Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

Gönyű még őrzi a hajóshagyományt

A hajóshagyományairól híres Gönyű múltjának, értékeinek megőrzésére jön létre a Honismereti Egylet.

A hajóshagyományairól híres Gönyű múltjának, értékeinek megőrzésére jön létre holnapi alakuló ülésén a Honismereti Egylet. A szervezet célja többek között, hogy múzeumot hozzon létre a fennmaradt tárgyakból, dokumentumokból. Talán kevesen tudják, hogy egészen az ötvenes-hatvanas évekig Gönyű lakosságának 80 százaléka hajós volt.

A lakók által adományozott egyedi darabokat ma is megtekinthetik a Gönyűre látogatók egy állandó kiállításon. Van itt a matrózruhától kezdve hajósútlevél, századfordulós fénykép és egy sereg tárgy, ami azt az időt idézi, amikor Gönyű forgalmi központ volt Orsovától Regensburgig. Az itteni hajósok világhírűek voltak, mert a Dunának ezen az ágán ők tudták igazán jól elvezetni az uszályt.

 A gönyűi szabadkikötőben kivétel nélkül minden hajó megállt, itt vették fel a kalauzt az idegen vállalatok. Emellett töméntelen mennyiségű szállítmányt vittek Gönyűn át Németországba, Ausztriába, s a szerbektől a románokig mindenki itt vásárolta meg a lisztet, a zsírt. A hentesek a napi járású községekből hozták a húsnak való állatot, és egy-egy idegen uszály száz meg száz sertéssel indult tovább külföldre. Mindennek köszönhetően a háború előtt Gönyű akkori főutcája, a macskaköves Kossuth utca mediterrán hangulatot idézett, k ét oldalán végig nyüzsögtek, zsongtak, éltek a matrózokra váró üzletek, kocsmák. Mindez már csak fényképeken, s még néhány idős ember emlékezetében él tovább.

A Kovács hentes és a Gyurics-kocsma

A leendő múzeum egyik igen lelkes „beszállítója" az utolsó Singer-leszármazott, a híres kereskedő Singer Mór unokája. Pongráczné Singer Johanna Éva megboldogult szülei hajdani üzletének épületében lakik a Duna-parton, a régi kikötőnél. Ez Győr felől nézve már a község dunai szakaszának a vége, csendes kis környék, talán csak árvizek idején telik meg olyan élettel, ami több mint fél évszázada jellemezte.
– Itt, a szüleim üzlete mellett élt a Kovács hentes, óriási volt a forgalma. Mellette, ebben a házban működött a Gyurics-féle kocsma, minden matróz betért egy-két italra. Én akkor még nem éltem, de azt tudom, hogy Gönyűn akkora volt az élet, mint egy tengerparti városban – meséli a családja múltját nagy örömmel kutató asszony.

Kevesen élnek már az öreg „vízi rókák" közül, elég, ha annyit mondunk, hogy az egyik legidősebb hajós nem több hatvannyolc évesnél. Lakatos István már éppen a vízválasztó generáció képviselője, vagyis azé a nemzedéké, amelyik előszeretettel nézett más szakmák után. Lakatos István harminc évig állt a Mahart szolgálatában gépészként, majd üzemvezetőként, s 1991-ben vonult nyugdíjba.

Sziklára futott a Baross

– Nagyon szigorú volt a hierarchia, a legjobb első kormányosok, a lotzok igen nagy tiszteletben álltak. S bizony a vezérigazgatónak is végig kellett járni a ranglétrát. Ha valaki nem volt hajóstiszt, az nem válhatott matrózból hajókezelővé, hanem idővel vitorlás lett, uszálykalauz, harmad-, másod-, majd első kormányos. A gépészek között is ugyanilyen szigorú volt az előmenetel. A hajóséletet, a víz szeretetét a vérünkben hordoztuk születésünktől fogva. Nekem, mint annyi gönyűinek, még az apám és a nagyapám is hajós volt – historizál a Duna-parton élő férfi. Lakatos István egyik legélénkebb emléke a vízi utakról, amikor sziklára futottak 1972-ben, Németországban.

