Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Börtönbe kerül a műkincstolvaj

Győr–Pannonhalma - Jogerősen felemelte kedden a Győri Ítélőtábla annak a negyvenéves férfinek a börtönbüntetését, aki évekkel ezelőtt felbecsülhetetlen értékű okiratokat lopott ki a pannonhalmi levéltárból, közöttük Szent László egyetlen fennmaradt pecsétjét. S. Péter két és fél évet kapott.

Nehéz eldönteni, hogy mi volt S. Péter szándéka Mátyás ítélőleveleivel, I. Ferdinánd adománylevelével, III. Károly kiváltságlevelével vagy épp a David Douxszal, ami Szent László egyetlen megmaradt pecsétjét őrzi...

A férfi 2005-től kezdve több mint egy évig hordta ki fekete aktatáskájában a levéltári kincseket, visszaélve azzal, hogy fénymásoló-szerelőként csaknem tíz éve élvezte a rend, s személyesen a főapát feltétlen bizalmát. A most negyvenéves férfi az egész eljárás során azt állította, csak fénymásolgatni akarta magának a felbecsülhetetlen eszmei értékű dokumentumokat, s tény és való: azokat nem is értékesítette. A megyei bíróság azonban tavaly februárban nem fogadta el e védekezést, egyrészt, mert a cselekménysor 2005 elejétől egészen 2006 áprilisáig tartott, másrészt, amikor S. Pétert még csak tanúként hallgatták ki az utolsóként eltűnt David Doux ügyében, akkor összepakolta otthonában az eltulajdonított kincseket és nem a rendőrségre vitte, hanem gondosan elrejtette egy hasadékban Pannonhalma és Ravazd között. Ám kétségtelen az is, hogy a levéltári darabok az ő részletes beismerő vallomásának köszönhetően kerültek meg hiánytalanul, s ez az igen komoly enyhítő körülmény szerepet játszott abban, hogy első fokon csak 1 év 8 hónapot kapott.

Az értékes levéltári darabok S. Péter beismerő vallomásának köszönhetően kerültek meg hiánytalanul. A fenti felvétel akkor készült, amikor a dokumentumok visszakerültek  régi  helyükre.
Az értékes levéltári darabok S. Péter beismerő vallomásának köszönhetően kerültek meg hiánytalanul. A fenti felvétel akkor készült, amikor a dokumentumok visszakerültek régi helyükre.

Az ítélőtábla szerint azonban ez túlságosan enyhe: dr. Kovács Tamás  tanácsa úgy vélte, hogy a különösen nagy értékre elkövetett lopásért már a törvényi alsó határ (két év) közelében maradni is méltányos, az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazása viszont már indokolatlan lenne. Arról, hogy miként essék latba a „fénymásolgatni készülő" férfi védekezése, szintén nem értett egyet ügyész és védő. A vád szerint, még ha el is hisszük S. Péter szavait, a lopást akkor is elkövette, s ki tudja, mi történhetett volna a nemzeti közkincshez tartozó dokumentumokkal. A védő viszont felhívta az ítélőtábla figyelmét, hogy a műkincsekkel kapcsolatban éppen az elítélt közreműködése miatt nem lehet beszélni arról, hogy „mi lett volna, ha...". Elkövetői magatartásában pedig találunk logikát: nem tudhatta, micsoda értékekről van szó, s amikor tisztában lett vele, már kockázatos lett volna visszacsempésznie vagy bárkinek is szólni a dologról.

S. Péter: ˝Megbántam, amit tettem, mélyponton voltam akkor, nem tudtam, mit tartok a kezemben.˝
S. Péter: ˝Megbántam, amit tettem, mélyponton voltam akkor, nem tudtam, mit tartok a kezemben.˝

Másik kérdés a sértetti közrehatás, vagyis az apátsági levéltár akkori biztonsági rendszere. Abban mindenki egyetért, hogy meghatározhatatlan értékű (egyébként biztosítási értékénél fogva 101 milliósra becsült) műkincseket  nem szabad ellopni, de ez nem változtat azon, hogy S. Péter ki-be járkálhatott a gyűjtemények között. Bár kulcsa nem volt,  ha egyedül maradt, a riasztót nem kapcsolták vissza, s nyugodtan magára hagyták. Így, akárcsak számos világi dolgozó, ő is tudta, melyik kisszekrényben őrzik azt a kulcsot, ami a páncélszekrényt nyitja és amiben egyház- és államtörténeti kincseink sorakoznak.

Érzékeltetésképpen: a Dávid herceg, Szent László király unokaöccse által megerősített, királyi pecséttel ellátott birtokadományozó levélen kívül itt őrzik első írásos emlékünk, a Tihanyi alapítólevél eredetijét is. Más: egy akkori tanúvallomás szerint a levéltárban 1997 óta biztosan nem végeztek leltárt. Senki nem vezetett arról sem nyilvántartást, ha egy-egy atya cellájába vitte valamelyik oklevelet, s még a David Doux eltűnése után is azért nem tettek feljelentést hónapokig, mert azt gondolták, hogy azt valamelyik rendtárs tanulmányozza. Érzékeltetésképpen: a nyomozók jó ideig Vécsey Károly aradi vértanú kivégzése előtt írt levelét is S. Péteren kérték számon, amely később az egyik atya cellájából került elő – könyvjelzőként használta. Éppen ez a bűnper nyitotta fel az atyák szemét, a rendszer azóta sokkal szigorúbb.

Várszegi Asztrik főapát  levelében megbocsátott a most két és fél évre ítélt férfinek.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem akart boksz nélkül élni

Győr – Minden reggel arra ébredek, hogy valaki sír, aztán rájövök, hogy én vagyok az –… Tovább olvasom