Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 8°C | 11°C Még több cikk.

Családon belüli erőszak: még mindig tabu

A családon belüli erőszak még napjainkban is tabunak számít, hiszen mind az erőszak alkalmazója, mind annak elszenvedője igyekszik eltitkolni az erőszak létét. A külső környezet sem segíti a családon belüli erőszak feltárását, és a társadalom nagy része is úgy tekint a jelenségre mint olyan problémára, mely nem rá tartozik.
- Az elmúlt években különös figyelem fordult a családon belüli erőszakra, mint olyan negatív társadalmi jelenségre, amely élénken foglalkoztatja a közvéleményt, vitákat generál a politika, a jogalkotás és a közvélemény szintjén egyaránt. Mégis, mintha nagyon nehezen javulna a helyzet. Mintha nem rendelkeznénk reális ismeretekkel a családon belüli erőszakról. Egyáltalán mi válthatja ki a családi erőszakot?

- Rengeteg oka lehet. A családtagok sérelmére elkövetett bűncselekmények kiváltó okai között kiemelkedő az alkoholizáló életmód, a házastársak, élettársak között hosszabb ideje fennálló konfliktushelyzetek, a megromlott családi kapcsolatok, tartóssá vált veszekedések. Sok családban a a nők, az öregek, a gyermekek bántalmazása az életmód része, a kisközösségi kommunikáció „elfogadott" formája. Évről évre olyan esetek is előfordulnak, ahol a családon belüli erőszakot a házastárs, vagy élettárs nagymértékű agresszivitása okozza, amelyet „tanult mintaként" otthonról hozott. Miután azonban mindez a privát szférában történik, nehéz a cselekményeket nyomon követni. Az hogy az adott esetben mi lehet az ok, azt egy hosszabb terapeutai vizsgálat derítheti csak ki – vélekedik az okokról Kovács Sándor rendőr alezredes, megyei bűnmegelőzési osztályvezető.

- Miért nem tud kilépni ebből a veszélyeztetett állapotból a sértett? Egy-egy erőszakos cselekményt követően miért nem próbál elmenekülni, kikerülni ebből az áldatlan helyzetből?

- Az esetek többségében az jellemző, hogy a felek későn ismerik fel, hogy problémáik megoldásához külső segítséget kérjenek, hiszen a családon belüli erőszak specialitását az adja, hogy a cselekmény ciklikusan jelenik meg. A tartós konfliktusok, a feszültségek felhalmozódása következtében jön a feszültség kirobbanása, amely valamely bűncselekmény formájában ölt testet (ezek eleinte nem túl súlyosak, de az idő előre haladtával fokozódnak), majd ezt követi egy nyugalmi időszak, mely során az elkövető minden bűnét megbánja, ígérget, aztán kezdődik az egész elölről. A folyamat elhúzódó, tartós és folyamatos. Az elkövető viselkedése nem mindig egyformán erőszakos, és ez összezavarja a sértettet. Más oka is lehet, hogy nem lép az áldozat. Ezek között szerepel az anyagi függőség, a közös gyermek, a félelem az egyedülléttől, a régi érzelmek, a hűség, a sajnálat, az identitás zavara, a tagadás, kötelességtudat, sok esetben a vallás, vagy a sztereotip nemi szerepek, alacsony önértékelés, és még sorolhatnánk.

- Így nem csoda, hogy még mindig jelentős azoknak az eseteknek a száma, amikor későn jut a hatóságok tudomására a családtagok között elmérgesedett viszony, amelyek a megoldások hiányában azután akár súlyos, erőszakos bűncselekmények megvalósulásáig is eljutnak. Mennyire ismertek azok a jogok, amelyek ilyen helyzetben a bajba jutottak segítségére vannak?

- Vannak fekete lyukak, de a rendőrség minden szolgálati ága helyi értékén kezeli ezeket a dolgokat, és a médián keresztül, majd pedig egyedi esetekben az eljárásokkor is mindig közli hogy milyen lehetőségekkel élhet a sértett, hol kérhet segítséget. Az már más kérdés, hogy nem mindig élnek ezekkel a lehetőségekkel.

