Kisalföld logö

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 4°C | 13°C Még több cikk.

Bujtor: Jöjjenek a fiatalok!

Bujtor István egyike azoknak a gáláns úriembereknek, akikből már csak mutatóba akad néhány. Kiváló rendező, sikeres producer, láthattuk drámai szerepekben, emellett sokunk örömére megalkotta a magyar bunyós filmet. Mindezek ellenére az utóbbi években alig hallat magáról.

– Minek köszönhető a több éves hallgatás?

– Én nyolc éve teljes passzív rezisztenciába vonultam és minden megkeresést elhárítok. Az, hogy most megnyíltam csak a Tihanyi Szabadtéri Játékoknak köszönhető. Tavaly csináltuk meg először, idén is nagyon jó darabokat állítottunk a tihanyi Belső- tó színpadára. A Győri Nemzeti Színház alakításában a Hippolyt a lakájt nézték meg nagyon sokan múlt hétvégén, amit jómagam rendeztem. Óriási sikere volt. Az embereknek nagyon tetszett Schneiderék története, akik a '90-es években feltörekvő újgazdagok életét is ábrázolhatnák. Ebből is látszik, mennyire örökérvényű ez a darab. Az idő is kegyes volt hozzánk, a rossz idő ellenére mindkét este egy csepp eső nélkül mentek le az előadások.

– Mi volt az oka annak, hogy a győri társulathoz jött el rendezni?

– Én Győrben dolgoztam először színházban. Mikor befejeztem a közgazdasági egyetemet, ide jöttem először színésznek. Szívesen járok vissza, de a rendezéssel konkrétan Korcsmáros György, a színház igazgatója keresett meg. Mivel nagyon érzékeny vagyok a közönség kívánságára - ezt a filmjeimben is kiszolgáltam - ezért nyúltam most a könnyedebb műfajhoz. És az is nagyon fontos számomra, hogy szeretek ezekkel az emberekkel dolgozni, régóta ismerjük, becsüljük és szeretjük egymást.

– Milyennek tartja a győri színészeket?

– Tóth Tahi Máté nekem elsőszámú kedvencem, mióta világ a világ, zseniális színésznek tartom. Szulák Andrea ragyogó, mint Schneiderné, Gáti Oszkár hozza magát, Rupnik Károly régi komédiás Győrben, őt néha vissza is kell fogni. Bede Fazekas Csabától nagy öröm, hogy elvállalta az öreg Makáts szerepét, Balsai Mónika szerintem egy új Rutkai Éva, Vasvári Csabával olyan párost alkotnak, hogy csuda. Szerettük az egészet, imádtunk együtt dolgozni.

– Hogy fog telni a nyár?

– Szeretném a Tihanyi Szabadtéri Játékokat levezényelni. Jönnek még a győriek, a Miniszter félre lép lesz a következő előadásuk. Gyerekdarabokat is kínálunk, mint a Dr. Bubó, a Vuk, vagy a Micimackó. De más társulatok is jönnek, kamarazenekar is érkezik, nagyon változatosnak ígérkezik a műsor. Zárásként pedig egy fergeteges ír sztepptáncos bemutatót nézhetnek meg. Őszre színházi rendezés van kilátásban, de azt nem mondom meg, hogy micsoda, mert babonás vagyok. És szeretnék sokat vitorlázni.

– Több országosan ismert és kedvelt színész játszik mind gyakrabban vidéki színházakban. Mi ennek az oka?

– Én azt hiszem, hogy egyedül a vidéki színházakban beszélhetünk társulatról, mint közösségről. A pesti színházakban ma már inkább darabra szerződnek a színészek, ezért nincs kialakult csapat. A pénz diktál, minden gyorsabb lett. Nincs meg már az amit régen imádtunk a színházban. A színház volt az életünk. Előadás után összeültünk és beszéltünk a darabról, próbák előtt és után is kerestük egymás társaságát, és ez nagyjából vidéken megmaradt. Pesten meg nincs más, csak rohanás. Hiányzik a közösségi élet, de ez nem csak a színházban van így. Lejárok az öreg fiúkkal kosárlabda edzésre, ahol előttünk játszik egy fiatal csapat. Egy perccel az edzésük után már nincsenek sehol. Mi még a régi beidegződéssel végiglötyögünk a pályán, alig várjuk, hogy vége legyen az edzésnek és végre leülhessünk beszélgetni.

– Ön is szívesebben rendez vidéken?

