Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Erőss Zsolt: Életem hitet adó példa - interjú Magyarország vezető expedíciós hegymászójával

Erőss Zsolt, a székely származású extrémsportoló első magyarként mászta meg a világ legmagasabb pontját, a Csomolungmát. Az élete nagy részét hegycsúcsok között töltő egygyermekes, alpinista családapa egy éve él lábszárprotézissel, azonban életformája és vidámsága azóta szinte semmit sem változott.

Erőss Zsolt a napokban tért haza a Kilimandzsáróról. A sportemberrel február 11-ei győri előadása előtt beszélgettünk hitről, mozgássérültségről és családról.

– Észrevette már, hogy mennyire hasonlít az Ön által szenvedélyesen tisztelt hegyekhez? Megrendíthetetlenül tűri az élet viharait: társai halálát, a baleseteket, a zord életkörülményeket. Milyen az a hit, amiből erőt merít ezek elviseléséhez?
– (Nevet.) A balesetem kapcsán egy folyamat részének érzem magam, mert megvilágosodott előttem, hogy mindenkinek van felfelé és lefelé ívelő életszakasza is. Az ember megfelelő mértékű felelősséggel egy szép és boldog életet tud élni, csak ehhez tudnia kell jól értékelnie, illetve irányítania a különböző életszakaszait. Nekem ez a felfogás a hitem, ami stabil támaszként szolgál a nehezebb időszakokban. Ezt bizonyítja az is, hogy az életfelfogásom még egy olyan nagy baleset után sem változott meg, mint ami 2010-ben a lábam amputációjához vezetett. Persze ezt az általam átélt súlyos tapasztalatok is befolyásolják. Hiszen a lábszáram elvesztése nem mérhető a korábbi expedíciókon elvesztett társaim életéhez, és az ilyen veszteségek kezeléséhez.

– Ezek szerint Öntől távol áll a vallásos életforma.
– A szó hagyományos értelmében semmiképpen sem mondhatom magam vallásosnak. Hiszen eléggé látványos a különbség köztem és a feleségem között, aki rendszeres templomba jár.

Fotó: Cseh Róbert
Fotó: Cseh Róbert

– 2010-ben, jobb lábszárának amputálása után, amikor tükörbe nézett tudott még hinni abban, hogy újra képes lesz csúcstámadásokra?
– Én az első perctől kezdve nagyon reménykedtem ebben. A reményem tényeken alapult. Tudtam, hogy ilyen színtű mozgássérültséggel nagyon tartalmas sportéletet is lehet élni. És volt előttem példa a magyar hegymászó történelemben is. Egy olyan ember, aki hasonló sérülés mellett eredményesen folytathatta pályafutását. Számomra a rehabilitáció során nagyon fontosak voltak ezek a példák. Éppen ezért tartom nagyon lényegesnek a mozgássérültek a pozitív bemutatását a nyilvánosság előtt. Szeretném, ha az én történetem a hasonló helyzetbe került embereknek erőt tudna adni a túléléshez. Másrészt úgy érzékelem, a fizikailag ép társadalom olyan mértékű szellemi mozgássérültségben, passzivitásban szenved, hogy számukra is jó példa lehet az én harcom.

– Gyakorlatilag kilenc hónappal a balesete után már 7100 méterről integethetett a világnak. Ez a példa expedíciót indíthatna el a mozgássérültek hitének visszaszerzésére is.
– A nyilvánosság, ami most körbe vesz, mindenképpen arról is szól, hogy bemutassak a média segítségével a sérült embereknek egy újabb hitet adó példát. Ezen kívül mostanában több előadást is tartok országszerte, amelyek tulajdonképpen ezt a célt is szolgálják.

– Hogyan kezeli a mostanában megszaporodott nyilvános szerepléseket egy hegymászó Hópárduc?
– Végül is, mivel én másztam meg elsőként a Mount Everestet nekem bele kellett szoknom a közszereplésbe, ami az óta eltelt időben sem laposodott el teljesen. A szerepléseknek és az előadásoknak én mindig a kedvező oldalát nézem, és megpróbálom belőlük kihozni a legjobbat.

