Kisalföld logö

2017. 11. 18. szombat - Jenő 3°C | 8°C Még több cikk.

Élet egy buszbaleset után

Győr - Éppen tíz éve történt az a súlyos buszbaleset, amelyben hárman is megsérültek. Egyikük, a győri Szalai Jánosné élete akkor felfordult: néhány hetes várandósként elvetélt, barátja elhagyta, az akkor már elvált asszony két évre rá fél oldalára lebénult. Úgy véli, az a drámai nap kettétörte az életét.
Mosolyog, amikor a szerkesztőségben találkozunk, sanyarú körülményei ellenére sem siránkozik, inkább úgy véli, hasonló eset pillanatok alatt bárkivel megtörténhet.

A 22-es autóbuszra szállva, épp egy évtizede Mária sem gondolt semmi rosszra, a balesetet követően azonban csőstől jött a baj.

Rossz emlék: Szalai Jánosné Máriát ma is kísérti az a borzalmas nap, tíz évvel a 22-es helyi busz balesete után. Fotó: Szük Ödön

– A Gárdonyi-iskola előtti zebrán egy gyalogos haladt át, az autóbuszunk egy furgon után haladt – idézi vissza a történteket az asszony.
– Nem tartotta be a követési távolságot, talán elbambult a sofőr – úgysem derül már ki, de akkorát fékezett a járművel, hogy annak csuklója szinte keresztbe fordult. Az első ajtónál kapaszkodtam, elvesztettem az eszméletemet, s csak a kórházban tértem magamhoz. Annyit azért megtudtam, az ütközés nyomán a fejemet bevertem, s legalább négy-öt utas zuhant rám.

Tíz éve épp karácsony előtt engedték haza a kórházból az asszonyt, aki nagy valószínűséggel a baleset következményeként néhány hetes terhesként elvetélt. Ugyan egészségesnek nyilvánították, de akadozott a memóriája, két év múlva pedig a fél oldalára lebénult. Nem, illetve alig tudott beszélni, járni. Lerokkantosították, a barátja elhagyta. Mivel a szülei 21 éve elhunytak, a bátyjait és egy kedves régi osztálytársát leszámítva szinte teljesen egyedül maradt.

– Mindig adminisztratív munkát végeztem, előbb az egészségbiztosítónál, később a moziüzemnél, azután a családsegítőben, de legyengült állapotom, a memóriám miatt lerokkantosítottak – folytatta Mária. – Alig több mint negyvenezer forint a nyugdíjam, ami csak az éhenhaláshoz sok. Ha minden rezsit feladok, legfeljebb kenyérre, tejre marad, de az is csak nagy beosztással. Ruhákat már régóta a családsegítőből kapok, de legalább van mit felvennem.

Mária nagy álma ma elérhetetlennek tűnik: szíve szerint egy családi házban vagy annak egy kis részében élne, s ha jobban van, kertészkedne, virágai lennének. Vitamindúsan kellene táplálkoznia, ehelyett már ki nem állja a hagymalevest, mert olyan sokszor evett... Elvesztett kis híján mindenkit maga körül – csak reméli, ha megéri, a következő évei már szebbek lehetnek.

Olvasóink írták

  • 1. Hajnalka 2007. december 27. 12:33
    „Hol van ilyenkor az emberi összefogás? A közös segítség?
    Ráadásúl szegény asszony nem tehet semmiról, a véletlen műve ez a történet akár kivel megeshetett volna, velem és bárki mással is...
    Ki a felelős?! És hol a kártérítés????”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A rámpával régi vágyuk teljesült

Győr - Új, díszburkolattal ellátott rámpa segíti a jövőben a mozgássérültek Lajta utcai székházának… Tovább olvasom