Kisalföld logö

2018. 06. 18. hétfő - Arnold, Levente 18°C | 26°C Még több cikk.

Beszélgetés Pál Ferivel az önfeledt boldogság kereséséről

"Boldog emberré a tartalmas emberi kapcsolatok révén válhatunk" - mondta a kisalfold.hu-nak adott interjúban Pál Ferenc.


Magyarország egyik legkedveltebb előadójának állandó témája a párkapcsolatok elemzése. Ebben nem is lenne semmi meglepő, de Pál Ferenctől úgy kérnek rengetegen magánéleti tanácsot, hogy tisztában vannak vele: "Pálferi" katolikus papként az egyházat szolgálja. Az egykori válogatott atlétával győri előadása előtt beszélgettünk.


Pál Ferenc szolgálati helye, az angyalföldi Szent Mihály mellett - fotó: Koszticsák Szilárd (MTI)
Pál Ferenc szolgálati helye, az angyalföldi Szent Mihály mellett - fotó: Koszticsák Szilárd (MTI)


"Amikor elkezdtem a papi szolgálatot, komoly döntést kellett hoznom"

- A győri estjére ismét gyorsan elkapkodták a jegyeket. Többen járnak misékre, amióta sűrűn kacsint vissza újságok lapjairól, plakátokról?

- Talán valamivel többen jönnek misére. Az "újak" közül mindig akadnak olyanok, akik érezhetően nagy érdeklődéssel figyelnek a templom egy-egy sarkában, eldugott zugában. Folyamatos örömforrást jelent számomra, hogy általában megtelik a templomunk az Istentiszteletekre, s közösen ünnepelünk.

- Milyen a prédikáló Pál Ferenc? Mennyiben oszt meg más gondolatokat, mint az előadásokon?

- A súlypont máshová kerül. Egyértelműen az Isten-kapcsolatot, a hitéletet, a spiritualitást és annak kibontását helyezzem előtérbe az egyház tanításának keretén belül. Prédikáció közben ettől függetlenül találok kapcsolódási pontokat az előadásaimmal, hisz amikor papként beszélek, akkor is mentálhigiénés szemlélettel szólok. Amikor elkezdtem a papi szolgálatot, komoly döntést kellett hoznom: merjek-e az emberekhez úgy szólni, ahogy helyesnek tartom, ahogy az az Isten-kapcsolatomból következik? Tisztában voltam vele, hogy néhányaknak nem fog tetszeni, de az érem másik oldalán olyanok is betérnek hozzánk, akik korábban távol tartották magukat a templomtól. Végül az történt, hogy a fiatalok első hittanóráján tizenheten voltak, év végére már negyvenen, míg a negyedik év végére több, mint kétszázan.

- Az év eleji győri előadását hallgattam, s úgy éreztem, hogy kerüli a spiritualitást. Tudatos lépésről van szó?

- Az, hogy a spiritualitás témájából mennyi hangzik el egy-egy est során, alapvetően az előadás témájától függ. Jól megtanultam ugyanis a régi mesterektől, hogy beszéljünk tisztán arról, amit a címben megjelöltünk.

- Népszerűségéből arra is következtethetünk, hogy sok felnőtt nem találja a helyét a világban, csalódtak családjukban, párkapcsolataikban.

- Természetesnek tartom, ha néha elgyengülünk, ha válságba kerülünk. Azt is mélyen emberinek gondolom, ha összezavarodunk, s életünk egy-egy pillanatában nem találjuk az utunkat. Ez még akkor is megtörténhet, ha világos céljaink vannak. Hogy az utat megleljük, ami a célhoz vezet, az nem ritkán komoly keresési folyamat eredménye. Éppen ezért ha valamilyen nehézséggel fordulnak hozzám az előadások során vagy a plébánián, akkor azt magától értetődőnek tartom. Nem hiszem, hogy mindenképp el kell rontanunk valamit az életünkben ahhoz, hogy útkeresésben legyünk. Annak önfeledten tudok örülni, ha a tevékenységem révén az emberek nyitottabbá válnak Isten felé, vagy teljesebb életet élhetnek a belső harmóniájuk, családjuk, munkájuk szempontjából.