- Mit tehet egyáltalán ilyen esetekben a rendőr? Az a hír járja, hogy a rendőr csak akkor megy ki, ha már vér folyik.

- Ez nem igaz. A rendőr akkor megy ki, ha kihívják. A családon belüli erőszak körébe tartozó cselekmények helyszínén a bejelentés esetén rendőreink minden esetben megjelentek. Igaz, gyakori tapasztalat, hogy mire kiér a rendőr megnyugszanak a kedélyek és a felek együttes erővel igyekeznek meggyőzni a rendőrt, hogy tulajdonképpen minek is jött ki. Magyarul, okafogyottá vált a kivonulás. Amennyiben a törvényi feltételek fennálltak, a bántalmazót a családból természetesen kivonták, előállították, őrizetbe vették.

- A szakemberek szerint a családon belüli erőszak kezelésének legfontosabb eszköze a felvilágosítás, tájékoztatás. Mennyire nyíltak, fogékonyak erre az emberek?

- A rendőrségnél ez az év a Családok éve. Ennek megfelelően igyekszünk a szokásosnál is többet foglalkozni ezzel a témával. A felvilágosítás, a megelőzés lehetőségeiről szóló konkrét tájékoztatók ugyanis megítélésünk szerint csökkentik az áldozattá válás bekövetkezését. 2008-ban a középiskolákat vettük célba – mondja Tóth Gabriella százados, ifjúságvédelmi előadó.

- Hogyan fogadják a témát a fiatalok?

- Nagyon vegyes a fogadtatás. Poénként mondják a gyerekek például, hogy gazdaságilag ki van szolgáltatva, mert nem kapnak elég pénzt aputól. Az már fel sem tűnik, hogy mindig apu adja. Hogy anyunak is mindig aputól kell pénzt kérnie. Hogy anyu nem mehet apu engedélye nélkül sehová. Hogy hozzájuk soha nem jár fel senki. Pedig ezek azok a kérdések, amik a lelki terror dolgai. Nem csak a verés. A lelki terror sokkal mélyebb nyomokat hagy. Az előadások alatt ki lehet tapintani, kik azok akiket érinthet a téma. Az előadások alatt kevésbé szólalnak meg ezek a fiatalok, de utána megkeresnek bennünket kérdéseikkel, amikből lehet arra következtetni, hogy bizony vannak ilyen élményeik otthon. Azt kell tudatosítanunk, hogy nem szégyen erről beszélni. A hírnek el kell jutnia a hatóságig. Sajnos nagyon sok erőszakos cselekmény marad rejtve, pedig van hathatós segítség.

- Javul, vagy éppen romlik a helyzet?

- Egyértelműen javul. A megyében kiskorú veszélyeztetés bűntette megalapozott gyanúja miatt büntető feljelentés megtételére 2007. évben összesen 27 elkövetővel szemben és ugyanennyi esetben került sor, mely bűncselekményeknél 29 kiskorú személy vált áldozattá. Ez 42,6%-kal kevesebb, mint 2006. évben volt. Persze jelentős eredmény csak szoros társadalmi összefogással érhető el, hiszen a család az az emberek intim szférájába tartozik. Nem közterületen zajlik, hanem otthon a magánszférában, ahol nagyon nehéz olyan releváns tényeket, elfogulatlan tanukat találni, hogy ebből meghatározó bizonyítékokat tudjanak pro és kontra felállítani. A társadalomnak olyan egyértelmű jogszabályokat kellene alkotni, amiben nem csak a rendőrség van megszólítva, hanem a megelőzés is, amelynek fontos része a családi életre nevelés kérdése is. Már az óvodában el kell kezdeni. Mert a gyermekvédelmi rendszer része az óvodapedagógus is. Ha látja, hogy valamelyik kisgyerekkel valami nincs rendben akkor a gyermekjóléti szolgálatnak minimum jeleznie kell, akik azután megteszik a szükséges intézkedéseket.

