Kisalföld logö

2018. 02. 24. szombat - Mátyás -8°C | 2°C Még több cikk.

Gáti Oszkár beolvasóestje

A Győri Nemzeti Színház évadzáróján adják át a társulati díjakat. Idén azonban a díjazottak dicsőségét háttérbe szorította Gáti Oszkár teátrális felmondása, melyet egy közel negyvenperces monodrámában vezetett elő.
(A cikk 2008. május 31-én jelent meg a Kisalföld napilapban.)



A társulat vastapssal jutalmazta megdöbbentően szókimondó teljesítményét, melyben éppen úgy kapott hideget a volt, a jelenlegi és a leendő igazgató is. Meleget egyébként senki nem kapott. Gáti felmondott és kijelentette, elege van, soha többé nem lép színpadra. Győrben főleg! Bár a következő évadra is három főszerepet ígértek neki. „Távozásom mindenkire tartozik, okai is vagytok!" – mondta a társulatnak. 

Köszönet mindenkinek,
– nőtt a bérletesek száma

A győri nemzeti évadzáró testületi ülése úgy indult, mintha mindenki megnyugodott volna. Forgács Péter kicsit szomorkásan, de végül is saját munkájával elégedetten – "megtettem, amit elvártak tőlem: a színházban nőtt a bérletesek száma és a bevételek nagysága, stabil az anyagi helyzetünk. Köszönet érte mindenkinek" – búcsúzott el a társulattól. Igazgatóként ő már nem tart összejövetelt, de színészként, rendezőként ezután is hozzá tud járulni majd a sikerekhez.

(Vagyis marad Győrben. Nagy Viktor, az új igazgató nem küldte el.) Ezt követően a díjazottakat szólították színpadra. Rádler Judit, Klinga Péter mint ifjú tehetségek kapták meg a Kisfaludy-ösztöndíjat, Agócs Judit és Posonyi Takács László pedig a komoly hagyományokkal rendelkező Kisfaludy-díj birtokosai lettek. Ezt a címet kapta meg a színházat tavaly többmilliós munkával támogató Radek József is, immár másodszor. Balogh József a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöki posztja okán lemondott a színházat támogató alapítvány kuratóriumi elnökségéről. A protokoll után Forgács annyit mondott: „Isten veletek!" A nézőtéren helyet foglaló színházi dolgozók megmozdultak. Ám Gáti Oszkár felpattant a színpadra és visszaszólította őket.

Egy színházi vezető ne ordítson!

Akkor még senki nem tudhatta, kezdődik Gáti beolvasóestje. (Igaz, délután volt, de a hallott mondatok komorsága sötét estét sejtetett.) "Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek" – kezdett bele Gáti Oszkár Juhász Gyulát megidézve. Ám a lírai nyitány után gyorsan bekeményített. "Érzelgős és teátrális módja a szerződésbontásnak, amit teszek. A jövőben azonban nem kívánok színpadra állni, sem Győrben, sem máshol. Távozásom mindenkire tartozik, okai is vagytok" – mondta a társulatnak. "Sajnálom, hogy sem a régi színházvezetés, sem az új nincs jelen. Gondoljátok most, mi ütött belém? Magas gázsi, három főszerepre szerződés? De nincs csattanós válasz. Morális válság viszont van. Ízlésbeli különbségek vannak. Ennek a színháznak tizennyolc éve is volt igazgatója, most is van. Jogilag. Kinevezve, megnyert pályázat útján. Szellemi vezetője viszont nincs, nem is volt és nem is lesz! A szellemi vezető legfontosabb erénye: szereti a színházat. Tanító, mester. Tanítómester. Megkérdőjelezhetetlen az erkölcse, ízlése, kultúrája. Van figyelme mindenkire. És fontos, ne ordítson! Ha visszanézünk a múltba, ilyen vezetőnk nem volt, ha előretekintünk a jövőbe, nem is lesz. Ez maga a valóság.

Ez egy szomorú társulat

Hazudunk mindenkinek, barátnak, feleségnek, szeretőnek. Azt hazudjuk, jól vagyunk, sikeresek vagyunk, boldogulunk. Hazudok én is, mert túl kell élni. Ha nem hazudsz, éhen halsz. Ez egy szomorú társulat, egy boldogtalan társulat, egy megalázott társulat. Egy átvert társulat. Ez egy megfélemlített társulat. Fortélyos félelem igazgat. Hosszú évek óta pocsékul érzem magam. Ki lesz az, aki kimondja végre? Hatvanéves vagyok, bácsi. Vállalom ezt és azt is kimondom. Negyven éve vagyok a pályán, bukásokkal, talán túl nagyok nem voltak, és sikerekkel. Most beszélnem kell, mert ti féltek! Mert még mindig hisztek! Mert a színpadon is hazudni kényszerültök már, nem csupán az öltözőben, a büfében. Morális válságban vagyunk. Valakinek el kell menni, hogy kimondhassa ezt. Ez nem hőstett a részemről, de én elmegyek. Elég talán, ha egy távozik, mert általa minden kimondatik, és talán egy időre megtisztul. Egy rövidke lélegzetvételnyi időre. Aztán minden folytatódik majd."

