Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Emléktöredékek a vészkorszakból

A hatvan évvel ezelőtt készült óvodás csoportkép jobb szélén egy fehér masnis kislány mosolyog: Wolf Marika. A Felpécről elhurcolt zsidók között volt ő is. Sorsáról egykori barátnője évtizedek óta szeretne tudni valamit. Eddig minden igyekezete hiábavalónak bizonyult.
Bozzay Dezsőné Reider Mária Felpécen él. Könnyekkel küszködve idézte fel a nehéz esztendőt, az 1944 nyarán történteket. Akkor is sírt a faluban minden jóérzésű ember. Mikor édesanyját kis barátnőjéről, Wolf Marikáról faggatta, az – elhallgatott vagy ismeretlen – igazság helyett titokzatos választ kapott: „elutaztak".

– Néhány „jóakarótól" eltekintve mindenki szerette a zsidókat Felpécen. Gazdagok voltak, de sohasem kérkedtek vagyonukkal, nem öltözködtek, nem éltek hivalkodóan. A szegényeket mindenkor pártfogolták. Marikáéknak például vendéglőjük volt, meg cséplőgépük, mégsem néztek le senkit. Többször jártam náluk, az óvodában is majd mindig együtt játszottunk.

„ Érdekes, most, hogy mesélek Marikáról, eszembe jutott: egyszer valami kofás szerepet is kaptunk együtt az egyik óvodai ünnepélyre."
– A zsinagógába is elvitt, igaz, egy szót sem értettem az istentiszteletből, mivel, ahogy a faluban mondták: héberül „gajdoltak" – emlékezett gyermekkorára Bgozzay Dezsőné. Érdekességként itt meg kell jegyezni, hogy egy Fényes Elek nevéhez fűződő múlt század eleji történeti-statisztikai munka felsorolja azokat a Győr megyei községeket, ahol zsidók laktak és bizonyos családok védelmét élvezték. Talán nem véletlen, hogy Felpécen pártfogóként – többek között – a Bozzay család is szerepel.

Másik érdekesség az említett zsinagóga. Kemény József 1930-ban írott, Vázlatok a győri zsidóság történetéből című könyve szerint Felpécen „jól gondozott, mintegy 70 férfi és 60 nő befogadására alkalmas templom van, amely a XIX. század első évtizedeiben épült. A ’60-as évek elején még hetven család járt ide Felpécről, Tényőről és Pátkáról. Temetője is a század elejéről való." Szomorú tény: a szebb napokat látott templom a helybeli zsidó családok (Felpécről húsz izraelita vallásút vittek el 1944- ben, köztük Blau, Deutsch, Erdős, Feldmann, Freund, Fürstner, Schiller, Schwarcz, Spielman, Steiner, Stern, Valentin és Wolf nevűeket. A szerk.) elhurcolása, a háborút követő néhány esztendő után elromosodott, majd lebontották.

– Tudomásom szerint egy, mások szerint két felpéci zsidó élte túl a láger poklát. Azt hallottam, Wolf Marika is visszajött. Ezenkívül, hogy él-e, hol él, semmit sem tudok róla, pedig jó lenne vele találkozni. Ahogy az egykori Gerebenics doktorral is. P is zsidó volt, Gyömöréről járta a vidéket, mi a „hegyben" laktunk, ahányszor elment a házunk előtt, beszólt vagy bejött, és mivel én gyerekként sokat betegeskedtem, mindig érdeklődött a hogylétem felől. Soha nem fogadott el egy fillért sem. Egy alkalommal, amikor a kórházban már lemondtak rólam, kiadtak, édesanyám hazahozott, az éjjelt végigvirrasztották mellettem, a gyertyafényt látva bekopogott hozzánk a doktor úr. Megvizsgált, majd megjegyezte: „Ne temessék ezt a kisleányt, hamarosan meg fog gyógyulni." Hála Isten, igaza lett.

Zsidószöktetés

Bozzay Dezsőné elmesélte: édesapját tábori csendőrnek hívták be a front alatt. Egy alkalommal – bármilyen hihetetlen – az elhurcoltak közül megszöktetett egy 16 éves zsidó fiút. Saját házukban feltűnő lett volna az idegen – csak lánygyerek volt a családban –, ezért a szomszéd Sokoray Antalék fogadták be a megmentett fiatalembert. A kamra egy szegletét rendezték be neki lakhelyül. Napközben nem mutatkozott, csak esténként jöhetett elő egy kicsit. Hogy mi lett a sorsa, arról sem tud Marika néni semmit: ami biztos, pár hét után megszökött a felpéci menedékről.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árkád alá rejtették vitáikat

Tíz hónapja teljes a csend a győri Rába-gyár lebontott belvárosi telepének helyén. A háttérben zajló… Tovább olvasom