A korai felismerés a bántalmazások csökkenéséhez vezet


- A prevenció nagyon fontos, és ebben jelentős szerepe van a jelzőrendszer hatékony működésének is. A bántalmazás és elhanyagolás korai felismerése a családon belüli erőszak megelőzésének egyik legfontosabb eszköze. Minél korábban jut a szakemberek tudomására egy-egy családon belüli bántalmazás, annál korábban lehet segíteni. A jelzések sok felől jöhetnek: rendőrség, ügyészség, oktatási intézmények, szomszédok. Nehéz elfogadtatni a családokkal, hogy jelezzék gondjaikat, forduljanak gondjaikkal szakemberhez. Már az is előrelépés, ha eljönnek a családsegítőbe egy beszélgetésre, pedig sok esetben már az is elégséges, hogy beszélgetünk róla. sajnos sokan magukba fojtják a gondjaikat. Mindenkinek más a tűrőképessége. Van aki akkor lép, ha már kékre zöldre verték, vagy már akkor problémának érzi a jelenségeket, amikor a hangos szó, az ajtó csapkodás állandóvá válik – sorolja tapasztalatait Benesné Kazó Judit családsegítő.

- Mennyire ismert az új törvényi szabályozás?

- Figyelemmel a látókörünkbe került emberek számának alakulását 1998-tól kezdve, azt kell mondanom az emberek egyre jobban ismerik a segítség lehetőségeit, formáit, a törvény adta lehetőségeket. Tavaly 954 családdal kerültünk kapcsolatba, az idén már eddig 880-nál tartunk. Nagyon sok az új családunk, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk. Ez azért jó jel, mert az mutatja, hogy az emberek egyre hamarabb kérnek segítséget. Látva a pozitív példákat, hogy van értelme, eredménye a segítség kérésnek. Sajnos ennek ellenére nagyon sok családon belüli erőszak marad rejtve. A bántalmazottak - többnyire nők, idősek, gyermekek - sokáig tűrik a bántalmazást, és a gyerekek gyakran falaznak is a szülőknek. Amennyiben a hatóság segítségét kérik a családon belüli bántalmazásnál, a rendőrség minden esetben kimegy, és erről mindig jelzést is kapunk, aminek hatására elindul egy segítő folyamat. Szórólapokkal, rendezvényekkel is igyekszünk kellő információkat nyújtani mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek. Sokan nem tudják mikor válik a bántás bátalmazássá, erőszakká. A legnehezebb bizonyítani a lelki terrort hiszen addig amíg nem jelenik meg valamilyen fizikai jelenségben, addig nem igazán lehet mit kezdeni vele – vélekedik Komjátiné Antal Erzsébet a Gyermekjóléti Központ vezetője.

- Férfiak is lehetnek áldozatok?

- Igen. Egyre gyakrabban hallunk arról, amikor a férfi a bántalmazott. A férfiak többsége ilyen esetben nem üt vissza. Ez helyes is, de nem szabad, hogy az ügy ennyiben maradjon. Fel kell vállalni ezt a dolgot és szakemberhez kell fordulni, mert többnyire ezeknél az eseteknél a gyerekek is jelen vannak. A férfiak nem is nagyon vállalják fel, inkább úgy kérnek segítséget, hogy ismerősökön keresztül keresnek szakembert és kérnek tanácsot.

A távoltartás intézménye sem mindenható


A statisztikák azt mutatják, hogy 1996 óta folyamatosan növekedett a vér szerinti hozzátartozók sérelmére elkövetett és ismertté vált bűncselekmények száma. Magyarországon -szinte hihetetlen - minden hónapban legalább egy gyermek és minden héten legalább egy nő lesz áldozata a családon belüli erőszaknak és átlagosan minden harmadik nap meghal valaki hozzátartozója erőszakos magatartása következtében. Ezek a számok sokkolóak lehetnek s még inkább így van, ha azt is hozzávesszük, hogy számtalan eset nem válik statisztikai számmá, hiszen nagy a latencia (lappangás), a nyilvánosságra nem kerülő esetek száma. A családon belüli erőszak áldozatai ugyanis sokáig tűrik a „megpróbáltatásokat" és ha el is jutnak a segítség kérésig, még az érdemi intézkedések előtt meggondolják magukat, és elzárkóznak a további együttműködéstől.