Kossuth-díjas érdemes alkoholista

Gáti Oszkár ezután egy sajátos időutazásba kezdett. "Cyrano! Ezzel kezdtük Korcsmáros Gyuri és én is. Azt mondják rá, egyszemélyes darab, ez igaz is, de nekem kellettek a többiek, hogy a hátukon felmásszak. Kellett a rendező is. Ám ő negyed kettőkor otthagyott a próbán és elment igazgatni. Felmentem az irodájába és ott üvöltöttem vele, rendezel vagy igazgatsz? Együtt nem megy, ráadásul mindkettőt tanulnod kell még. Aztán volt nekünk Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészeti vezető alkoholistánk. És vezető dramaturgunk, akinek a neve ott szerepelt a plakáton mint rendező, de mi tudtuk, köze nincs a darabhoz. Csak a kártya és a pia érdekelte. Gyurikám, ezek előbbre valóak neked, mint a színház, mondtam neki, mondhattam, mert a barátja voltam. Aztán Korcsmáros tenyerére vett valakit. Színészt és Jászai-díjast csinált belőle. Ő meg belefeküdt Jászai Mari ágyába. Nem kellett fizetnie érte, sőt, neki fizettek. Jó kis numera, mi? Aztán ő a szemünk láttára szúrta hátba Korcsmárost. És igazából ez volt az egyetlen tevékenysége."

Júdás, ezüstpénzek és két alkoholmentes sör

"Péter (– fordult Gáti az előadása alatt is a színpadi pulpitusnál székén előrehajolva ülő Forgácshoz), Júdás harminc ezüstpénzért, te két alkoholmentes sör mellett adtad el a lelked. Ide vág, hadd idézzem ismét Cyranót!" "Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol, Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól, Mint élőfához a kúszó növény: Nap-nap után zsírját kiszívjam én, S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság Segítsen és kapaszkodó ravaszság? Nem, köszönöm!"

Ezután Gáti Oszkár azt a verset idézte fel, mellyel pontosan negyven éve felvételizett a színművészeti főiskolára. Akkor kevéssé tudta átélni Ady művét, de most annál jobban adta elő: "Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?... Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret – Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!..."

Maszlay részben egyetért, de kikéri magának

A beolvasást vastapssal honorálta a Győri Nemzeti Színház társulata. A színészek és műszaki dolgozók ismét mozgolódni kezdtek, mikor Maszlay István, a színház másik meghatározó művésze kért szót. "Sajnálom Oszit. Nagy kihívás volt veled játszani, és kilencven százalékban igazat adok neked. Ám nem szeretném, ha mi megalázott társulatnak éreznénk magunkat. Én nem tudom, kivel fogom eljátszani jövőre a darabunkat, ha ő nem lesz. De ez a társulat együtt marad! Ezért is utasítom vissza szavaidat, hogy mi megalázottak lennénk. Nagyon jó színésznek tartalak, ám a te fájdalmaidat nem szükséges nekünk is átélni, mi tovább szeretnénk dolgozni!" A társulat ezt a hozzászólást is vastapssal jutalmazta. Bede Fazekas Csabának is jutott taps. Ő könnyes szemmel emelte meg képzeletbeli kalapját Gáti Oszkár és őszintesége előtt. "Mit tegyünk, ha ez van mindenütt? A megalkuvás, az élni akarás. Ha tehettem volna, már húsz éve elhagytam volna ezt a pályát, annyira nem szép. Egekig nőttél a szememben, Oszkár! Igazad van mindenben, de lehet, azoknak is igazuk van, volt, akiket megbántottál. Egyébként pedig a félelmet meg lehet szokni. Én már úgy megszoktam, nem is félek." A hozzászólásokat Jachinek Rudolf azzal zárta le, örül neki, hogy végre egy majdnem társulati ülés volt ez, melynek minden tartalmát lehet emészteni nyáron, és ősszel azokat feldolgozva elkezdeni a munkát. Gáti Oszkárt a társulati végeztével munkatársak, gratuláló emberek vették körül. Akkor kértük meg, szövegét, melyet jó előre leírt magának, és hol kívülről, hol felolvasva adott elő, adja oda olvasóink számára. Ettől a művész elzárkózott. Megtaláltuk viszont Forgács Pétert, akinek talán leginkább beszólt a művész. Volt véleménye Gátiról és arról is, amit mondott.

Forgács: Gáti húsevő virág

"Remek színésznek ismerem. Most azonban saját keserűségét, csalódottságát próbálta a társulatra testálni, minket felhasználva saját céljaira. Amit beszélt, nyolcvan százalékban nem igaz. Miután kijöttünk a színházteremből, odamentem hozzá és a következőket mondtam: ˝Oszi, soha nem voltál még ilyen jó. Kossuth-díjat érdemelnél, de azt sajnos soha nem kapod meg, mert szemét vagy. Csalódtam benned!˝ Nyugodtan megírhatja, amit most mondok. Míg igazgató voltam dörgölődzött. Állandóan hívott, hogy beszélgessünk. Amint megtörtént, ami megtörtént (Forgács helyett Nagy Viktor lesz az igazgató a győri önkormányzati testület döntése értelmében – a szerk.), hátat fordított nekem. Hazugság az is, hogy hátba döftem Korcsmárost! Gáti tipikusan rossz ember, leginkább egy húsevő virághoz tudnám hasonlítani. Az összes próbán másokat zsigerelt, gyomorfekélyt kaptak tőle, ebből építkezett aztán fel. Nulla dolognak tartom, ha befeketít másokat, aztán itt hagyja a tett helyszínét. Egyébként pedig kíváncsi vagyok rá, miként él meg a színház nélkül. Szánalmasnak tartom, amit művelt, szerintem az emberek kinevetik csak ezért. Én maradok, a társulat marad. Ő mehet, bár jövőre három szerződése van, de azok felbonthatóak."

(A cikk 2008. május 31-én jelent meg a Kisalföld napilapban.)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kirúgott győri buszsofőr: ˝figyelmeztettem a többieket, amit teszünk, az törvénytelen˝

Valóban nem hallgatták meg a sztájk miatt kirúgott sofőrt. Úgy tudjuk, a bizonyítékokat elégnek… Tovább olvasom