Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 17°C Még több cikk.

Életmentő teajárat Győrben az utcán élőkért

Győr - Mínusz kilenc fokot mutat a hőmérő, amikor a Segítőház Alapítvány teajáratához csatlakozunk. A csomagokban szalámis szendvics és kenyér, a kannákban forró tea gőzölög. Életmentő lehet ez azoknak, akik lépcsőházakban, bontásra ítélt épületekben, netán a vízparton épített sátrakban vészelik át a tél leghidegebb napjait.

Míg az Iparcsatornához érünk, találgatjuk, vajon hányan élhetnek a „nyugati végeken" fedél nélkül, s hányan lehetnek, akik a hajléktalanok közül is a boldogulás reményében keresnek menedéket, jobb sorsot remélve a megyeszékhelyen. A szolgálat vezetője, Sütő Csaba szerint legalább 180-200 emberről név szerint tudnak, ám akit csak lehet, télen a krízisszállón, vagy a likócsi bázison helyeznek el. Első állomásunk egy összetákolt halászkunyhó az Iparcsatorna Likócs felöli részén, s mint megtudjuk, voltaképpen beteglátogatóba érkezünk.

Videó: Cseh Róbert


Négy éve a parton lévő halászkunyhóban él Haszonits Gyuláné párjával, Nagy Sándorral együtt. Az asszonyt a minap baleset érte, elesett, meg aztán a vérnyomása is túl magas, ezt is, a szemét is kezeltetnie kéne. „Jöjjenek beljebb!" – invitál a kunyhóba Margitka, a bodega asszonya.

– Akkumulátorról van egy kis villanyunk, egy másikról megy a minitévé, amit az egyik horgásztól kaptunk. Fűtünk, állandóan tömjük a kályhát, különben biztosan fáznánk. Sándorom még éjszaka is rak a parázsra – mesélte Haszonitsné Margitka.

Nagy Sándor egykor mozdonyvezetőként dolgozott.
Nagy Sándor egykor mozdonyvezetőként dolgozott.

Egy nagyobb meg egy kisebb macska dörgölőzik a gazdasszony lábához. Hasznos, hogy vannak, mert – mint megtudom – egér akadna bőven, ha ezek a derék állatok nem tennék a dolgukat. Kedden is fogtak egyet. Margit nem panaszkodik, igyekszik inkább mindent rendben tartani. Margit és Sándor élete így is, úgy is kisebbfajta dráma, de csak félmondatokkal utalnak arra, mi juttatta őket a partig. Az asszony férjét hat éve agyonütötték. Szerencséjének tartja, hogy összejött mostani párjával, így legalább nincs egyedül, ketten pedig valahogy mindig elboldogulnak.

– Lavórból tisztálkodunk, megmelegítem a vizet, de az egyik üzemben is megengedte a főnök, hogy bármikor lezuhanyozzunk – folytatja Sándor. – Fát a tüzeléshez gyűjtünk, a vasat, a papírt leadjuk, üvegezünk, meg aztán segélyt is kapunk. Naponta főzök.

Belekukkantanék a lábosba, de a vagdalthúsból, pörköltkockából készült egytál étel az utolsó kanálig elfogyott. Sándor valaha vasutas volt, a mozdonyvezetésig vitte. Nem tagadja, maga is tehet arról, hogy a hajléktalansorsra jutott, de mára beletörődött. 

Az Iparcsatorna túlsó oldala békésnek tűnik, ki gondolná, hogy itt is találunk sátrat. Major Éva és Takács Szilárd szociális gondozók tenyerükként ismerik a helyet. A Nógrádból érkező Oláh János, s a Veszprémből itt szerencsét próbáló Nikolics Attila különleges páros, – a hajléktalanok a tűz mellé invitálnak bennünket.


Jánost 27 évig gulyásként ismerték a Hortobágyon, Attila pedig egy veszpérmi konyhán kereste a kenyerét. Mindkettőjük életét személyes tragédia árnyékolta be, családtagjaik halála. Szinte maguk, s az érzéseik elől menekültek Győrig.

– Jani bá' jól főz, az is igaz, csak magunkra számíthatunk – magyarázza a fiatalabb férfi, Attila, akinek fogalma sincs, mit esznek még holnap, egyáltalán: mit hozhat az új esztendő. Ami a mindennapokhoz kell, azt előteremtjük, hajléktalanszállóra a lopások miatt nem megyünk.

A csatorna vize mínuszt lehell, mi már a tűz mellett is fázunk. A gondozók átadják a szendvicsekből, kenyérből álló pakkot, forró teát mernek az alumínium éthordó rekeszébe, s elköszönünk.