- A meghátrálásnak minden bizonnyal nyomós okai lehetnek. Melyek ezek?

- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a visszahúzódás mögött elsősorban a fenyegetettség áll, de az okok között szerepel az anyagi, és érzelmi kiszolgáltatottság. Ez érthető is, hiszen korábban, a 2003-as országgyűlési határozatok meghozatala előtt a családban jelentkező erőszakos cselekményeket kezelő intézményrendszer hiányos működése következtében, például a gyermek veszélyeztetése esetén egyetlen intézkedést alkalmaztak, kiemelték a gyereket a családból. A nők elleni erőszak esetén a nőknek kelltt gyakran a gyermekkel együtt menekülni, míg az elkövető otthon maradt. Amennyiben pedig a család együtt maradt, a sértettek folytonos fenyegetettség alatt maradtak. Nem csoda, hogy az eljárás érdemi része előtt visszavonulót fújtak – magyarázza az okokat Takács Róbert vezető ügyész.

- A korábban azt jelzi, hogy 2003-at követően változott a helyzet?

- Igen. 2003-ban két országgyűlési határozat született. A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája, és a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló határozat. Ez az utóbbi kérte fel a kormányt egy olyan távoltartó rendelkezés megalkotására, ami a családon belüli erőszak megelőzését, kezelését szolgálja. Az indok szorosan kötődik a fentiekben jelzett kedvezőtlen hazai tapasztalatokhoz. Eddig ugyanis a hatályos magyar jogban olyan intézkedésre nem volt lehetőség, hogy a terhelt a sértettel közösen használt otthonból az általa elkövetett bűncselekmény miatt- eltávolítható legyen, úgy hogy a közös lakásba ne térhessen vissza, a sértettet ne közelíthesse meg, avagy más módon ne zaklathassa. A nemzetközi dokumentumok is javasolták, egy olyan korlátozó intézkedés bevezetését, hogy a sértett helyett az elkövetőnek kelljen elhagynia az elkövetés helyszínét, a közös lakást.

- Mi a jelentősége ennek az új szabályozásnak a hétköznapi gyakorlatban?

- Ismert, hogy a családon belüli erőszak kapcsán indult bűntetőeljárás során a bizonyítás sikere leginkább azon múlik, hogy – mivel az érintettek együtt laknak - a sértettet megóvjuk az elkövető általi befolyásolástól, megfélemlítéstől, illetve attól, hogy a sérelmére újabb bűncselekményt kövessenek el. Ezt segíti elő a távoltartás intézménye, amelynek hatály alatt az elkövető köteles elhagyni a lakást, s köteles távol tartani magát a sértettől is, vele sem közvetve, sem közvetlenül érintkezésbe nem léphet. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy hiába tulajdonosa a lakásnak az elkövető, mégis neki kell elhagynia a tulajdonát. Igaz, ő vált alkalmatlanná az együttélésre.

- Ami azt illeti elég sokáig tartott míg megszületett a törvény. Nem kevesebb, mint három év kellett hozzá. Miért?

- Tény, hogy a 2004. áprilisában már elkészült egy törvényjavaslat, ami azonban heves vitákat váltott ki a számtalan ellentmondó elképzelés miatt. Számos kérdés merült közben fel, mint például: kinek, mi legyen a szerepe, ki alkalmazhassa a szabályt, ki döntsön, és m i legyen a tartalma? A törvény végül 2006. július 1-én lépett hatályba, úgy döntöttek, hogy a távoltartás, mint kényszerintézkedés a büntetőeljárási törvényben kapjon helyt, elrendelésére, pedig a bíróság legyen jogosult. A távoltartás időtartalma pedig 10 naptól 30 napig terjedhet, ami megújítható, azaz újra elrendelhető.

- Két év telt el a törvény életbelépése óta. Mik a tapasztalatok?

