Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Gallai Rezső bácsi második évszázada

Feleannyi idős lehetett, mint ma, amikor Leselkedő halál címmel írt verset Gallai Rezső, ma már 101 éves.
Gallai Rezső
Megidézte a nagy kaszást, de az elkerülte. A győri Gallai Rezső 101 éves, hobbija a fotózás és az élet legnagyobb ajándékának az egészséget tartja.

Úgy van vele, Isten akarata lehetett az, hogy 1904-ben Szombathelyen meglátta a napvilágot, az anyja azonnal lemondott róla, ő mégis élni akart. Árva gyerekként nevelődött, később Pápára, nevelőszülőkhöz került. Ám a boldogság nem tartott sokáig, mert amikor kiderült, hogy azok egy vasat sem látnak az akkor még Galajda Rezső után, visszavitték a fiút a veszprémi gyermekmenhelyre.

„ Ki akar lovász lenni?" – harsogta egy idegen az intézetben és Rezső nem habozott. Imádata a lovak iránt azóta is töretlen, bár a napi négy-öt óra lovaglás télen fagyban, nyáron a hőségben bizony megviselő. Ha több mint nyolcvan évet visszalapozunk a történelemben, magunk előtt láthatjuk a fiút mint tehetséges zsokét. Ez volt az álom meg az élete első 22 éve, amiből neki jóformán csak az éhezés, meg a nélkülözés jutott. Győrről mint óriás léptékkel fejlődő nagyvárosról ugyan csak hallott, de úgy gondolta, szerencsét próbál. Nyakába vette a világot, négynapi gyaloglás után érkezett meg a Rába partjára és három napig egy parkban aludt.

– A negyedik nap betértem a karmelitákhoz és meggyóntam – folytatja a 101 éves nyugdíjas.
– Prior atyához irányítottak, ő pedig szakmához és szálláshoz segített. Kitanultam a cipészséget. Az első feleségemet is ez idő alatt ismertem meg, ám az igazi fordulópontot egy házfelügyelői lakás jelentette 1929-ben. Csodálatos érzés volt végre a saját otthonunkért, boldogulásunkért dolgozni. A vágyam egy „állami nyugdíjas" állással teljesült 1934-ben, amikor a Magyar Királyi Folyómérnöki Hivatalhoz kerültem. Igen ám, de ehhez a háború idején frontszolgálatot kellett vállalni.

Önként jelentkeztem, tizenöt katona parancsnokaként indultam a frontra.
Komor arccal, félig sírva folytatja az emlékezést, zsebkendőt kér. Felrobbantották a vonatot, amivel a bajtársaival utazott, ő is légnyomást kapott, barátokat temetett. Kibírta, élve visszatért. A vízügynél hetvenéves koráig dolgozott, s utána még huszonnégy évig szükség volt a munkájára. Alkalmasint ma is jön érte az autó, egy kapucsínóra ma is elvárják a cégnél.

Gallai Rezső tizenöt éve él egyedül úgy, hogy az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézet gondozói napjában kétszer is ránéznek, ebédet hoznak neki. Társalkodója Gyuri, a papagáj. Hobbijának, a fotózásnak már ritkábban hódol, de az írás meg az olvasás nem maradhat ki a napból. Publikált többek között a Győri Munkásban, a Dolgozó Magyarságban. Az élet apró pillanatain órákig volt képes gyötrődni, ezért a gondolatait papírra vetette és megjelentette.

Ezekre a „gyöngyszemekre" méltán lehet büszke Gallai Rezső, aki a 102. évébe lépve a második évszázadát tapossa. A Kisalföldet szívesen olvassa, az újságírókat név szerint ismeri. Virág és bor helyett mi egy előfizetéssel leptük meg Gallai Rezsőt, azt kívánva, hogy még sok évig kedvvel olvasson bennünket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vékony jégen táncolnak

A győri tavak jegén már megjelentek a korcsolyázók, annak ellenére, hogy a jég nem túl vastag. Tovább olvasom