Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

Dr. Földesi Péter: ˝Megmutathatom, hogy mire vagyok képes˝

„A Logisztikai és Szállítmányozási Tanszéknek vagyok a vezetője és az is maradok" – kezdte sajtó előtti bemutatkozását hétfőn dr. Földesi Péter, a Széchenyi István Egyetem új rektora.
A Szekeres Tamást váltó vezető tizennyolc éve dolgozik az intézmény kötelékében, s úgy érzi, hogy most mutathatja meg igazán, hogy mire képes. Kinevezése négy évre szól.

– Mától hivatalosan is Ön a Széchenyi István Egyetem rektora. Milyen érzésekkel lépett be reggel az egyetemre? Mi volt az első dolga?
– Nem rektorként léptem be az egyetemre, hanem tanszékvezetőként. A Logisztikai és Szállítmányozási Tanszéknek továbbra is vezetője vagyok, a tanszéken kezdtem, ahogy szoktam. Mindig korán kezdek, reggel hét óra környékén. Ma ennél is korábban jöttem, mert tudtam, hogy sok dolgom lesz. Átnéztem a tanszék ügyeit, elindítottam a napi feladatokat és utána jöttem át a rektori hivatalba – azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon boldog várakozással. A felsőoktatás helyzete nem könnyű manapság, de úgy érzem, hogy most megmutathatom, hogy mire vagyok képes. Ma főtitkár úrral egyeztettem, átnéztük az egyetem anyagi helyzetét, átbeszéltük a terveket. Ez időigényes dolog, de én abban hiszek, hogy a beszélgetéseknek van értelme, van haszna. Sokat kell beszélgetni, már csak azért is, mert – bár tizennyolc éve itt vagyok és elég sok mindent tudok az egyetemről – vannak olyan területek, amelyekbe eddig nem láttam annyira bele, vannak kollegák, akik hasznos tanácsokkal tudnak szolgálni.

– Meddig látja el párhuzamosan a tanszékvezetői és a rektori feladatokat is?
– Most úgy tűnik, hogy a következő négy évben. Bár ha találok olyan alkalmas fiatal, ambíciózus kollegát, aki a tanszék dolgait át tudja venni, nagyon szívesen átadom. A tanszék a hobbim, a második családom. Mivel viszonylag váratlanul jött, hogy rektor leszek, nem készültem arra, hogy átadjam a tanszékvezetést másnak. Sokévi munkát fektettem a tanszékbe, szeretném látni, hogy tovább tud menni. Olyan tanszékvezetést kell felépíteni, kitalálni, ami nem azért tudja a tanszék ügyét jól vinni, mert az egyetem rektora a tanszék dolgozója, hanem saját jogán. Egy-két év, amíg ezt ki tudjuk alakítani.

– Nem gondolja, hogy az egyik a másik rovására mehet?
– Nem, sőt. Vesszőparipám, hogy azokat a dolgokat tudjuk irányítani, amelyeket magunk is szoktunk csinálni. Közlekedésmérnökként végeztem, és akkor csak az kapott diplomát, akinek volt jogosítványa teherautóra is. Akkor látja az ember jobban egy terület nehézségeit, ha a mindennapi életben benne is van.

dr. Földesi Péter
dr. Földesi Péter


– Javában zajlik a felsőoktatási rendszer átalakítása. Milyen rektori ciklusra számít?
– A felsőoktatás egészére nézve ez egy nehéz időszak lesz, nekünk könnyebb. Ahogy már sokszor mondtuk – minket a változások nem érnek váratlanul, erre mi már készültünk. Van a felsőoktatásban, ami változtatásra szorul. Múlt héten volt rektori konferencia és számomra megdöbbentő volt, hogy külön szekcióban tanácskoztak az egyetemi és a főiskolai rektorok, pedig a kettő között a bolognai rendszer bevezetése óta nincsenek éles határok. Fontosnak tartom, hogy ne csak az egyetemen belül beszélgessünk. A felsőoktatás általános érdeke is, hogy beszélgessenek a résztvevői egymással, a kormányzattal, a civil szervezetekkel. Ez hosszú időt igénylő, fáradságos feladat, tele kudarcokkal és csalódásokkal, de meg kell tenni. A mi helyzetünk azért könnyebb, mert a nehézségeket már korábban átéltük és saját magunk, önként vállalva megtettük a változtatásokat: a nagyon szigorú gazdálkodást, HR-politikát, oktatási portfóliót. De ez nem azt jelenti, hogy mi békésen hátradőlünk és figyelünk. Újra és újra elő kell vennünk ezeket a kérdéseket és utat kell mutatni. A mai világban aki megáll, akárcsak egy pillanatra is, az le fog maradni. A múltbeli érdemekből nem lehet megélni, újabb és újabb projektekkel kell előállnunk, idén és két év múlva is jól kell teljesítenünk.

– Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár nemrégiben azt nyilatkozta: „Az egyetemek azt oktassák, ami a profiljukba vág (...). Nem kell olyan egyetem, ahol a műszaki tárgyak mellett oktatnak zenét is és színjátszást". Ez az üzenet akár a Széchenyi István Egyetemnek is szólhat...
– Államtitkár úr szerintem nem elsősorban ránk gondolt. Talán azt próbálta szimbolizálni, hogy nagyon eltérő képzéseket nehéz hatékonyan és jól csinálni.

– A portfóliótisztítási terveket minden felsőoktatási intézménytől várják szeptember közepéig. Lehetséges, hogy az egyetemen valamelyik szak megszűnik?
– A szakokat mindig, újra és újra át kell nézni, de ez nem szakok megszűnését jelenti. Az embernek saját magának egy megnyugvás csak, hogy tényleg jól csinálja, amit csinál. Gondolkozunk azon, hogy miként tudnánk még tovább a gazdaságosságot erősíteni. Vannak objektív számok: jelentkezők száma, felvételi pontszámok, elhelyezkedési statisztika. Nyomon követjük a hallgatók karrierjét, az ő érdekük is, hogy értékes, a piacon eladható diplomát kapjanak és a miénk is. Figyelünk arra, hogy divatos, úgynevezett büfészakok nálunk ne legyenek és nincsenek is. A szakirányok kérdése izgalmasabb. Négy-öt szakirány duplaannyi oktatói ráfordítást igényel. Ha ezt a szakma, a munkaerő-piac indokolja, akkor elindítjuk, de csak presztízsokokból nem.

– A felsőoktatási koncepció négy katagóriába sorolná a felsőoktatási intézményeket. A tudományegyetemek, egyetemek, szakfőiskolák és regionális helyi főiskolák között a Széchenyi hová tartozhat?
– Ez egy vitaanyag és remélhetőleg tényleg vitatkozunk róla. Értem, hogy áll a koncepció mögött, de az elnevezések kissé „ügyetlenek". A Széchenyi István Egyetemnek különböző szintű és mélységű feladatai vannak, mind a négy területen „ott van". Vannak tudományegyetemi alapkutatásaink, amik a világ élvonalába tartoznak. Vannak szakegyetemi funkcióink, mint például az autóipar területén a kutatás, fejlesztés, innováció. Vannak szakfőiskolai feladataink, amelyeket jól fejlett laborhálózatban látnak el labormérnökeink és vannak regionális szintű feladataink, például a helyi szakápoló-képzés. Innentől kezdve hová tartozunk? Amíg ezek a típusok kategóriákként jelennek meg a koncepcióban, addig sok és terméketlen vita lesz ezzel kapcsolatban. Ha azt mondják, hogy ezek nem intézménytípusok, hanem feladattípusok, akkor ez a vita le fog csillapodni. Azért gerjesztett vitát, mert a különböző típusú egyetemekhez más finanszírozási elvek tartoznak és érthető módon mindenki szeretne olyan kategóriába kerülni, ahol több pénzt kap. Ha ez átalakul, feladatokat és funkciókat fogalmaznak meg és azokhoz rendelnek erőforrásokat, nem pedig az intézményekhez, akkor a vita átvált versenybe, hogy ki milyen feladatokat tud érdemben ellátni.