- Most készül egy országos értékelés. Győrött 20 ügyben kellett eddig a bíróságnak dönteni az elmúlt két évben. A megyében 34 37 esetben. Az hogy ez a szám sok, vagy kevés, nehéz eldönteni, erről az országos adatok ismeretében lehet majd nyilatkozni.

-Mennyire gyors az ügyintézés?

-A törvény előírja, hogy ezeket az eljárásokat soron kívül kell lefolytatni. Ez azonban kettős dolog. Természetesen minél hamarabb legyen meg a döntés, de a bizonyítás nagyon nehéz. Sok tényezőn múlik a siker. A tanuk többnyire hozzátartozók: gyerek, feleség, rokonok, azután szomszédok, pedagógusok, háziorvosok. Akarnak, mernek-e nyilatkozni.

- Mennyire vannak egyáltalán képben az iskolák pedagógusai, az orvosok?

- Jobban mint gondolnánk. Úgy gondolom, hogy ők is tapasztalják, felfedezik a családon belüli erőszak jeleit. Az más kérdés, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer mennyire működik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a büntetőeljárás már csak a krízis kezelése, a jégheky csúcsa.

- A családon belüli erőszak kezelése tehát nem csak a jog kérdése.

- Nem bizony. A családon belüli erőszak nem elszigetelt és sajnos nem ritka jelenség. a magyar társadalomban. A tartós konfliktusok velejárója az alkoholizmus és az alkoholista életvezetés. Az erőszak alkalmazása bizonyos számos családokban a konfliktusok megoldásának elfogadott eszköze. A gyerek ennek megfelelően ezt viszi magával felnőtt korába. Nagy az esélye, hogy ő is erőszakoskodó lesz saját párkapcsolatában. Ez végül is körforgás, amiből ki kell kiszakítani az embereket.

- Mi lehet a kiút?

- Elsősorban a megelőzés. A stratégia is fontosnak tartja a megelőzést, és meg is mondja, rögzíti mit kell ennek érdekében tenni. Mi szükséges hozzá? Működőképes, jól szervezett jelzőrendszer, speciális szakemberek akik együttműködnek, korán felismerik a helyzeteket, bántalmazást és az elhanyagolást és olyan védelmi rendszer, hogy aki ki akar szállni abból a bizonyos lehetetlen helyzetből, az biztonságosan megtehesse.

- Vannak jó példák is?

- Vannak. Egy biztos, a büntető eljárás, azon belül a távoltartás már csak a családon belüli erőszak kezelésnek egyik végső módja. Számos megoldás van, míg a dolog eljut a rendőrségig, ügyészségig, bíróságig. Arra kell törekedni, hogy a családon belüli erőszak megelőzésében és kezelésében közreműködő hatóságok, társadalmi szervezetek a lehető leghatékonyabban működjenek együtt a folyamat minden szakaszában, mert eredményt csak ettől várhatunk.