Mi a boldogság titka? Merjünk önfeledtek lenni!

- Az előadások során többnyire párkapcsolati helyzetekkel, családi konfliktusokkal foglalkozik. Papként miért érdekli ez a téma ennyire?

- A hozzám fordulók többsége ilyen kérdésekkel érkezik. Az élet veti fel tehát ezeket a témákat, hisz embertársaink többsége párkapcsolatban él, vagy abban szeretne élni. Úgy látom, hogy az elbizonytalanodás, a megingás sokkal erőteljesebb itt, mint az élet sok más területén.

- Úgy ad tanácsokat, vélekedik élethelyzetekről, hogy nem élhet házasságban, párkapcsolatban. Honnan képes mégis tapasztalatokat meríteni?

- Rengeteg emberrel találkozom nap mint nap, akiket szeretek meghallgatni. Az önismereti csoportokba jelentkezők az életük mély rétegeit tárják fel, amelyekből sokat tanulok. Tehát elsősorban átvett tapasztalatokból és a szakirodalomból merítek. Ezenkívül természetesen a saját élettapasztalataimra is támaszkodom a beszélgetések során. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy az embereket mindig a maga teljességében igyekszem nézni, nem szeretem leszűkíteni a látásmódomat egy-egy problémára. Boldog emberré, többek között a tartalmas emberi kapcsolatok révén válhatunk. Nem lehetünk addig boldogok, ameddig görcsösen magunkra irányított életet élünk. Szintén fontos, hogy merjünk önfeledtek lenni, s képesek legyünk a spiritualitást felfedezni az életünkben.

- Pappá szentelése előtt élt párkapcsolatban?

- Igen. Tizenhat évesen talált rám az első szerelem, s ezt követően több hosszabb párkapcsolattal is megajándékozott az élet. Hálás vagyok nekik és sokat köszönhetek azoknak a nőknek, akikkel társai lehettünk egymásnak.

A lemondás nehézségeiről

- Ön sokkal több megértést, pozitív példát helyez előtérbe a munkásságában, mint az egyik népszerű pszichiáter. Ennek ellenére el tudja képzelni, hogy pár verbális pofon felrázzon egy-egy embert?

- Nem hiszek a pofonokban. Abban ugyanakkor igen, hogy bizonyos embereket néha szükséges szembesíteni életük realitásával. A száraz tények pedig bizony néha felérnek egy-egy verbális arculcsapással. Számomra az igazi kérdés azonban itt is ugyanaz, mint a párkapcsolati problémáknál, vagyis nem érdemes elvetni a sulykot, mértékkel érdemes szembesíteni valakit a realitással. A bizalmának és befogadóképességének arányában.

- Napjainkban egyre több embert vonz a pszichológia, mert mind többen szeretnék megérteni, mi történt, mi történik velük. A szülei válása, a serdülőkori szorongásai szerepet játszottak abban, hogy fiatalon elkezdett érdeklődni a lélektan iránt?

- Ha csak a tényeket nézzük, édesapám harmadik, édesanyám második házasságából születtem, s a szüleim is viszonylag korán elváltak. Ezek az életesemények rávilágítanak arra, hogy nem minden szempontból harmonikus közegben éltem. A zaklatott gyerekkoromnak köze volt a belső nyugtalansághoz. Természetesen ma is szoktam szorongani egyes feladatok, ügyek miatt. Nyilvánvalóan az nem is lehet cél, hogy összes félelmünket, aggódásunkat levetkőzzük, hisz bizonyos esetekben a félelem helyénvaló, amely sok mindent kifejez az élet realitásából. Összességében sokat köszönhetek másoknak, és a lelki egészségem szempontjából is meghatározó elemmé vált az Isten-kapcsolat. Az énközpontú emberről igyekeztem átváltani Istenközpontú személlyé. A lemondás nehézségei közepette azt érdemes tudatosítani, mit érhetünk el, milyen célokat valósíthatunk meg. Tehát nem a lemondáson van a hangsúly, hanem azon, amiért még lemondani is érdemes.