– Abszolút! Elsősorban Győrben. Én már nem akarok új embereket megismerni, nem akarok új társulatokkal találkozni. Az a rongyos régi, az nekem a szívem csücske. Fehérváron voltam tizenegy évig művészeti vezető, rendeztem, játszottam, aztán elegem lett belőle. Nagy felelősség volt, és úgy jöttem el, hogy nem is hiányzik. Korcsmáros Györgyöt remek embernek tartom, aki színház vezetésre termett. Olyan ő, mint Várkonyi volt a Vígszínházban, az egész társulatának gondját viseli. Inkább vállalja, hogy nehezebben működik a dolog, de megoldja. Bessenyeinek volt egy mondása: annak idején Acél elvtárs fogta mind a két kezünket, és akkor könyörögtünk, hogy legalább az egyiket tessék elengedni, most meg könyörgünk, hogy itt a két kezünk, fogja meg legalább az egyiket valaki. Sajnos ez tényleg így van, mert a színész nagyon kiszolgáltatott, úgyhogy akik körülveszik őket elsőszámú dolguk, hogy óvják és védelmezzék őket.

– Megvan még a fiatalokban az ősi ösztön, a színházi játék iránti szenvedély, vagy már a főiskolán elkezdődik a harc a pozíciókért?

– Nem tudom. Rengeteg fiatal tehetséges színész van, énekelnek, táncolnak, jó színészek, de túl sokan vannak. Az ember boldogan nézi őket, csak most van egy helyzet, és ez nem rendszerfüggő, vagy kormányfüggő, hanem korfüggő. Van egy helyzet, ami arról szól, hogy itt most mindenki tapos mindenkit, mert muszáj neki. Ezért nem a színészeket hibáztatom. Sőt, istenáldotta tehetségekkel vagyunk a mai napig tele. Csak nem tudja megismerni őket az ország. Nekünk nagyon könnyű dolgunk volt akkoriban, mert egy évben volt 40-50 tévéjáték és 30-40 tévéfilm. Éjjel nappal ott voltunk a televízióban. Szerencsétlen néző nem tudott mást nézni, mint minket. Most nincs lehetőségük bemutatkozni. Meg hát nem mindenki akar showman lenni. Ebből a szempontból én a Szulák Andreát nagyon becsülöm. Ízléssel és jó stílussal csinálja a műsorvezetést, aztán lejön Győrbe játszani és teljes alázattal a színpad iránt, próbál mint egy igavonó. Tudja, hogy nem ezért kapja a pénzt, de tisztában van vele, hogy az az igazi érték amit a színjátszással tesz le.

– Voltak más tervei is a győri színészekkel. Mi lett a szappanoperával?

– A Komédiásokból összesen 9-10, 52 perces rész lement a televízióban, nagyon szerettük. Aztán a magyar televízió úgy döntött, hogy nem kell neki és levette a műsoráról. Nem tudom mire gondol az MTV, amikor a műsorait megrendeli, de a különböző show-k kereskedelmi televíziókba valók. Az MTV, mint közszolgálati tévé rengeteg pénzt kap az államtól, sok milliárdot, cserébe mindezért pedig nem tesz mást, csak letolja a gatyáját. Míves értékes sorozatokra kellene fordítania a pénzt, ami a közszolgálati televízió kötelessége. De nem ezt csinálja, hanem beáll a sorba és időnként még alul is múlja igényességben a kereskedelmi tévéket. Alapvetően azzal kellene kezdeni, hogy a saját házuk táján kicsit körülnéznek. Körülbelül 1600 ember dolgozik a királyi tévénél, a vezető réteg csúcs gázsival, milliós nagyságrendű havi fizetéssel és nem működik.

– Vannak televíziós tervei?

– Szeretném befejezni a Zsaruvér és csigavér sorozatot, de az elnökváltások hol elővették, hol visszatették a tervek közé a forgatását. Itt senkinek nem érdeke, hogy rendet tegyen. De hát ne szólj szám, fáj fejem.

– Egyfajta klasszikus tartásnak, vagy másfajta értékítéletnek köszönhető az, hogy Bujtor István magánéletéről sem lehet sokat tudni? Vagy ez is az érdeklődés fenntartásának egy módja?

– Tartás ahhoz kell, hogy valaki konzekvens legyen. Hogy mindig azt mondjam: nem. Fábry hatszor hívott a műsorába, de elutasítottam mert gyümölcsöcskének nem szívesen megyek el. Nem kell mindenkinek bedaráltatnia magát. Nekem már nincs szükségem a népszerűségre. Minek? Jöjjenek a fiatalok!

2005 július Vasárnapi Kisalföld - Pozsgai Kitti

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Negyedik piknik a koraszülöttekért

Negyedik alkalommal találkoznak azok a kisgyerekek, akiket a megyei kórház koraszülöttosztályán (PIC) láttak el. A szabadtéri piknikre Győrbe augusztus 13-án, szombaton délelőtt tíz órától kettőig várják a kicsiket, testvéreiket és szüleiket a Magvassy-sportcsarnoknál. A piknikre jelentkezni a következő telefonszámokon lehet: 507-951 és (30) 596-4552. Tovább olvasom