Olvasóink írták

  • 20. Judytka 2008. november 30. 16:22
    „Csak a gyenge,jellemtelen ember üt..és aki hagyja,hogy bántsák,legalább annyira gyenge!Nemcsak magát,de a gyerekeit is tönkreteszi!Nem félni és tagadni kell,hanem élni a lehetőségekkel,és segítséget kérni!Csak az első lépést nehéz megtenni,a többi szinte magától jön.
    Sajnos a családon belüli erőszakot(ha nem beszélnek róla a sértettek)nagyon nehéz orvosolni..”
  • 19. medlist 2008. november 12. 14:24
    „Kedves Zita 15!
    Itt csak te vádolsz, senki más. Gondolom, ezért sem vállalod a neved.A családon belüli erőszak legfőbb jellemzője hogy mindig mindenki bűnös, csak az elkövető nem. Akit már a gyermekei sem érdekelnek(alkohol) arról inkább nem nyilatkozom.Aki a feleségét veri, a gyermekeit terrorizálja hosszú évek óta.Aki a gyermekei játékát, ruháját eladja, hogy legyen pénze italra, az nem ember,sőt még állatnak sem nevezném,mert még az állatok is különbek ennél. De úgyis megkapja mindenki a méltó büntetését!!!!”
  • 18. DombiZoltán 2008. november 09. 21:56
    „Kedves Zita 15!
    Tisztelem, de nem becsülöm az inkognitóját!
    Amit én írtam, azok a témához tartozó tények, amit Ön emleget, azok nem a felvetett kérdéshez tartoznak, és vádak!
    Ha elég bátor, írja meg nevével az észrevételeit
    Ellenkező esetben azok a papírkosárba valók.”
  • 17. zita15 2008. november 08. 21:58
    „Kedves 5-ös hzozzászoló ,azért ez a történet nem így kerek vádolni persze lehet,de az asszonyka se egy családias anya......
    legalább 20 éve nem dolgozik normálisan. Egyedül el sem tudná tartani magát sem ,nemhogy még a gyerekeit.Meg milyen anya az aki elfelejti hogy 3 gyereke van???????????????????????????? NO COMMENT!!!!!!!!!!! méghogy másnál szállást kért,hahaha ja azóta az élettársa lett...................... NO COMMENT!!!!! Mindenki nézzen magába. AZ VESSEN MÁSRA KÖVET AKI TÖKÉLETES!!!!!!”
  • 16. Goldmund 2008. november 04. 12:04
    „14.hsz-ra:
    Az általad ír eset is azt mutatja: aki nem tanul más kárán, majd tanul a magáén. Az igazán buta ember persze az, aki a magáén sem, és újra meg újra esélyt ad egy ilyen alaknak. Vagy otthagyja, de utána megint hasonlóval áll össze.”
  • 15. Lovasbandi 2008. november 04. 05:40
    „A családon belüli erőszaknál teljesen mindegy hogy férfi, vagy nő a sértett. Olyan kapcsolatban nem szabad élni, ahol nem tisztelik a másikat. Nem kell elfogadni a másik véleményét, de nem kell vérre menőkig vitázni. Ha valaki megüti a másikat az nem tiszteli. Ezek után el kell válni, el kell menni! Nincs második esély! Aki ad még egy lehetőséget az vessen magára. Nem szabad, hogy a félelem miatt ne merjen lépni valaki, mert akkor nyomor, terror lesz az élete végéig. Ha megütnek és elköltözöl, elmész, minden barátod, rokonod támogatni fog és meg fognak védeni, ha hallgatsz rájuk. Aki megüti társát az nem ember!”
  • 14. cowboy 2008. november 03. 21:40
    „Kedves 13-as! Agresszív típus vagy, lehet hogy mégsem, de a soraidból ítélve annak tűnsz ismételten. Házastársak között, ha nincs véleménykülönbség, lehet szerencse is, de ok lehet a másik alávetettsége is, nem akarja, nem meri a véleményét hangoztatni. Szerintem kizárt, hogy nincs véleménykülönbség két ember között. Az a jó emberi kapcsolat, ha a különböző álláspontok ellenére megtalálják a közös nevezőt, fizikai vagy lelki terror nélkül is. Ami pedig a választást illeti, a szerelem lila ködében senki nem lát tisztán, könnyű tévedni. Erre példa szomszédasszony. Hozzáment egy elvált iszákos emberhez a figyelmeztetés ellenére. Azt mondta, kedvese a másik nő miatt szokott rá a kocsmázásra. Tudod mi lett a vége, egy-két év után? Asszonyverés éjjel, sikongatás, ütések robaja, rendőrség, a nő húsos karján, arcán sötét lila foltok. A szomszédaitól, az erősebbektől félt az ürge, a nő szerencséjére nem merte ezt megismételni. Elmaradt, végleg elzüllött, alkohol okozta májkárosodásba halt bele. Ne ítéljünk túl könnyen.”
  • 13. Takács Róbert 2008. november 03. 19:56
    „6 csengi

    Igazad van.