– Ön szerint mi lesz a legnehezebb feladata rektorként?
– Azt gondolom, hogy nincsenek nehéz feladatok, érdekes feladatok vannak. Nem a feladatok nehezek, hanem azok sokfélesége és sokasága. Egy ilyen szintű vezetőnek naponta tizenöt-húsz különböző üggyel kell foglalkoznia, amire nagyjából öt-tíz percet tud szánni. Viszont ezekre elő kell készülni. A nehézség az, hogy egy vezető soha nem mehet felkészületlenül semmilyen megbeszélésre. Nincsenek fontos és kevésbé fontos ügyek, annak, aki odajön hozzám, a sajátja a fontos. Minden ügyet és kérdést azonos tisztességgel és lelkesedéssel kell kezelni és ez sok előkészítést igényel. Bár Szekeres rektor úrral tavasz óta folyamatosan egyeztettünk minden kérdésben, újabb és újabb kérdések kerülnek elő. A napi munkaidő előtt, alatt és után is azzal kell foglalkoznom, hogy a háttérinformációkat megtaláljam. A nehézség az időmenedzsment.

– Mi az, amin változtatni szeretne?
– Változtatások mindig vannak és nem azért, mert új rektor jött. A dolgok mehetnek egy ideig jól, de egy szervezetnek igazodnia kell a külső és belső változásokhoz. Amikor megérik a szervezeti változásokra az idő, akkor azokat meg kell lépni, rektorcikluson belül is. Lesznek változtatások, de azokról nem egyedül döntök, hanem a szenátussal. Augusztus végén lesz szenátusi ülés, addig nem szeretnék konkrétumot mondani. Annyit mondhatok, hogy komoly, nagy horderejű változásokra nem kell számítani, inkább hangsúlyáthelyezésekre. Például eddig nem volt oktatási rektorhelyettes, most biztos, hogy lesz, beruházási rektorhelyettes pedig nem biztos, a beruházások nagy része ugyanis az elmúlt öt-tíz évben Kardos rektorhelyettes úr irányításával lezajlott. De amikor én vitára bocsátok egy elképzelést, az tényleg vita. Nyitott vagyok minden javaslatra, ha a kollégák rávilágítanak arra, hogy az ötletem badarság, hallgatok rájuk, ebből nem csinálok presztízskérdést.

– Milyen útravalót, jó tanácsot kapott Szekeres rektor úrtól, amit mindenképp szeretne megfogadni?
– Szekeres rektor úr azt tanácsolta nekem, hogy ne próbáljak olyan lenni, mint ő. Erre én mondtam, hogy „nem is nagyon tudnék". Azt tanácsolta, hogy bátran legyek önmagam. Azt mondta, hogy nagyon hosszú procedúra, mire valaki rektorrá válik, ha valaki ebbe a beosztásba kerül, az nem véletlen, annak vannak értékei. Azt javasolta, hogy azokat juttassam érvényre, azokat tegyem pluszba hozzá az egyetemhez. Nehéz dolog egy nagyon sikeres rektor után – aki nagyon sokáig volt az intézmény vezetője, aki az alapítástól itt van, aki itt minden szöget és minden embert ismer, aki mindenről tud – átvenni a vezetést, nem egyszerű hozzátenni valamit egy sikertörténethez. Abban bízom, hogy a kollegák, a város, az ipar, az Audi, mint stratégiai partner támogatásával ezt a feladatot el fogom tudni látni. Köszönöm szépen Szekeres rektor úr jó tanácsát, magam leszek, ezt fel merem vállalni.

– Szekeres rektor urat múlt héten szembesítettük rektorrá választásakor mondott szavaival. Önt mivel szembesíthetjük majd? Milyen rektor szeretne lenni?
– Mosolygós, jó kedvű, beszélgetős rektor. Egyrészt mosolyogni és beszélgetni sokkal jobb dolog, mint nem mosolyogni és hallgatni. Másrészt úgy látom, hogy ez hatékony. Olyan szellemi kapacitások és innovációs képességek vannak az emberekben – én itt nem csak az egyetem dolgozóira gondolok, hanem a hallgatókra és mindenkire, akik elszántan szeretik ezt az intézményt – amiket fel kell szabadítani, ötleteiket felszínre kell hozni. Mosolygós, beszélgetős hangulatban ez sokkal könnyebb.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jelentősen nőtt Győr idegenforgalma

Tavaly kétszer annyi vendégéjszakát töltöttek a kisalföldi megyeszékhelyen, mint 2008-ban. Tovább olvasom