Rajonganak érte növendékei, több mint 20 diákja van a barátságos fuvolaművésznek. A négy évtizedes tanári pálya és zenekari munka után ma is a hangszerek és diákjai között érzi legjobban magát.
– A legtöbb ókori nép egyenesen az istenektől származtatta a fuvolát csodás hangja miatt. Önnek miért ez a hangszer a legkedvesebb?– Hat évig hegedültem, nyolcéves koromtól zongorázni tanultam. Középiskolában kezdtem el fuvolázni. Ez maradt az örök kedvenc.
– A mindennapjait, az életét is bearanyozza a muzsika. Ennek a zeneszeretetnek van valami oka?– Édesanyám zeneiskolában elméletet tanított, talán innét származik az az „őrület", ami az életem részévé vált. Negyven éve a Győri Filharmonikus Zenekar tagja vagyok, 1972 óta a Liszt Ferenc Zeneiskolában tanítok. A zene és a tanítás tud igazán kikapcsolni, olyankor tudom csak kizárni a külvilágot, és akkor a diákjaimnak és a zenének élek. Az osztálytermem a legkedvesebb hely a számomra.
 |
| Az Artisjus-díjas Marosné Kovács Tünde növendékeivel együtt (balról: Németh Erika, Rendi András, Kontor Dorina) örül az újabb elismerésnek. Fotó: Szük Ödön |
– Diákjai rajonganak önért. Mi a titka?– Talán a családból örököltem azt a fajta képességet, hogy nagyon közel érzem magam a gyerekekhez. Bátran mondhatom, hogy ők is szeretnek. Hogy mi a kulcs? A rendszeres és a következetes munka. A növendékek kilencvenkilenc százaléka tehetséges, ha elő tudom csalogatni belőlük ezt a képességet, akkor a tanórákon kölcsönösen jól érezzük magunkat.
– Számos versenyről tért haza kiemelkedő eredménnyel. Melyik díjára a legbüszkébb a sok közül?– 1988 óta jegyzik a nevemet az országos eseményeken, de talán a mostani elismerést érzem a legkedvesebbnek. Fontosnak tartom a Jeney-díjat is, amit az országos fuvolástársaságtól kaptam.
– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia, akkor mit mondana legkedvesebb hangszeréről?– Megszólaltatja az érzéseimet és gondolataimat, kikapcsol ebből a rohanó, elhidegült világból.
20°C
Hozzászólok! 