    Azt pedig változatlanul fenntartom, hogy nagy lúzer az a férfi, aki hagyja, hogy az asszony verje. Írhattok amit akartok, aki ilyen balfasz, az megérdemli a sorsát. A nőnek is van lehetősége, váljon el, ne hagyja magát szívatni. Ha meg hagyja, akkor megédemli. Nem siránkozni kell, hanem cselekdni! A dolog lényege egyébként annyi, hogy jól meg kell nézni, kit vesz el, illetve khez megy hozzá az ember gyereke. Aki erre nem képes, az vessen magára.
    Írhatjátok okosok, hogy agresszív vagyok, pedig közöttünk otthon még hangosabb szóváltás is alig-alig van. A dolog lényege, hogy épeszű ember épeszű párt választ magának.”
  • 12. PrettyWoman 2008. november 03. 11:47
    „Cowboy egyetértek veled, amit leírtál. Főleg azzal, amit T.R-nek címeztél.
    Igen, sajnos a sértett nem fog "eldicsekedni" azzal, ami vele történt. Én nem akarok hozzászólni ehhez a témához, mert érintett voltam a dologban, így nem tudnék kellően objektív lenni. Nem vagyok képes bölcs távolságtartással kezelni a témát, pedig mindig az a célom, csak úgy érdemes hozzászólni. Sajnos az áldozat hiába is mondja el egy családtagnak (pl. anyjának), hogy mi történt, még őrá fognak bűnösként tekinteni. Pedig ő a kisebb, ő a gyengébb, ő a védtelen és kiszolgáltatott. Tabu ez a dolog, az a fontos, hogy a külvilág ne vegyen észre semmit. Nem a probléma megoldására törekszenek, az a lényeg, hogy mit szólnának mások? Sok családban ez úgy néz ki, hogy ha nem tudunk róla, akkor ne is történt semmi.
    Nem nagyon vannak illúzióim a témát illetően. Nem fog változni semmi. Ott ette meg a fene, ha ezt kívülről kell szabályozni. Felnőtt ember módjára (nem az állati ösztönök alapján) kéne viselkedni. És fontos lenne a nemi felvilágosítás is a családban. És akkor az a legszebb, mikor az emberen még számon is kérik, miért nem érez szeretetet a zaklató iránt.... Hát igen, mert egy kívülálló sokszor nem is sejti, kiben mi lakozik. És csak ítélkeznek tudatlanul a másik felett.”
  • 11. ungi 2008. november 03. 04:58
    „Goldmund! Amikor az ember fiatal, meg nem azt merlegeli, hogy ez rendes becsületes ember, hanem azt, hogy "menö csavo" legyen a partner. Ahogy edesanyam szokta volt mondani: kell a jo? Nem. Kell a rossz? Kell, kell. Abban a korban nem merlegel az ember, ha a szülö ne adj isten meg meg tiltja is a kapcsolatot, akkor meg csak azert is. Aztan mikor raebred az ember, hogy kihez ment hozza, meg mar kesö.Jön a valas. Mert minden nöben benne van a bizonyitasi vagy, hogy majd en megnevelem, miattam majd meg fog valtozni.Csak hogy ez nem a helyes ut. Ezt most mar en is tudom, ennyi idös fejjel. Es azt is elismerem mar, hogy a szüleim nekem sem akartak rosszat.”
  • 10. Goldmund 2008. november 02. 21:26
    „Az alapkérdés számomra az, hogy egy erőszakos emberbe miért szeret bele valaki. Valószínűleg neki sincs rendben valami a szívében ill. a fejében.”
  • 9. cowboy 2008. november 02. 19:25
    „Kedves Takács Róbert! A válaszodban benne rejlik az erőszak. Azt próbálja meg, mondod, vagyis élni akarsz az erőddel. Ez nem megoldás, ennek biztosan rossz vége lesz. Ne üss meg soha egy nőt, inkább hagyd ott. A nők különben inkább a szájukkal idegelik ki a férfiakat. Lehet, hogy én hülye vagyok, de egy olyan nőt akit elvettem feleségül vagy a barátja voltam, mindig le tudtam szerelni de soha nem erőszakkal. A nők kezelhetők, csak egy kicsit figyelni kell rájuk. ALKOHOL! Ez az ami k.o. egy kapcsolatnak. Ilyenkor válni kell!”
