Kisalföld logö

2018. 06. 24. vasárnap - Iván 12°C | 20°C Még több cikk.

Azokra emlékeztek, akik munkásként haltak meg

Győr - Halottak napja alkalmából emlékeztek a hajdani vagongyári üzem helyén az egykori dolgozók a világháborús bombázás áldozataira.

˝Tudják meg a maiak, milyen volt, amikor ember pusztított embert, s családnak tekintett vagongyári kollektívánk szeretett tagjait veszítettük el˝ – a túlélők feladatát vállalva halottak napja alkalmából emlékeztek a hajdani üzem helyén az egykori dolgozók a világháborús bombázás áldozataira.

– A légitámadást megelőző éjjel voltam ügyeletben, mert mint fiatal autógyári csoportvezetőt beosztottak légósnak is, aki a szirénát kapcsolja be, óvóhelyre segíti az embereket, ha kell. A vadászgépek folyamatosan felettünk repkedtek. Aztán én átadtam a szolgálatot és hazamentem, nem sokkal azelőtt, hogy elkezdődött a bombázás. A nádasban feküdve néztem végig, ahogy szórták a repülőkből a gyújtóbombákat. Másnap a temetőben a halomba hordott holttestek közt megtaláltam a váltótársamét és a menyasszonyáét is – elevenítette fel a megemlékezésen Jakab Sándor, amit már sokszor sokaknak elmesélt. Úgy véli, ez a dolga, mert fontos, hogy a mai vasasok tanuljanak belőle, és a fiatalok, a mai munkások is úgy összetartsanak, mint ők hajdanán.

Funk Lajos, Jakab Tivadarné és Jakab Sándor. Fotó: K. Cs.
Funk Lajos, Jakab Tivadarné és Jakab Sándor. Fotó: K. Cs.

Pénteken délután is tucatnyian összegyűltek halottak napja alkalmából a Vasas Nyugdíjas Szakszervezet tagjai a suhintókalapácsnál, a Rába-gyári emlékhelynél. Ott, ahol a II. világháború alatt, 1944. április 13-án az akkor hadiüzemként működő gyárat csaknem háromszáz életet követelő légitámadás érte.

Funk Lajos ezt még gyerekként élte át, viszont édesapja az üzemben. – Reggel fekete hajjal ment be dolgozni, hófehérre őszülve jött haza, de csak egy hét múlva, sokáig megszólalni sem tudott.

A mai nyugdíjasnak az édesapja mesélte: a legtöbben akkor estek áldozatul, mikor a szirénát hallva a Duna töltése felé siettek, mert közben lőttek rájuk. Az önkéntes tűzoltó viszont nem menekülhetett azonnal, mentenie kellett a gyárban, amíg lehetett, aztán futott, de lépte nyomát sorozattűz követte. A víztorony lábához lekuporodva vészelte át a légi csapást.

– A vagongyárban konyhalányként dolgozó nővéremnek az volt a szerencséje, hogy abba a pincébe ment le, amely elé ugyan leesett egy bomba, de nem robbant fel. Így épen tért haza, de sokáig fájó lelki sebbel – idézte fel Jakab Tivadarné, aki később szintén a Rábában dolgozott. Hangsúlyozta: jár a tisztelet azoknak, akik munkásként haltak meg.

Olvasóink írták

  • 1. elemér 2009. november 06. 00:59
    „Én nem emlékszem, de anyám kérdezett párszor hogy emlékszel. Bombázásokrol persze sokat beszéltek Mo.-n. Azt tudom hogy azok a bombák nem mindig oda menek ahova kellet volna. Némeország pedig romokban állt a háboru után, mert a javát ök kapták. Utána meg 3 millio német éhenhalt. Ez volt a megtorlás.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindenszentek: bűncselekmény és baleset nélkül

A kegyeleti ünnep alkalmából megnövekedett forgalom ellenére megyeszerte bűncselekmény, baleset,… Tovább olvasom