Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Csak a gitár és a zene, éjjel-nappal - Interjú a győri Ruska Péterrel

Hivatásról leginkább akkor beszélhetünk, ha művelője szívvel és lélekkel végzi azt. A győri Ruska Péternek ezt jelenti a zene. A gitározás szerelmese kicsi kora óta. Elhivatottsága és alázata a hangszer iránt példamutató. Céljához már most márciusban közelebb kerülhet egy kicsit…

– Mióta foglalkozol zenével?

– Egészen kicsi koromban kezdett el érdekelni minden, ami zene. Próbálkoztam az énekléssel, kóstolgattam más hangszereket is, ám végül kikötöttem a gitár mellett. Nem lehetett olyan nagyon véletlen, mert annak idején édesapám is gitáros volt. Tehát valamennyire örökölhettem is az érdeklődést. A középiskolai évek alatt kezdett el egyre komolyabban érdekelni az egész, majd érettségi után döntöttem úgy, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Elkezdtem egy technikusi képzést, de akkor már éreztem, hogy a zene és a gitár az én utam…

Az első zenekar

– Tizenhárom évesen már volt egy bandám, akikkel koncerteztünk is. Már akkor éreztem, hogy komoly munkát és odafigyelést igényel a gitártanulás, rengeteget gyakoroltam. Hétvégente volt, hogy szinte elnyelt a szobám a gitárommal együtt, folyamatosan gyakoroltam, alig látott a család. Abban a korban sokan ezt nyűgnek tekinthetik, én viszont nagyon szerettem és szívesen tettem. Nem is lehetett volna másként, hiszen autodidakta módon kezdtem el tanulni.

– Gondolom, akusztikus gitáron…
– Ellenkezőleg, rögtön elektromos gitárral kezdtem. A zene szeretete volt az, ami megfogott. Nem stílusfüggő ez, mert igyekszem minden zenei irányzatban megtalálni azt, ami tetszik, amit a magaménak érezhetek belőle.

– A zeneiskola akkor teljesen kimaradt?
– Próbálkoztam vele, de akkoriban kevésbé érdekelt a zenének az elméleti része, mint minden fiatalnak, a szolfézs volt a mumus. Most már tisztán látom, hogy a megfelelő elméleti tudás és a szolfézs elengedhetetlen. Egy fiatal srácot elég nehéz megfogni a nyers zeneelmélettel, sokszor még ijesztő is volt az információk mennyisége, amit meg kellett volna tanulnom. Képeztem magam önállóan inkább. Viszont idővel kikerülhetetlen, hogy valaki olyan segítségét kérje egy tanuló, aki már sokkal tapasztaltabb, gyakorlottabb a területén. Ekkor kezdtem el magántanárokhoz járni. Jelenleg is tanulok folyamatosan, két kiváló tanár foglalkozik velem Budapesten.

– Győri srác vagy, mégis Pestre jársz magánórákra. Mi ebben a logika?
– Régóta igyekeztem már bekerülni a zenei pezsgésbe és igyekeztem egyre több zenésszel megismerkedni. Akik most a tanáraim, bennük találtam meg azokat a művészeket, szakembereket, akikkel emberileg is megvolt a közös nevező, na meg persze tudtam, hogy rengeteget segíthetnek a fejlődésben. Nem foglalkozom azzal, hogy ezért keddenként kora reggel kell kelnem, rohannom a buszra és a vonatra. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy egyre jobbá válhatok a segítségükkel és végre elérhetem a régóta dédelgetett álmomat.

Ruska Péter
Ruska Péter

Sikerek útján

– Várjunk még egy kicsit azzal az álommal. Előbb mesélj a Road Stone nevű bandádról!
– Az első olyan zenekarom volt, amelyikkel egész jó kis ismertséget értünk el. 2012-ben jelentettük meg a nagylemezünket, amelyen tizenegy saját dal volt hallható. A Ne fogd vissza nevet adtuk neki. Klipet is forgattunk hozzá, a Kell még című nótánkhoz. Ebben a zenekarban gitáros és énekes is voltam. Sőt, mind a tizenegy dalnak én voltam a zeneszerzője, a szövegírója és a hangszerelője. Édesapám pedig foglalkozott a zenekar körüli teendőkkel. Szerintem szép sikereket értünk el annak idején. Sok-sok koncertünk volt, fesztiválokon is megmutathattuk magunkat. Ám véget ért a történet. Leginkább azért, mert a többiek nem gondolták annyira komolyan a zenélést, egyéb elfoglaltságaink lettek, ezért végül feloszlottunk.

– Na akkor most mesélj az álmodról!

– A legközelebbire gondolsz, nyilván. Ez pedig nem más, mint a Kőbányai Zenei Stúdióba való bekerülés. Idén márciusban felvételizek harmadszorra, és ha megint nem sikerül, akkor augusztusban megyek a pótfelvételire. Semmi nem tántoríthat el. Nem szegte kedvem a két kudarc, mert nem is kudarcként élem meg. Erről az iskoláról tudni kell, hogy a könnyűzene-oktatásban Európa-szerte ismert és elismert. Évente körülbelül nyolcvan gitáros szeretne bekerülni és végül nyolc főt vesznek fel. Nagyon durva számok ezek. Sokat tanultam a felvételik során, és azért az lelkesít, hogy folyamatosan jobban teljesítek, képzem magam a hangszeren és elméleti téren is. Nem tört le a sikertelen felvételi, mert ez az álmom és addig próbálkozom, amíg nem sikerül. Ott szeretnék tanulni és tudom, hogy sikerülni is fog!

