhájába, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Egy kis szervezést követően sikerült újabb adag gipszet szerezni, így a kertek egyre-másra fehéredtek el a dolgos kezeknek és lapátoknak köszönhetően. Mindenképpen szót érdemel, hogy a velünk dolgozó lányok milyen elánnal vetették magukat a munkába, s az idő előrehaladtával sem hallottunk nyafogást, szaporán és mosolyogva (már amennyire ezt a maszk mögött látni lehet) végezték dolgukat.

A hangulat egyébként igen jó volt, mind a mi csapatunkban, mind az ott dolgozó rendőrök, tűzoltók, katonák és önkéntesek között lehetett érezni egyfajta derűt, egy megfoghatatlan érzést, ami a bajban eggyé kovácsolódó közösség sajátja. Mert bajból bizony volt itt elég, kesergésre viszont nincs idő, haladni kell, hogy télire újra lakhatók legyenek a házak.
Haladtunk is, nem is akárhogyan, kettőt-hármat perdültünk a talicskával és máris újabb kertben jártunk, miközben egy-egy érkező konténerszállító le- és elpakolását segítettük, a markolókezelőket üdítővel kínáltuk, s olykor néhány helybeli arcára is mosolyt csaltunk.

Egyikük meg is fogott magának, hogy ha esetleg tudnánk neki segíteni, az nagyon jó lenne, ugyanis az elöntött házának padlásáról szeretné a még menthető holmikat utánfutóra rakni. Hogy tudnánk-e? Már álltunk is csatárláncba, s mire kettőt térült a gazda, tele volt az autó hátulja. A reggel eligazító katonával időközben elléptünk a vasút mentén dolgozókért, s mire az eszközeik megtisztítása után visszaértünk a Batthyányi utcába, a győri különítmény keménymagja eltűnt, maga után egy gipsszel teljesen felszórt területet hagyva!

Letisztítás után szerszámainkat visszavittük a raktárba, majd megszabadultunk az iszapos ruháinktól, így öt óra felé járt már az idő, mire visszaértünk a központi találkozóhelynek kikiáltott plébániára. A délidőben elkészült csülkös káposzta még éppen meleg volt, így aki megéhezett a nagy munkában, megvacsorázhatott. Két fővárosból érkezett önkéntesünknek és öt hozzánk szegődő budapestinek sikerült egy arra tartó buszra helyet szereznünk, ezzel hosszú és bonyolult vonatúttól kímélve meg őket (a katasztrófa óta a megrongált pályán nem jár vonat Devecserre, vonatpótló autóbuszokkal kell utazni Ajkára, majd onnan tovább).

Az időközben teljesen sötétbe boruló tájon hazafelé suhanó buszunkat a Somló-hegy jó érzéssel követte tekintetével a látóhatár széléig tudván, hogy utasai nagy tettet vittek végbe aznap, saját szabadidejüket feláldozva segítettek ott, ahol arra a leginkább szükség volt".

A Devecseren segédkezők névsora

Ábrahám Péter Olivér, Árpási Gergő, Bíró Bálint, Bíró Norbert, Erdei Attila, Gaál Tamás, Gáspár Tamás, Görcs Zoltán, Gyöngyösi Márton, Hatvári András, Hódosi Gergely, Horányi Attila, Horváth Glória, Kadlec Gergely, Kardos Artúr, Kozma Melinda, Lukács Dénes, Mészey Lilla, Micskó Máté, Nagy Nóra, Polgár Zoltán, Rácz Béla, Schmied Róbert, Szabó András, Szabó Zoltán, Szakács Eszter, Szőke Norbert, Torda Béla, Tóth Béla, Tóth Vivien, Tulok Ádám, Várhegyi Ádám, Veisz Richárd, Vizler Balázs, Herendi Ráhel, Varga Réka, Zsiborás Gergő, Ránki Dániel, Dobos Csaba.

Olvasóink írták

  • 5. krojo 2010. október 26. 15:16
    „Nagyon szép gesztus!!! Minden tiszteletem a a segitöké!”
  • 4. pemozsu 2010. október 25. 19:30
    „őszinte elismerésem a segítőknek! Bajban ismerni meg ki az igaz segítség.”
  • 3. manka1984 2010. október 25. 16:46
    „ha esetleg menne valaki megint küldenék pár holmit ha esetleg elvinné:mariann.rzs@gmail.com”
  • 2. Mankapunka 2010. október 25. 15:31
    „Értékeket arról a területről ki kell hozni,aztán le kell zárni a francba.”
  • 1. jörg 2010. október 25. 14:22
    „Minden elismerésem az Önöké!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiemelt figyelem a tehetségekre a győri iskolákban

A győri Gárdonyi-, Révai- és Hild-iskola együttműködve közel húszmilliós pályázati összegből… Tovább olvasom