Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Fenyőfő: a falu felén vendégház áll

Miután a keleti sorról az őslakosok nagy része örök nyughelyére költözött, utódaik üdülni, hétvégékre járnak vissza.
Klauz Dezső, a nyugdíjas favágó három fia közül kettőre is az erdő gondját hagyta. Tőle tudjuk meg az első információkat, háza előtt erőgép parkol, a kivágott fa „kiközelítésére" használják. Klauz úr békésnek, kiegyensúlyozottnak látszik: kérdés, hogy ilyen természeti környezetben, a Bakony rengetegeinek ölelésében egyáltalán lehet-e más az ember. Bizony lehet, de erről már Szuloczki Béla mesél a helységnévtáblánál állva. A Kis utca házait például a Mária Terézia idejében idetelepített svábok az önvédelem miatt építették szorosan egymás mellé. Akkoriban ugyanis a török dúlás elmúltára elnéptelenedett vidéken még szó szerint „betyár világ" járta. Szuloczki úr azonban éppenséggel nem a betelepített svábok, hanem lengyelek leszármazottja, de hogy az ősök miként kerültek ide, arról nincs tudomása.

Fenyőfőn tehát, bár eldugott helynek látszik, sokkal nagyobb a jövés-menés, mint első látásra gondolná az ember. Különösen igaz ez a falusi turizmus eszméjét meghonosító Eppinger Ferencre, aki előbb ment, aztán jött... Zircen született, szülei Gyulafirátóton éltek, a kereskedelmi középiskolát Pesten járta, míg – lévén német nemzetiségű – be nem sorozták német katonának. Fogságba esett, onnan sikeresen megszabadult, hazajött Zircre, szülei azonban ekkorra már Ausztriába menekültek... Utánuk szökött Németországba, Stuttgart környékére kerültek, ott ismerte meg feleségét, akit szüleivel a második világégés után a szudétanémet vidékről, Csehországból űztek el. Annemarie Wonka azonban nem német, hanem svéd származású, családjuk alapítója a harmincéves háború során ragadt Csehországban... Mint látható, aki Fenyőfőn jár, az Közép-Európa történelmének is a főutcáját tapossa.
Eppinger Ferenc Németországban sokat dolgozott, minden munkát elvállalt. Büszke rá, hogy egyszer maguk a németek is elismerték: az ország háború utáni újjáépítésében a kitelepítettek döntő részt vállaltak. Eppingerék gyökeret vertek, Pforzheimben telepedtek le, ott később saját kereskedést nyitottak. A nyolcvanas évek második felétől, amikor Nyugaton a kínaiak a készárut árulták annyiért, mint ők az alapanyagot, üzleti utakra kezdtek visszajárni Magyarországra. Pforzheimi boltjukat felszámolva úgy döntöttek, idetelepednek. Minden Fenyőfő mellett szólt: a férjet az erdő, a feleséget a német szó vonzotta...

Schüld Mária polgármester sem az a fajta, akinek a szomszédba kellene mennie életrevaló ötletekért, de azt mondja, a tiroliaktól sokat tanult, amikor ott dolgozott. Hazatérve szinte mindent megvalósított, csak azt nem tudta elérni, hogy a házaknál legyen legalább egy vendégszoba, amit az arra járó turistáknak kiadhatnak, ahova a jó házi kosztra a vándorok bármikor betérhetnek. A kevés munkalehetőség mellett – amit itt az erdő és a vinyei faüzem jelentett – ez erősíthette volna a falu megtartóképességét. Ma 153 állandó lakost számlálnak, közülük 16 a tizennégy éven aluli gyermek. Csak a remény él, hogy felnőve ők már ezen földön boldogulhatnak. Igaz, az is nagy eredmény, hogy legújabban az unokák nem adják el, hanem hétvégi háznak felújítják a nagyszülők házait.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egymillió forintos egyházi adó

Egy győri asszony postaládájában a katolikus egyház győri belvárosi plébániájának csekkjét találta. Tovább olvasom