– Mi az üzenet, amit el szeretne juttatni előadásai alkalmával a közönséghez?
– Az emberi élet értelme túl kell, hogy mutasson a létfenntartáson. Szeretném hirdetni saját példámmal a célkitűzés fontosságát. Ha az ember maga elé folyamatosan célokat állít fel, bármiféle rehabilitáció sokkal gyorsabb lesz. A hegymászás könnyen tud kihívásokkal szolgálni az embernek. Persze nem kell, hogy mindenki alpinista legyen, de éppen úgy, ahogyan a mászók megtalálják kiszemelt csúcsaikat, másoknak is fel kell tudniuk állítani saját magaslataikat, amiket a kitartó küzdelem során boldogan hódítanak meg.

– Az expedíciók, előadások, síoktatás és fotóalbum szerkesztés. Csupán néhány dolog, amivel egyszerre foglalkozik. Hogyan marad ezek mellett ideje feleségére és két éves kislányára, Gerdára?
– Nagyon nehéz ezt megoldanunk, de szerencsés vagyok, mert feleségem, Hilda ugyanolyan szintű hegymászó, mint én. Ezért azt ő részéről nagyon erős támogatást kapok a hegymászásaim alkalmával. De a csúcstámadások mellett nekem az is rendkívül fontos, hogy együtt lehessek a családommal. Így alakulhattak ki olyan sajátos helyzetek, hogy Európán belüli utazásaink alkalmával, pici gyerekünkkel együtt utaztunk, táboroztunk. A régi, szabad kalandozásaim így váltak szép lassan családi túrázásokká. Ezért egyik célom az is, hogy Gerdát is fokozatosan beleszoktassuk ebbe az életformába, mert fontos, hogy ne kelljen külön válnunk egy-egy nagyobb expedíció során sem. Kislányom születése óta bennem sokkal erősebben munkálkodik a honvágy érzése távolléteim alatt. Szerettem a szabadságomat, de új kötöttségemet nem börtönként élem meg, hanem jól eső, erős kötelékként.

– Közel harminc éve hódítja a csúcsokat. Magyarként először mászott fel a világ tetejére, és nyolcszor jutott nyolcezer méter fölötti magasságokba, számos hegyi útvonal felfedezése köthető a nevéhez. Ezek után milyen csúcsokra vágyik még?
– Kénytelen vagyok az előttem megöregedett sporttársak példájából meríteni, amikor ezen jártatom az eszem. Most leginkább boldog évekre és szép öregedésre vágyom. És ezt nem azzal lehet elérni, ha foggal-körömmel küzdök egy célért, hanem azzal, ha egy elfogadható életminőséget akarok fenntartani.

– Ilyen sportolói múlttal a háta mögött nehéz elképzelni Önt nyugodt öregemberként.
(Nevet.) Érdekes, de jelenleg én otthon érzem azt, hogy nyaralok, mert elég sokat utazom ahhoz, hogy a pihenést is az otthontól távol képzeljem el. Ha szabadságra van szükségem, akkor otthon kertészkedem. Ezt az elfoglaltságot nagyon jól el tudom képzelni magamnak idős koromra is.


Erőss Zsoltról bővebben itt olvashatnak >>

Erőss Zsolt a Mount Everest után a győri közönséget is meghódította, tudósítás itt >>

Olvasóink írták

  • 5. Kália 2011. február 16. 23:44
    „ugyanilyen pozitívak lennének a hasonló helyzetben lévők is, ha ők is olyan egyedi protézist hordanánk és ilyen könnyen és gyorsan hozzá jutottak volna, mint ő. Sajnos, aki ilyen helyzetbe kerül, nem biztos, hogy megengedhet magának egy kb. 8 millás protézist, enélkül meg nem olyan könnyű dolog ám ez, mint amilyennek látszik.

    ja és volt választása, ő döntött az amputáció mellett.”
  • 4. Truder 2011. február 14. 17:45
    „Ennek az embernek vannak céljai az életben, és néha a célokért áldozatokat kell hozni...Nem a hobbija miatt "vágatta" le a lábát. Túl sok választása nem volt.”
  • 3. sorok_közt 2011. február 13. 20:19
    „Nem tartom normális dolognak, ha valaki a hobbijáért levágatja a lábát.”
  • 2. Napocska 2011. február 13. 18:18
    „Fantasztikus ember!”
  • 1. omm 2011. február 13. 16:36
    „De kellett most ez a cikk:)
    Még több ilyet.
    Köszi”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Földrengés fenyegeti Győrt? - a hír megalapozatlan

A Komárom-Esztergom megyei katasztrófavédelmi igazgatóság közleményt adott ki, amely szerint nem… Tovább olvasom