Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 6°C | 10°C Még több cikk.

Börtön a műkincstolvajnak

Győr–Pannonhalma - Jámbor, szolid, visszafogott természetű a 39 éves S. Péter, mégis a megyei bíróság megállapítása szerint nemzeti kincseink egész sorát lopta el Pannonhalmáról, visszaélve a bencés atyák bizalmával. Nem jogerősen egy év nyolc hónap börtönbüntetést kapott hétfőn.

Nehéz eldönteni, hogy az elítéltnek mi volt a szándéka a Pannonhalmán őrzött, rendkívüli értéket képviselő történelmi kincsekkel.

Nehéz eldönteni, hogy az elítéltnek mi volt a szándéka Mátyás ítélőleveleivel, I. Ferdinánd adománylevelével, III. Károly kiváltságlevelével vagy épp a David Douxszal, ami Szent László egyetlen megmaradt pecsétjét őrzi. A bírósági tényállás szerint S. Péter több mint egy évig hordta ki fekete aktatáskájában a levéltári kincseket, visszaélve azzal, hogy fénymásoló-szerelőként csaknem tíz éve élvezte a rend, s személyesen a főapát feltétlen bizalmát. A most harminckilenc éves férfi azt állítja, csak fénymásolgatni akarta magának a felbecsülhetetlen eszmei értékű dokumentumokat, s tény és való: azokat nem is értékesítette. Az ügyészi perbeszéd és a bíróság azonban nem fogadta el e védekezést, egyrészt, mert a cselekménysor 2005 elejétől egészen 2006 áprilisáig tartott. Másrészt, amikor S. Pétert még csak tanúként hallgatták ki az utolsóként eltűnt David Doux ügyében, akkor
összepakolta otthonában az eltulajdonított kincseket és nem a rendőrségre vitte, hanem gondosan elrejtette egy hasadékban Pannonhalma és Ravazd között.

Ám kétségtelen az is, hogy a levéltári darabok az ő részletes beismerő vallomásának köszönhetően hiánytalanul megkerültek. Óriási értékről van szó, még akkor is, ha az ügyész változtatott a vádiratban foglaltakon, s a korábbi 123 millió forintot 101 millióra helyesbítette. Elhangzott természetesen tegnap az is, hogy e kincsek forgalmi értékét megállapítani szinte lehetetlen, tekintve hogy ezek soha nem kerülnek forgalomba – s remélhetőleg nem is fognak, mert a főapátság azóta szigorított a biztonsági renden.

Tárgyalás: Dr. Gartner István felfüggesztett szabadságvesztést kért védencének. Fotó: Krizsán Csaba

Ugyanis nem lehet megkerülni azt a körülményt, amit a bíróság úgynevezett sértetti közrehatásként helyezett mérlegre, ez pedig magyarán a túlzott bizalom, ami nélkül mindez nem történhetett volna meg. S. Péter ugyanis ki-be járkálhatott a gyűjtemények között, s bár kulcsa nem volt, mint néhány legbelső embernek az apátság berkeiben, ha egyedül maradt, a riasztót nem kapcsolták vissza, s nyugodtan magára hagyták. Így akárcsak nyilván számos világi dolgozó, ő is tudta, melyik kisszekrényben őrzik azt a kulcsot, ami a páncélszekrényt nyitja és amiben egyház- és államtörténeti kincseink sorakoznak. Érzékeltetésképpen: a Dávid herceg, Szent László király unokaöccse által megerősített, királyi pecséttel ellátott birtokadományozó levélen kívül itt őrzik első írásos emlékünk, a Tihanyi alapítólevél eredetijét is, ami – talán szerencsére – nem fér bele egy aktatáskába. A levéltár átláthatatlansága is kulcskérdés az ügyben, még akkor is – érvelt a bíróság –, ha a Biblia tanításai szerint élő szerzetesek nyilván megbíznak egymásban. Szót érdemel azonban, hogy egy tanúvallomás szerint a levéltárban 1997 óta biztosan nem végeztek leltárt, csak a középkori anyag számbavétele 1971 óta tart és még nem fejeződött be. Ennek ellenére senki nem vezetett arról nyilvántartást, ha egy-egy atya cellájába vitte valamelyik oklevelet, s még a David Doux eltűnése után is azért nem tettek feljelentést hónapokig, mert azt gondolták, hogy azt valamelyik rendtárs tanulmányozza. (A nyomozók egyébként jó ideig Vécsey Károly aradi vértanú kivégzése előtt írt levelét is S. Péteren kérték számon, a feleséghez címzett búcsúlevél azonban később az egyik atya cellájából került elő). Ezt természetesen idáig belső ügynek lehetett volna tekinteni, de sajnos kiderült: ahhoz itt túl nagy értékről van szó, hogy a nem beavatottak is feltétlen bizalmat élvezzenek.

S. Péter védője felfüggesztett szabadságvesztést kért, hivatkozva a számos enyhítő körülményre – a sértetti közrehatástól kezdve a büntetlenségen át a részletes beismerő vallomásig –, s utalva arra is, hogy védence nem veszélyes a társadalomra. A bíróság ez utóbbi érvvel nem értett egyet, lévén hogy a felbecsülhetetlen eszmei értékű, egyedülálló dokumentumok ellopása olyan fokú gátlástalanságról árulkodik, amivel aránytalan lenne a próbaidős szankció. Ezért egy év nyolc hónap végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, aki védőjével együtt s az ügyészhez hasonlóan három nap gondolkodási időt kért. Az ítélet tehát még nem jogerős.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

FBI-kiképzés stressz ellen

Győr - Az FBI budapesti iskolájának oktatói tartottak kiképzést hétfőn győri és szlovákiai… Tovább olvasom