Kisalföld logö

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 12°C | 24°C Még több cikk.

Csatakvíz és Szalonna

Győr - Folyt a csatakvíz a táncos legényekről, gyanítom, a leánykák is izzadtak rendesen. Lüktető élet, hagyományápoló tiszta szándék és olyan virtus, energia, amely csak ritkán látható, érezhető színpadon. A Lippentő táncegyüttes háromórás produkciója a Győri Nemzeti Színházban megelőlegezte a közelgő Táncbiennále hangulatát. Együtt ünnepeltek a táncosok és a nézők.

Van egy együttes, amelyet a legapróbb kikelő virágpalántákból, a táncra fogékony gyerekekből kezdett felnevelni Kocsis Enikő. (Háromévesen már ott vannak a próbáin.) Kicsit később csatlakozott hozzá a munkában és a magánéletben is Fitos Dezső. A két Harangozó-díjas táncos nem pusztán a lépéseket tanította meg a gyerekeknek. Életmódot, világszemléletet is beléjük plántált. Gyűjtőútjaikra vitték magukkal a csoportot Erdélybe, csángó földre. Estig tartó táncmulatságokon oltották beléjük a népzene szeretetét, az elődök tiszteletét. Nem véletlen, hogy egyre-másra nyerték el a díjakat a lippentősök, bár a zsűri mindig elmondta, ezek a gyerekek nem eltáncolják, sokkal inkább átélik, amit előadnak.

De lehet-e túlzó a színpadi jelenlét? Lehet-e túlzás az, ha nem pusztán a régiek lépéseit akarják eltáncolni, hanem szeretnék – ahogy a műsorvezető Zugman Zoltán mondta – az ő szellemiségüket megidézni, félbehagyott gondolataikat folytatni a tánc nyelvén?

A Lippentő éves nagyműsora nem nevezhető pusztán egy amatőr együttes éves bemutatójának. Sokkal több volt ez annál. Profikat megszégyenítő blokkok és a legapróbbak csetlő-botló, de mégis szívet melengető alakításai váltották egymást. Hullámzott a lélek mélyén a hangulat, és hol könnyeket morzsoltak el a szemük sarkában, hol nevetve tapsoltak, szinte együtt mozogva a vad ütemű zenékkel a nézők.
Részlet a Boldogasszony lányai című díjnyertes koreográfiából. Bármelyik táncszínházban megállná a helyét. Fotó: Balogh Beáta
Részlet a Boldogasszony lányai című díjnyertes koreográfiából. Bármelyik táncszínházban megállná a helyét. Fotó: Balogh Beáta

Enikő és Dezső és a segítők, a szülők csapata, akiknek már minden hajuk szála kihullott a sok próbától. Szomorék, akik évek óta lelkes és önzetlen segítői a Lippentőnek. Az egyesület elnöke, dr. Horváth Zoltán, Serfőzőné Tóth Andrea a városházáról és egyáltalán mindenki mindent megtett a sikerért, de leginkább a táncosok. Akik napközben iskolába járnak, dolgoznak és emellett járnak nap nap után a próbákra.

Az előadás véget ért. A vastaps sokszor elég jutalom, most azonban mintha valami bent rekedt volna. Életében először a nagyszínházban mutatkozhatott be a Lippentő. Játszottak már nagyobb közönségnek, hiszen ők adták Győr ünnepi műsorát tavaly március 15-én, de mégis a színház az más. Nem akartak keveset mutatni. Három órát táncoltak végig, leizzadva, elfáradva. Nem tudom, mit éreznek most, nem tudom, volt-e erejük átérezni a sikert, átérezni azt, hogy mit adhat a népzene, a tánc azoknak, akik befogadók tudnak csupán lenni a nézőtéren, alkotók nem. De annyi bizonyos, szerencsés az a város, ahol – más jó színvonalú tánccsoportok mellett – ilyen együttes munkálkodik, szerencsés az a közönség, amely megnézheti őket.

A Lippentő munkájának minőségét egyébként olyan apróságnak tűnő momentum is jól jelzi, mint az a tény, hogy az ország legjobb prímásának mondott, egyébként a komolyzenében is kiváló Pál István Szalonna húzta a talpalávalót zenésztársaival. Nem csak a felnőtteknek, a négyéves kicsiknek is. Gyanítom, ő is érezte, több volt ez mint tánc.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összhangban a civil kezdeményezésekért

Győr - A ˝civil szektor forrásteremtő képességének javítása, pályázati hajlandóságának ösztönzése˝ a… Tovább olvasom