– A Baross nevű dízellel voltunk, és egy szikla kilyukasztotta a hajót. A mentésnek persze megvolt a maga forgatókönyve. Nekünk lent a szivattyúkat kellett kezelni. Vártuk, hogy annak rendje szerint a fedélzetiek áthúzzák a hajó alatt a ponyvát, ehhez le is faragtunk a szikla csúcsából. Ott álltunk a félméteres vízben, kiabáltunk, hogy kezdhetik húzni a köteleket. De akárhogy szólongattuk őket, senki nem válaszolt. Kiderült, hogy az egész legénység pánikrohamot kapott, mentőcsónakba ült és addigra már a partról nézte az eseményeket. Alig tudtuk őket visszakönyörögni – nevet az akkor inkább izzasztó jeleneten a hajós.

Ada Khálé mesés szigetén

Lakatos István a Duna minden szakaszát jól ismerte. Az egyik kedvenc része Orsova volt, s az idősebbek tudják, hogy itt feküdt Ada Khálé szigete, ez a törökök lakta, meseszép világ, ami Jókait is megihlette. „Az aranyembert" is itt forgatták, s Lakatos István akkor épp Orsovánál teljesített szolgálatot.

– Másodgépész voltam. A színészeket természetesen nem láttam, de azt tudom, hogy hajózási zárlat volt a forgatás miatt. A filmben szereplő csónakot vontatókötéllel húzták át a Dunán az egyik partról a másikra. Máskülönben nem tudták volna – még a film kedvéért sem – elintézni, hogy az ilyen sebesen átkeljen a folyón.

Lakatos István szerint Gönyű hajóséletében két vízválasztó esemény jött egymás után, többek közt ezek lehetnek az okai ma is annak, hogy ez már nem az a hajósfalu, ami régen volt. Az egyik fordulópont 1954-ben jött el, amikor a vámőrséget Komáromba helyezték. A másik pedig – s ez kivétel nélkül minden hajóst érintett –, hogy dízelesítették a gőzhajózást. Jóval kevesebb lett ezáltal a Mahart személyzeti igénye, hisz míg egy 1200 lóerős gőzhajóhoz 23–27 ember kellett, a 2000 lóerős dízelhez 8–10 is elég volt.

A szakmát űzik a fiatalok

Ez azonban nem azt jelenti, hogy kifogytak a hajósdinasztiák: a Dunán éli életét például Lökös János és Lökös Balázs, apa és fia. Az idősebbik Lökösnek az apja és a nagyapja is a folyón dolgozott. Az idősebb férfi a vízügyi igazgatóság hajóját kormányozza. Mint magyarázza, a legénységeknek az a feladata, hogy biztosítsák a hajók útját, kihelyezzék a bójákat, ellenőrizzék a parti lámpákat, feltöltsék az akkumulátorokat. Magyarán felügyelik a Szobtól Szapig terjedő szakaszt, ezenkívül Rajkáig az öreg ágat és a Mosoni-Dunát is. Éppen Szapról jöttek és dél körül kötöttek ki. Sűrűn úsztak el mellettünk a hajók, ötpercenként hullámzott a Duna. Lökös János szinte látatlanban „mutatta be" nekünk egy-egy jármű legénységét, mivel itt a folyón mindenki ismer mindenkit.
A víz csendes, nem ijeszti az embert, főleg nem a gönyűit. De a hajós fejében mindig is ott lesz a tudat, hogy alkalmasint egymásra vannak utalva a vízen élők.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Folytatni kell az útjavításokat

A Bálint Mihály utca felújítását és a kátyúzások folytatását sürgette Kalmár Ákos képviselő. Tovább olvasom