A gyárvárosi kisállomás a következő úticél. A hely ismerős, eszembe jut: tíz éve itt élt egy Hosszúpuska becenevű hajléktalan, Bodó Gábor gondozta. Hosszúpuska rég az égi mezőkre költözött, a jelenlegi látvány viszont elborzasztó: vérmaradvány, vagy öt év szemete, mocska egy helyen... Noha a szociális munkások a tőlük szokott rutinnal keresik gondozottjaikat, nálam elszakad a cérna: rosszullét kerülget, a levegőre menekülök. Megtudom, itt hárman élnek, egy embert pedig szilveszter éjjel úgy megvertek, hogy azóta is a kórházi ágyat nyomja. Az illető nem akármilyen helyen és beosztásban dolgozott, ma a jobb napjain koldul, kukázik.



Major Éva szerint a bizalmatlanság a fő oka annak, hogy a hajléktalanok egy részét hiába is szeretnék becsalogatni a téli menhelyekre, a szállókra. Az otthontalanok ragaszkodnak minden összegyűjtött holmijukhoz, nagy trauma, ha akár a szállón, akár kint kifosztják őket. A következő állomásunk csak a Győr Rózsadombjaként ismert környék, annak is a víkendházas része. Több hajléktalan-pár is él itt fűtetlen bodegában, Tóth Ferenc és párja, Éva gyertya és kályha mellett melegszik. Mindketten betegesek, de ahogy mesélik, mínusz 25 fokos hideget is átvészeltek már. Krumpligulyás rotyog a kályhán, s előkerül egy karácsonyi csomag is, ezt az egyik hajléktalan társuknak küldik be a szállóra. Kenyeret, szendvicset hagyunk itt is, ahogyan két másik „víkendházas" párnak is. Indulunk a Vadász-laktanyába, a csövek mellé, ahol sátrakban, a felújításra ítélt épületekben legalább húszan élnek. Már tetőtől talpig átfáztunk, elképzelni sem tudjuk, miként lehet itt átvészelni sátorban akárcsak egy órát is.

Hérics Józsefnét tavaly innen vitte el a mentő, a férje máig gyászolja az asszonyt. József hajlik a jó szóra, a „Stromiban" (a Stromfeld úti téli menhelyen) éjszakázik.

Bogdánékra hétfőn baltával támadt egy suhancokból álló kisebb csapat, a beteg férfi ennek ellenére is marad, neki a szabadság mindent megér.

Olvasóink írták

  • 4. m411 2009. január 08. 06:50
    „azért tart ott az ország,ahol,mert az emberek többsége csak magára gondol,hogy neki minél több és jobb legyen. Ha jól belegondolunk,a kormány is mindent a maga malmára hajt,ezért megy tönkre az ország. Ezen csak akkor lehetne segíteni,ha a többség a közös érdekeket nézné és aszerint cselekedne. Sokan szidják a hajléktalanokat,mert szerintük ők munkakerülők és alkoholisták. De arra nem gondolnak,hogy a mostani anyagi viszonyok mellett rengetegen kerülnek azért utcára,mert ha a család egyik tagja munkanélküli lesz,máris nincs elég pénz a kölcsönre,a rezsire stb. És persze olyankor a rokonság egyből elfordul. Ennyit erről......... :S”
  • 3. PrettyWoman 2009. január 07. 18:11
    „Meleg lépcsőház? Ugyan! Most készül lezáratni a közös képviselő! Mert azon aztán nagyot lehet majd spórolni! A sok hülye öreglány meg megszavazta. Vissza a középkorba! Annak idején - gondolom - azért tettek a lépcsőházba is radiátort, hogy meleg legyen az is. De hát a hülyeség nagy úr. Ezen senki sem fog spórolni, mert a falak majd jól lehűlnek kívülről és jól fel lehet tekerni maximumig majd azt a tekerentyűt, amit egy valag pénzért beszerelnek.
    Sajnálom ezeket a szerencsétlenek, azt hiszem viszek be a Vöröskereszthez meleg takarókat. van pár felesleges.”
  • 2. Catherina 2009. január 07. 12:16
    „Szörnyú, ha belegondolunk, hogy bármelyikünk bármikor erre a sorsra juthat, ahogy áll az ország, sokan egyre inkább se tudják fizetni a magas rezsiket., és még alkoholistának sem kell lenni hozzá, mert nem mindegyik azért jutott idáig. Mi meg még a "meleg" lépcsőházat is sajnáljuk tőlük, ennyit a nagy szolidaritásról!”
  • 1. TancsKaszabell 2009. január 07. 11:27
    „Azt hiszem aki elolvassa ezt a cikket,némileg átalakul a véleménye !Döbbenetes,hova juthat egy ember ha magára hagyják a hozzátartozói.
    Sopron-ban vajon mi a helyzet ezen a fronton.Mert bizony ez már komoly küzdelem embertársainkért.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életmentő segítség

Győr-Moson-Sopron - Győr-Moson-Sopron megye 183 önkormányzata közül tavaly 43 kapott összesen 263… Tovább olvasom