Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Csak egészség legyen! - Karácsonyi üzenetek a kórházból - fotók

Aligha lehet annál szívszorítóbb, mint amikor valaki betegség miatt kénytelen a szeretteitől távol tölteni az ünnepet, vagy nincs arra lehetőség, hogy a karácsonyt családi körben töltse.
A Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének munkatársai, önkéntesei idén is meglátogatták az ápolásra szoruló betegeket, nővéreket, orvosokat. Csatlakoztunk hozzájuk.

Magdi néni egy éve él az ápolásin. Nyolcvannyolc múlt, tudomásul vette, hogy eltelt az idő. Egyedül már képtelen lenne ellátni magát, rászorulni meg nem akar senkire. A türelem, a megértés mellett végtelen bölcsesség az arcán. Mosolyog, amikor az ünnepről kérdezem.

„A tévében megnézem a jobb filmeket, rejtvényt fejtek, beszélgetek, szeretem az ápolókat. Régen meghalt a férjem. Ameddig tudtam, dolgoztam, elláttam a háztartást, gondoztam a kertet. Megbékéltem a sorsommal, ennél rosszabb ne legyen! A dédikkel, unokákkal töltöm az ünnepet, de a karácsonyból jut az osztályra is, megszoktam már itt. A jövő évre csak egészséget szeretnék, a többi megjön vele"

Némethné Pozsgai Veronika  ápoló 16 éve dolgozik az osztályon, a szenteste napján este hatkor tette le a műszakot.

„Szebbek, ugyanakkor nehezebbek ezek a napok, hiszen sokan az osztályon töltik a karácsonyt - mondja. – Az idősek nagyon megérzik, hogy törődnek velük, szeretve vannak. Talán ez, meg a munka, a családom közelsége tartott a pályán. Már nagyok a lányaink, miattuk sem váltanék semerre. Kell ide egyfajta megszállottság, amit hivatástudatnak, igazi szeretetnek neveznek. Ez több mint a pénz, számomra ez a fontos."

Bandi János nem titkolja, kész a bakancslistája, istenigazából innen elhelyezésre vár. Tisztában van a helyzetével, a megroppant egészségi állapotával, így azzal is, hogy gyógyíthatatlannak tartott betegséggel él együtt.  
Boldog Karácsonyt - Ünnep a kórházban


„Vidám vagyok, nincs miért szomorkodnom, élvezem az életet, ameddig tart. Igaz, tavaly ilyenkor még Németországban voltam a gyermekeimnél, egy év leforgása alatt annyi minden történt: lerobbantam. Nincsenek miértek, tudomásul veszem azt, ami és amennyi időm van."

Ács Miklósné Mariann főnővér arról beszél, telt ház van 78 ággyal, az ünnepek ideje alatt pár beteget visznek csak haza, a többiek maradnak. El kell látni őket, oda kell magukat tenniük a nővéreknek. A munka dandárját azok a negyvenes-ötvenes ápolók viszik a vállukon, akik nem mentek külföldre. Maradtak. Talán hivatástudatból, a nyelvi nehézség meg a család végett.

„Kevés fiatal van, nincs utánpótlás és ez óriási gond! Akik mégis nővérnek tanulnak,– talán az alacsony bérek miatt – nem jönnek az osztályra dolgozni. 20-30 éve még presztizs volt nővérnek lenni. Próbáljuk széppé, elviselhetővé tenni nemcsak a hétköznapokat, de az ünnepeket is. Összetartóak vagyunk, - ha kell, kisegítjük egymást. Ez a mi karácsonyunk.  családban pedig egy csodás érzés, mert az unokánkat várjuk januárban, úgyhogy nem is kell több..!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kétszer háromsávos lehet az M1-es autópálya Győr és Budapest között

Kétszer háromsávos lehet az M1-es autópálya Győr és Budapest között
Az M1 autópálya Budapest - Győr, M19 gyorsforgalmi úti csomópontja közötti szakasza bővülhet egy… Tovább olvasom