Kisalföld logö

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 1°C | 12°C Még több cikk.

Ébredő lelkiismerettel a háborús áldozatok előtt

Győr - Éppen húsz éve annak, hogy dr. Bedécs Gyula, a Révai-gimnázium tanára elhatározta: diákjaival felkeresi az Isonzó-völgyet. A tanár úrral vették kezdetüket a legendás Isonzó-túrák, új kötete egyben főhajtás a hősök emléke előtt.
– A téma – ha csak érintőlegesen is, de – végigkísérte az életemet – mondta el lapunknak Bedécs Gyula, aki ma is hazajön Győrbe. – Gyerekkoromban Doberdót járt nagypapám visszaemlékezései, gimnazistaként Somogyvári regényei, majd az egyetem után a téma újszerű tanításának igénye adta a vonzódást. Az igazi, mély érdeklődést két újságcikk jelentette. Az egyik szomorú élménybeszámoló volt arról, milyen nagy különbség van az olasz monumentális emlékművek és a pusztuló magyar katonatemetők között. A másik cikk az újságunkban jelent meg, ebben kértem segítséget a tanulói táborok megvalósításához. Meglepő és megindító volt a reagálás: a Hazafias Népfrontnak köszönhetően kaptunk olcsón buszt, támogatást, Bábolna tojást küldött, a határőrség két zsák konzervet, a szabolcsi fafaragótábornak köszönhetően öt kopjafa érkezett. Ugyan emlékszik-e még az állomásfőnök, hogy egy hétig az irodájában őrizte a kopjafákat? Amikor a Révai szülői munkaközössége megtudta, hová készülünk, kőbe vésték a város fogadalmát: „Sorsotok a miénk marad." Győr lakói mellénk álltak.

Ezután már nem volt megállás: Bedécs Gyula új és újabb kegyeleti túrákat szervezett. A megyei önkormányzat hívó szavára a tanárok mellett polgármesterek is jelentkeztek. A tanulói munkát zarándokutak váltották, majd a máig működő Isonzó Baráti Kör megalakulásával egy tanulói kirándulás mozgalommá szélesedett. Ez a húsz év és a mozgalom sok eleme is szerepel a tegnap bemutatott kötetben.

A nagy háború utolsó évének 90. évfordulója van. A gidres-gödrös Galícia területén több mint négyszáz, az Isonzó mentén és Doberdó környékén vagy másfél száz temetőben temettek magyar katonát, majd emeltek sírjuk fölé sírjeleket és állítottak a sírkertekben rájuk emlékező obeliszkeket.

A természet és a könyörtelen idő megtette a magáét. A sírhalmok elsimultak, a fakeresztek elkorhadtak, a sírkertben gaz és dudva nőtt.
De lassan-lassan éled a lelkiismeret. Egyre többen zarándokolnak el a sok százezer magyar katona szenvedésének színhelyére, hogy virágot vigyenek a morzsolódó sírkövekre, szalagot kössenek a sírkeresztekre, hogy keressék őseik sírját a sír nélküli sírkertekben.

– Fontosnak tartjuk a könyvnek ezt a szerepét, részben azért, hogy felhívjuk ezekre az emlékekre a figyelmet, részben azért, hogy akik arra járnak, ne menjenek el mellettük – zárta szavait Bedécs Gyula.

A természet és a könyörtelen idő megtette a magáét.
A sírhalmok elsimultak, a fakeresztek elkorhadtak,
a sírkertben gaz és dudva nőtt.
De lassan-lassan éled a lelkiismeret.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tanítóképzés ünnepe

Győr - A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara idén ünnepli a győri tanítóképzés… Tovább olvasom