  • 8. csengi 2008. november 02. 14:43
    „És nem aki, hanem akit.”
  • 7. Takács Róbert 2008. november 02. 12:11
    „Bocs, terrorizál.”
  • 6. Takács Róbert 2008. november 02. 12:10
    „Minden elismerésem az olyan macskajancsinak, aki a felesége terorizál! Megérdemli a sorsát! Velem próbálná meg! Igaz ugyan, hogy én idiótát nem vettem volna soha feleségül, így eleve nem kerülhetek ilyen helyzetbe. Egyébként női oldalon is ez a dolog titka. Idiótához nem kell férjhez menni. Aki megtette, vállalja a következményeit, vagy váljon el!”
  • 5. Dombi Zoltán 2008. november 02. 11:53
    „Sajnos én olyan helyzetről is tudok, ahol az elkövető rendőr. Amellett alkoholista, durva edyéniség.
    A gyermekeit lelki terror alatt tartotta évekig, mígnem a sok bántalmazást, a sok italt a feleség már nem tudta elviselni, beadta a válópert.
    A lakásból a feleséget és a kislányát kituszkolta, ők voltak kénytelenek másnál szállást kérni.
    Azóta a család nőtagjai még az iskolához szükséges anyagokat is csak rendőri segédlettel tudták onnan kihozni.
    A ruhák és egyéb téli holmik pedig továbbra is a lakásban maradtak, mivel a " férj " a család tagjait oda be nem engedi, sőt SMS-ek útján fenyegeti! A ház közös tulajdon.
    A válóper e hónapban lesz. Addig mi a teendő?”
  • 4. cowboy 2008. november 02. 10:58
    „Ebben az úgyben sokat gondolkodtam, mit lehetne tenni. Az sem lehet megoldás, ha az első keményebb vita után válás következik. Talán a konfliktusok kezelését kellene tanítani, hogy az ne torkolljon erőszakba. Konfliktusok voltak vannak lesznek a házasságban is. A türelem és a megértés sok mindent megoldhatna. A férfinak ha férfi mondja, hogy állat az sokkal hatásosabb mintha a rendőr, vagy egy másik nő mondja. Ugyanígy ha egy nő, barátnő inti türelemre a felesleges férjzargatást illatően az asszonyt az is sokat érhet. A környezet sajnos még inkább erősíti a deviáns magatartást, kocsmai haverok például, de a barátnők is.”
  • 3. csengi 2008. november 02. 09:45
    „Ez nem tabu, hiszen az újságok írnak róla. Tabu az a téma, aminek az érintéséért a társadalom büntet. A családon belüli erőszakot egyszerűen annyira szégyenlik elszenvedőik, hogy még akkor sem szívesen beszélnének róla, ha jutalmaznák érte őket. A tabut és a természetes szégyenérzetet kár összekeverni, kedves szerkesztők, már így is elég sok fogalmi zavar okoz súlyos értetlenséget a társadalomban.”
  • 2. csacscacsca 2008. november 02. 09:38
    „Csak az a baj,hogy a rendőrség nem csinál ez esetben semmit,csak ha már vér folyik.Elég nagy baj ez!!!!!!!!!!!Miért kell megvárni,ha valaki élet halál közt van ez miatt???”
  • 1. csakazigazat 2008. november 01. 23:06
    „Saját vélemény!

    Nem szabad szégyellni,eltussolni a bántalmazást----ha kékben ,zöldben "pompázik" az arcod ne azt mond,hogy beütötted,elestél stb.hanem mindenkinek kürtöld ki,hogy ki az a szemét állat aki ezt teszi veled!! Sajnos mindig a bántalmazott szégyenli a dolgot és nem az elkövető!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Buszba rohant egy Skoda Gyarmatnál

Közúti baleset történt szombaton este a 83-as főúton Gyarmat térségében. Buszba rohant egy Skoda. Tovább olvasom