– Nem nehéz egy vidéki fiúnak Budapesten?
– Szerintem semmivel nem nehezebb, mint akik ott élnek. Hacsak éppen nem az utazást nézzük. Nekem nem jelent problémát, megszoktam, hogy jönnöm-mennem kell azért, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Ha felvesznek, akkor pedig vagy kollégium jön, vagy albérlet. Már erre is megvan a forgatókönyv, csak jó lenne már ott tartani.

Sok a segítség

– Ezek szerint nappali tagozatos iskoláról van szó…
– Igen, egész napos elfoglaltsággal, kötöttséggel jár az iskola, de ez szerintem abszolút rendben van. A családom a kezdetektől mellettem áll, támogatnak mindenben. Látják, hogy mennyire fontos nekem a zene, hogy tényleg komolyan csinálom és mindent megteszek érte. Régóta vállalok különféle munkákat, amikből finanszírozni tudom a tandíjakat, a hangszereket, az utazást. Persze a szüleimtől eddig is nagyon sok segítséget kaptam és tudom, hogy ezután is mellettem állnak azért, hogy megvalósítsam az álmaim és boldog lehessek. Na meg régen édesapám zenekarát is Arizónának hívták…

– Ha már Arizóna. A jelenlegi zenekarodat hívják így. 
– Az Arizóna egy felvidéki zenekar. Nem dolgozom még olyan régóta együtt a csapattal, de már ennyi elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: hasonlóak az elképzeléseink, gőzerővel halad a munka! Az interneten találtunk egymásra, nekik éppen zenészek kellettek, nekem pedig zenekar. Az Arizóna már egy bejáratott név a könnyűzenében, a székhelye Dunaszerdahely, de a próbáink itt vannak Győrben. Rajtam kívül még két győri tagja van a csapatnak. Stílusban szerintem egy nagyon emészthető, dallamos rockzenét játszunk, de popos, r’n’b-s vonalak is tisztán kivehetők. Az énekesnőnk hangszíne nagyon fekszik erre a stílusra.

– Magyar szöveggel szólalnak meg a dalok, amikor az angolnak van itt a divatja. Nem lesztek emiatt hátrányban?

– Egyáltalán nem! Miért lennénk? A célközönségünk magyar, játszunk akár itthon, akár a határon túl. Van néhány dal, amely angol nyelven íródott, de túlnyomórészt magyar szöveggel készülnek a dalok. Azért egy magyar anyanyelvűnek a szövegírás szerintem ezen a nyelven megy a legjobban. A kifejezések, a szófordulatok, a hasonlatok és minden, ami egy jó szöveghez kell, magyarul ugrik be az embernek. Több híres dalszövegíróval is dolgozik együtt a zenekar, így jó dalszövegekből nem szenvedünk hiányt. Szerintem mi így vagyunk igazán hitelesek, így adjuk leginkább azt, ami bennünk, ami a zenénkben van. Az eddigi visszajelzések is azt igazolják, hogy ezt jól gondoljuk.

Arizóna
Arizóna

Vannak lehetőségek

– Egyelőre nem látom a koncertnaptárban a győri fellépéseket. Ez felettébb furcsa.
– Márciusban indulunk a zenekarral egy tavaszi turnéra, amely során Magyarország több városában, valamint a Felvidéken is adunk koncerteket. Tárgyalunk győri helyszínekkel is, de konkrét időpontokkal a győri közönség számára még nem szolgálhatunk. Úgy gondolom, ha már több helyen is szépszámú közönséget sikerült megmozgatnunk, akkor ezzel a szülővárosomban sem lesz gond. Sokfelől hallani, hogy Győrben nincs igény az élő zenére. Viszont én éppen az ellenkezőjét látom, hiszen a közelmúltban is nyitott olyan élő zenés hely, ahol felléphetnek zenekarok. Nem kimondottan országos hírnévvel rendelkező bandák is tudtak szép nézőszámokat produkálni. Persze fanyalgók mindenhol akadnak, és az is észrevehető tendencia, hogy az ismert zenekarok bulija jobban érdekli az embereket, de szerintem a felszín alatt azért vágynak az igazán hazai muzsikára is, amikor ismerős arcok szerepelnek a színpadon.

– Akkor márciusban felvételi?

– Így van, rengeteget dolgozom még addig. A zenélés is egy olyan hivatás, ahol mindig kell a folytonos fejlődés, soha nem szabad abbahagyni a gyakorlást. Eddig is sok energiát fektettem a gitározásba és ez a jövőben sem fog változni. Tudom, hogy nekem ez az utam, és remélem, most már a Kőbányai Zenei Stúdió is egy megálló lesz.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öt kilométeres kocsisor - Szalagkorlátnak ütközött egy nyergesvontató az M1-esen Győrnél - fotók

Az érintett útszakaszon a műszaki mentés is befejeződött, a forgalom újra zavartalul halad. Tovább olvasom