- Országos felnőtt magasugró bajnokságot nyert, válogatott atléta volt. Van Önben hiányérzet, hogy olimpián, világversenyen nem képviselhette a magyar színeket, vagy ez a része az életének a szükséges lemondások egyike volt?

- Bár a korosztályos európai ranglistán harmadik voltam tizennyolc évesen, kétségkívül jelentős világversenyen nem mutathattam meg a tudásomat. Amikor elkezdtem járni a papnevelő intézetbe, fel kellett adnom az edzéseket, hiszen valami, valaki fontosabb lett. Ettől függetlenül sokat tanultam az atlétikai pályákon: a mai napig gyakorlatias vagyok, s nem ijedek meg attól, ha a hosszú távú célokért küzdeni, izzadni kell. Azért nem volt egyébként annyira nehéz elbúcsúzni az atlétikától, mert nem sikeres akartam lenni, hanem értelmes dolgokat csinálni, ami mások testi-lelki boldogságát elősegíti, szolgálja.

Felemelő emlékek a soproni határ átvágásáról

- 1989-ben a határzár soproni átvágásakor az NDK-s menekülteknek élelmiszereket, gyógyszereket csomagolt önkéntesként. Hogyan élte meg ezeket a történelmi pillanatokat?

- Kicsit messziről indítom a visszaemlékezést: a győrzámolyi születésű Kozma Imre atya vezette zugligeti katolikus közösségbe jártam a nyolcvanas években. Itt ismerkedtem meg először a közösségteremtő értékekkel, óriási hatással volt rám Imre atya tevékenysége. Amikor tehát tudtam, magam is segítettem, már a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalakulása előtt is. Számomra azok az idők nem a félelemről, hanem a lelkesültségről szóltak. Az értékes és értelmes emberi élet megtalálásáról.


Pál Ferenc pályaképe

Budapesten született 1966-ban. Fiatalkorában aktív, később főállású sportoló volt a Budapesti Vasasnál. Volt válogatott kerettag, 1987-ben felnőtt magyar magasugró bajnokságot nyert. 1996. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. Szentelése után előbb káplánként szolgált Terézvárosban, majd Rákoskeresztúron, 2002-től plébánosként Óbudán. 2011-től plébánoshelyettes Angyalföldön. 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa. 2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

Az előadásai 2000 őszén kezdődtek egy bérelt fővárosi teremben, majd 2001-2011 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatódtak. 2011-től a Millenáris Teátruma adott otthont az előadásoknak, jelenleg pedig a MOM Kulturális Központban zajlanak az alkalmak. Hanganyaguk a résztvevők között korábban kézről kézre terjedt, majd 2008 végétől az interneten is elérhetővé vált.

Pál Ferenc katolikus papként is fontosnak tartja, hogy az előadásai mindenkihez szólhassanak.: bárki részt vehet rajtuk, nem kell semmilyen vallási, ideológiai elvárásnak megfelelnie, elég a hallgató nyitottsága. Előadásaira jellemző egyrészt a strukturáltság és az érintett szakirodalom intenzív használata, valamint a stand-up comedyből ismert közvetlen, gyakran csapongó, humoros történetek mesélésére is építő stílus. A heti előadások hallgatóinak száma 2011-re alkalmanként meghaladta az ezer főt, s a résztvevők körében spontán közösségszervezés kezdődött. Több könyv, számos publikáció szerzője.

Forrás: Wikipédia 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A megyei önkormányzat a győri önkormányzatával együtt emlékezik 1956 hőseire

A győri önkormányzat és a megyei önkormányzat közös - az 1956-os forradalom és szabadságharc… Tovább olvasom