Kisalföld logö

2017. 04. 25. kedd - Márk 10°C | 21°C Még több cikk.

Életmentő éjszakai teajárat

Szerény becslések szerint ma Magyarországon legalább tízezer hajléktalan lépcsőházak zugaiban, alkalmi fóliasátrakban és egyéb búvóhelyeken tölti az éjszakáit. Szilveszterkor Győrött negyvenen éjszakáztak ott, ahol éppen tudtak.
Dornai Gábor szerint az étel mellett a jó szó a legfontosabb.
A legkülönfélébb okok miatt kerülhet valaki utcára, a többség azonban elkeseredésében még rá is tesz egy lapáttal: bánatát alkoholba fojtja. Szilveszter estéjén – mint a téli időszakban naponta – számukra lehet életmentő a teajárat.

Mai hobók, mínuszban

A győri Hajléktalanokat Segítő Szolgálat, valamint a Bárka Egyesület szociális munkásai elsősorban azokat a hajlék nélkülieket várták, akik az ünnepek idején sem vették igénybe a likócsi Segítőház vagy a téli menhely kínálta lehetőségeket. A huszonéves József elmondása szerint nem maradhatott a szülői házban. Rokonok és barátok híján előbb albérletben élt, ám a pénze elfogyott. Gondjait csak tetézte, hogy a munkahelye megszűnt, így egyelőre szinte kilátástalannak látja a helyzetét. Megcsappant a bizalma, egyelőre csak a reménye van a változásra és a változtatásra.
András nemrég még jó állást tudhatott maga mögött, rövid idő leforgása alatt viszont szinte semmije sem maradt.
– Nézze, a menhelyen megloptak, azután az összes igazolványomat elvesztettem. Hetvennyolcban váltam el, a két lányomé maradt a lakás. Hat unokám van, tündérek, de hát elég a bajuk, nemhogy az én nyűgömet is a nyakukba vennék – sorolja. – Ötvenöt éves vagyok, sokat kibírtam már. Jártam Kanadában, nem vigasz, de ott sokszor mínusz harminc fokot is mértek. Csak megleszek valahogyan ezen a télen is. Alkalmi munkát vállalok, ha tud valamit, csak szóljon!
András feje sebes. Sorstársai, a hajléktalanok verték meg.

Kenyér és forró tea

Dornai Gábor ötven kríziscsomaggal érkezett a Baross híd alá. Miközben meri a gőzölgő teát, az emberek napi gondjaikat zúdítják rá. A teajáratos alázatos ember: hallgat, hümmög, de azért mindenkihez van egy-egy jó szava. Nagyjából tudja, hogy ki, hol, melyik ház emeletén, városrész bokros részén, vagy éppen bontásra ítélt, romos lakban éjszakázik. Azokról, akikkel nem találkoznak naponta sem feledkeznek el, hiszen munkatársaival hetente egy-egy élelmiszercsomaggal alkalmi helyükön próbálják felkutatni őket.

Család és gyerekek nélkül

A híd alatti sorsokban a szomorúság is megvillant. Két asszony is kenyérért állt sorba. Egyikük arról mesélt, mennyire hiányoznak neki a gyermekei, akik közül ketten állami gondozottak, maga pedig betegsége és „jóakarói" folytán lett otthontalan. Az évköszöntő fogadalom helyett viszont tudja, hogy élete egyetlen célja visszaszerezni mindazt, amit elvesztett és ez 2003-ra nem is kevés.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Farsang(i)-víziók

A festőművész Farsang Sándor ismert alakja a győri közéletnek. Amióta megtelepedett a városban,… Tovább olvasom