Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Frontkarácsonyfa kenyérrel

Nagybajcs–Ilinka - Hatvanöt évvel ezelőtt, 1942. december 24-én ért vissza a szabadságról a doni frontra Szeder Imre tizedes. Hatvanöt éve kíséri annak a szentestének az emléke, amikor az orosz frontra, ilinkai táborhelyükre visszatérve újra találkozott bajtársaival. A Nagybajcson élő 88 éves férfi ezért öltöztette különös „ruhába" idei karácsonyfáját.
– Hat évig voltam a háborúban, ebből hármat hadifogolyként töltöttem el. Kétszer jártam meg a Don-kanyart, nem féltem soha senkitől, ilyenkor mégis kicsordulnak a könnyeim – kezdte az emlékezést a sok szenvedést látott egykori tizedes.

– Negyvenkettő augusztus végén egy akna vágott be mellénk. A társam elvérzett, én tucatnyi szilánkot kaptam – emlékezett Szeder Imre. – Kórházba kerültem, majd mikor felgyógyultam, két hét szabadságra küldött a parancsnokom. Tíz nap alatt értem haza Nagybajcsra a Don-kanyarból, aztán mikor letelt, a Keleti pályaudvaron zenés csinnadrattával bevagoníroztak bennünket, és irány a mínusz negyvennyolc fokos hideg, irány Ilinka. Nem mentem üres kézzel: másfél zsák szalonnát küldtek velem rábapatonai katonatársaimnak.

Hosszú vonatozás után Szeder Imre szenteste érkezett vissza doni táborhelyükre. Sötét volt már, csak a gyertyafény világított félénken a végtelen hómezőn.

– Mikor beléptem, megpillantottam a feldíszített fát. Hogy honnan szerezték a bajtársaim, nem tudom, mert a környéken sehol sem láttam fenyőt. Amink volt, azt kötözték fel az ágakra: kenyérkaréjokat, nemzetiszínű szalagdarabkákat, szalonnacsíkokat és almát.

– Alá jelképesen, akárcsak a sors ajándékait, hat puskát – első világháborús Manlichert – és hat rohamsisakot tettek. Leraktam a közösbe a hozott hazait, együtt énekeltünk, imádkoztunk, szólítgattuk, kértük a Mindenhatót, majd a lélek után a testet is táplálni kezdtük, mégpedig patonai szalonnával. Ünnepi italul friss víz szolgált, konfektnek pedig bajcsi alma. Életem legemlékezetesebb karácsonya volt!

Szeder Imre szalonnával, kenyérrel és nemzetiszínű szalaggal díszítette fel karácsonyfáját, hogy a hatvanöt évvel ezelőtti szentestére emlékezzen. Fotó: Bertleff András

Imre bácsi meghatódottan, könnyes szemmel mesélt arról az orosz asszonyról és kis unokájáról, Maruszjáról is, akik a magyar katonák szomszédjában, emberpróbáló körülmények között, ínségben laktak és gyakran átlátogattak hozzájuk. Elérzékenyülve említette, hogy a kislányt megtanította néhány magyar szóra is, a számukra legfontosabbakra: életet jelentő kenyeret kérni.

– Ennyi év után is csak azt tudom mondani: az én ügyemet nem a földön, hanem odafent intézték. Ezért mondok minden karácsonykor, mindennap a jó Istennek köszönetet. Ahányszor felidézem magamban a múltat, a hatvanöt évvel ezelőtti szentestétől mindig elérzékenyülök. Ha még élek, jövőre vissza szeretnék menni még egyszer a Don-kanyarba, hogy fejet hajtsak halott bajtársaim csontjai fölött...

Olvasóink írták

  • 5. KutassyZoli 2007. december 25. 10:33
    „Imre bácsit egy barátság utján személyesen ismerem.
    Nagyon jó volt hallani történeteit, ami mindig az emberi tisztességről, élniakarásról, küzdelemről az életért szóltak.
    Mindig derű, humor jellemezte beszélgetéseinket.
    Ezuton is szeretnék neki nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánni, és váljon valóra az álma, ujra láthassa a Don kanyart.”
  • 4. Kim 2007. december 24. 22:05
    „Minden tiszteletem Imre bácsié!”
  • 3. Fernando Torres 2007. december 24. 14:29
    „Meg kéne szüntetni ezt a nagy karácsonyi adok-kapok össznemzeti játékot!Szóljon a karácsony a szeretetről, összetartozásról, régi történetekről, mint ez a 65 évvel ezelőtti.A mai fiatalok, köztük én is, fel sem tudjuk fogni a karácsony értelmét.Az ajándék nagysága, értéke, milyensége kérdéskörben mozgunk, pedig nem ez lenne az értelme!Megható volt számomra ez a történet!Remélem kijut Imre bácsi a Don-kanyarba!”
  • 2. Nagy Árpád 2007. december 24. 12:00
    „Adja Isten, hogy Imre bácsi eljusson újra a Don kanyarba. Valóban szívszorongató, hogy mennyit szenvedtek szegény magyar katonák. A nemzetiszínű szalag is arra utal, hogy derék katonáink lelke magyar volt. Tisztelet a hősöknek, akik még élnek, akik odavesztek, és akik közben elhunytak. Gondoljunk rájuk ebben a nagy jólétben szeretettel. Az emberség abban is megmutatkozik, hogy Imre bácsi kedvesen szól a szerencsétlen oroszokról is. Maruszjáról, és az Édesanyjáról, akik ugyanúgy áldozatai voltak a háborúnak. A Rábapatonaiak híresen összetartó emberek, jó olvasni róluk is. Kegyelemteljes Ünnepeket, Békességet, Egészséget!”
  • 1. ERKDP 2007. december 24. 10:33
    „Nagyon megható volt olvasni Szeder úr emlékeit, így karácsonykor, egy olyan korban, amikor a sok csillogás között elveszik az ünnep igazi lényege. Sajnos az én korosztályomból a legtöbbeknek már nem a Megváltó születéséről, de ég csak nem is a családról szól ez a pár nap. Az én dédapám is harcolt a Don-kanyarban, Istennek hála haza is térhetett... Kívánok nagyon boldog, áldott karácsonyt és békésebb újévet!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Házassági évforduló szentestekor

Győr - A fenyőfa feldíszítése előtt Beleznay Kálmán minden évben virággal köszönti feleségét,… Tovább olvasom