Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Bízz, amíg lélegzel!

Győrben él élettársával Németh István, akit 1980-ban Soós Lajos  bűntársaként több emberölés miatt  életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek. A férfi  a februárban születendő gyermekének más sorsot szán.

Bár jól tudja: őt még mindig rendőrgyilkosként emlegetik az emberek.
A Fővárosi Bíróság 2000 decemberében hozott jogerős döntésével helyezte szabadlábra.A férfi két gyilkosságban volt tettestárs, de mivel a cselekmények elkövetésekor nem töltötte be a huszadik életévét, ezért – szemben Soóssal és a harmadik társukkal – halálra nem ítélhették. Németh büntetésének kiszabásakor kikötötték, hogy  leghamarabb 20 év múlva bocsátható feltételes szabadlábra; a határidő lejártakor, 1999-ben, ideiglenesen ki is engedték. A közvélemény nyomására azonban két hónap múlva ismét börtönbe kellett vonulnia.

Valaki azt mondta, ismét ölni akarok

„Nem a közvélemény befolyásolta a bíróság döntését, hanem az, hogy valaki feljelentett: emberölésre készülök. Dehogy készültem, hiszen beteg voltam" – állította lapunknak Németh. A nagy visszhangot kiváltó szabaduláskor tűnt fel a férfi jelenlegi élettársa, Éva, aki az ügyvéden keresztül találkozott a frissen szabadult elítélttel. „Éva többször meglátogatott a kórházban, ahonnan hamar kitettek. Akkor megbeszéltük, mit várunk egymástól, én pedig Győrbe költöztem." A rövid ideig tartó szabadság után kellett visszatérnie a börtönbe. „Ez az egy év talán rosszabb volt, mint az előző húsz. Akkor legalább tudtam, miért és meddig ülök, tisztában voltam a bűncselekmény súlyával, s azzal is, hogy ezért bűnhődnöm kell. Amikor azonban a két hónapos szabad élet után vissza kellett mennem, azt éreztem: soha nem fogok még egyszer szabadulni. Kapcsolatom Évával ezért majdnem megszakadt."

Minden rossz döntésnél ott a „ha"

Németh István nyombélfekélyét és pánikbetegségét azóta is kezelik, szerinte egyik sem csupán a börtönévekkel magyarázható. „Életünk minden rossz döntésénél odatesszük a »ha« szócskát, de ezzel már nem foglalkozom. Mindent megpróbálok úgy tenni az életemben, hogy
soha többé ne kerüljek vissza a börtönbe." Élettársával Győrbe költözött, közös gyermeküket februárra várják. „Azt nem tudom, Éva rokonai mit szóltak, amikor megtudták, hogy velem fog élni. Bármi is játszódott le,
hozzám negatív visszajelzés nem érkezett tőlük."

A férfi gyermekét meg akarja kímélni attól, hogy miatta ismert legyen, bár ennek ellentmond, hogy mostanában több médiameghívásnak is eleget tesz. „Hogy miért teszem? Ezért – mutat arra a borítékra, amiben az interjúért járó 20 ezer forint lapul. – A média a szabadulásom óta nyomon kíséri az életemet, legutóbb például a kriminalisztikai múzeumban kellett bemutatnom azokat a tárgyakat, amelyeket a
bűncselekménykor használtunk. A kezembe vettem az ásót, és nem éreztem semmit. Lehet, hogy ez nem is az az eszköz volt."

Ma mindent megrágok

Korábbi társaira igyekszik nem gondolni, mint ahogy arra a pillanatra sem, amikor a halálos ítélet elhangzott. „Abban a pillanatban mindenki magával törődik csak, én is ezt tettem. Élni akartam, és hihetetlennek
tartottam azt a húsz évet." A börtönévekből mára nem maradtak barátok, mert „vagy szabadultak, vagy meghaltak". Győr az újrakezdés tökéletes
helyszíne lett, atrocitás eddig nem érte múltja miatt. „Vélemények természetesen eljutnak hozzám, de ezekre szándékosan nem reagálok. Nem bujkálok az emberek elől, biztosan sokan felismernek." A negyvenes éveiben járó férfi kárpitosüzemben dolgozik, azt mondja, „lelkiismeretem már tiszta, igyekszem megfelelni a feladatoknak. Megváltoztam, ma már mindent kétszer megrágok, többé nem ránthatnának bele ilyenbe.
Ugyanaz hajt ma is, mint amit az ítélethirdetéskor ismételtem: bízz, amíg lélegzel!" 

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tízéves a győri ipari park

Tíz évvel ezelőtt írták alá a Győri Nemzetközi Ipari Park Kft. megalakulását jelentő dokumentumot.… Tovább olvasom