Kisalföld logö

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 17°C | 30°C Még több cikk.

Fél életét lóháton töltötte

A Magyar Lovas Szövetség legmagasabb kitüntetését, a Széchenyi István Lovas Emlékérmet vehette át a közelmúltban Hajnóczky Béla. A Győrött élő neves szakember életművéért, a lovassportban és a lovaskultúrában kifejtett tevékenységéért kapta az elismerést.
Hajnóczky Béla büszke tanítványaira, és arra is, hogy átörökíthette a lovak szeretetét.
Nemzedékek nevelőmestere, Hajnóczky Béla életének nagyobbik felét lóháton töltötte.
Ez a megállapítás – még ha annak tűnik is – nem túlzás, hiszen a 77 éves lovasszakember egykor a pápai bencés gimnázium befejezése helyett a marosvásárhelyi hadapródiskolát választotta, ahol a huszárok között gyarapította tudását.

A második világháború alatt a nagy múltú katonai intézmény Vasvárra települt, így az utolsó évet Hajnóczky Béla is a dunántúli városban végezte.

„ Negyvennégyben huszártársaimmal Németországba mentünk. Nagyszerű parancsnokaink voltak, tapasztalt, remek katonák, feleslegesen nem kockáztatták az emberéletet. Negyvenöt januárjában szovjet támadásoktól tartva tettünk meg egy elég nehéz utat, majd kompon lovakkal, kocsikkal átkeltünk Dániába. Különös helyzet volt: tartottunk az orosz fogságtól, de menekültünk a németek elől is, akik Berlin és Hitler kiszabadítására akartak bennünket bevetni. A dán szabadságharcosokkal jóban voltunk, mondhatnám: barátságos ellenségnek tekintettek bennünket. Az angolok foglyaiként egyszer láttunk néhány angol tisztet, akik igazából lovagolni jöttek hozzánk. No persze, azért keserves időszakot is átéltünk, például, mikor akadozott az élelmezés."

Hajnóczky Béla a háborúból hazatérve állatorvos szeretett volna lenni, természetesen valamelyik magyar ménesnél. A felvételinél többször elutasították, mondván: „osztályidegen". Baráti javaslatra kitaláltak egy „huszárvágást", a lovasszakember egy másik felsőoktatási intézményben tanult, majd az avatási ünnepség előtt néhány héttel ismét megkapta az elutasítást, ismét baj volt a származásával.

„ Állatorvos ugyan nem lettem, csak állatorvossegéd és évekig a pápai mesterséges megtermékenyítő állomáson dolgoztam. Néhány lovastársammal hatvanhétben megalapítottuk a városi lovasklubot, ami később szakosztállyá növekedett. Saját lovaink voltak, istálló önálló pályával. Utazási irodákkal szerződést kötöttünk túrákra, lovaglásokra. Életem jó részét lovak mellett, a lovassporttal, az ifjúság nevelésével töltöttem.

A nyolcvanas években komoly eredményeket értünk el: ifjúsági országos bajnokok, második, harmadik helyezettek lettek tanítványaim. Az ifjúsági válogatott négy tagjából kettő pápai lovas volt. Egy alkalommal például a pápai ifjúságiak egy ausztriai nemzetközi felnőttversenyen is első helyen végeztek. Mikor átvettem, úgy éreztem, ezeknek az eredményeknek, a lovaskultúrának áldozott életnek szólt a díj."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két emelet magasan tört fel a vízoszlop

Győrben, a Marcalváros II. buszvégállomása melletti füves területen állítólag egy kamion szombaton… Tovább olvasom