Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 6°C | 14°C Még több cikk.

Amivel egy kerekesszékesnek meg kell küzdenie

A Vasárnapi Kisalföld kerekesszéket ragadva járta körbe a belvárost, hogy megtudja, milyen érzés lehet mozgáskorlátozottként boldogulni a mindennapokban. Körútunkon arra tettünk kísérletet, hogy a lehető legtöbb helyre, ha mód van rá önállóan bejussunk. Bár Győr városában már viszonylag sok helyen megoldották az akadálymentesítést, az eredmény egy-két helyen elkeserítő.
Kerekesszékkel elvileg 2 cm-es szintkülönbségen tudunk ideálisan áthajtani. Azokban a középületekben, ahol ennél nagyobb szinteltérés van, meg kell oldani az akadálymentesítést. A törvény kimondja; az önkormányzatok fenntartásában lévő intézményekben 2010. december 31.-ig lehetővé kell tenni a mozgáskorlátozottak közlekedését. Körútunkon láttuk, ez a legtöbb helyen már megvalósult, az más kérdés, hogy milyen módon.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság épületébe a lépcső korlátján található csengő jelzi a portásnak, ha kívül egy, az előrehaladásában akadályozott várakozik. A csengetés után nem sokkal ki is jött a portás egy összecsukható fadeszkával a kezében. Lefektette a rámpát, majd felrángatta a mozgássérült várakozót. Nem a legegyszerűbb megoldás, de legalább fel lehet jutni az épületbe.

Sok helyen viszont úgy biztosítják a kerekesszékesek előrejutását, hogy a járművel hatalmas kerülőt kell tenni. A Győri Ifjúsági Ház előtt található egy kerékpárfelhajtó, de az olyan magas, hogy a járgányt a hátára kéne fektetni ahhoz, hogy a magasba feljussunk. Viszont ha teszünk egy kisebb kerülőt, könnyedén megközelíthetjük az épületet. Csak vegyük észre az utat. De ugyanez a helyzet a Nemzeti Színháznál is, ahol az épület oldalán található az alumíniumrámpa.

Viszont ha teszünk egy kisebb kerülőt, könnyedén megközelíthetjük az épületet. Csak vegyük észre az utat. De ugyanez a helyzet a Nemzeti Színháznál is, ahol az épület oldalán található az alumíniumrám
Viszont ha teszünk egy kisebb kerülőt, könnyedén megközelíthetjük az épületet. Csak vegyük észre az utat. De ugyanez a helyzet a Nemzeti Színháznál is, ahol az épület oldalán található az alumíniumrámpa. Fotó: Szük Ödön

A tömegközlekedés nem egyszerű

Kimentünk a révai utcai buszpályaudvarra. Kiváncsiak voltunk, hogyan lehet kerekesszékkel buszra szállni. És sajnos sok esetben a szállni kifejezésen van a hangsúly. A régebbi tömegközlekedési eszközökön ugyanis nincsen rámpa, tehát vagy megkérünk valaki(ke)t tegyen fel bennünket - ami egy 90 kilós ember esetében elég merész -, vagy angyalhoz méltó szárnyakat növeszve repülünk fel a járgányra. Az újabb Credo gyártmányú buszokon viszont már található rámpa, az már más kérdés, hogy itt a sofőrre is szükség van, aki hátrajön lehajtani azt, majd miután felszálltunk visszahajtja a busz közepén található fémlemezt. Ezt pedig a türelmetlen utasok sokszor nem nézik jó szemmel. További gondot okoz, hogy a busz közepén megfordulni nem a legegyszerűbb dolog.

Vonatozásról pedig ne is álmodjunk. Eleve a vasútállomás megközelíthetetlen, külső segítség nélkül nem lehet még a váróteremig sem eljutni. A peronokra kimenni pedig újabb segítség szükséges, hiszen itt sincsen rámpa, így lehetőség sem, hogy önállóan közlekedjünk.
A vidéki buszpályaudvarról pedig csak úgy juthatunk el a vasútállomásra, ha kerülőt teszünk a Baross híd felé. Az aluljárón még kerékpárokhoz használható sín sincs, nemhogy kerekesszékhez. A Nádor aluljáró viszont kellemes csalódás. Nemcsak az útminőség kiváló, de viszonylag könnyen is lehet fordulni a kanyarban. Viszont a különböző irányból érkező kerékpárosokkal fel kell venni a harcot, ha mi nem figyelünk, valószínűleg ők sem fognak. És ilyenkor az ütközés már kikerülhetetlen.

Az újabb Credo gyártmányú buszokon viszont már található rámpa, az már más kérdés, hogy itt a sofőrre is szükség van, aki hátrajön lehajtani azt, majd miután felszálltunk visszahajtja a busz közepén t
Az újabb Credo gyártmányú buszokon viszont már található rámpa, az már más kérdés, hogy itt a sofőrre is szükség van, aki hátrajön lehajtani azt, majd miután felszálltunk visszahajtja a busz közepén t

Csak gyógyszer ne kelljen

A kerekesszékesnek sokszor éppen elég közlekedni. A szükséges gyógyszereket pedig szinte lehetetlen beszerezni. A belvárosi gyógyszertárakba, ha nem lebegünk a föld felett, képtelenség egyedül, különösebb segítség nélkül bejutni. Jártunk a Jedlik Ányos utcában, a baross úti Városi Gyógyszertárban, A Rónay Jácint úton és az Árpád úti Gyógyszertárban. De vásárlási szándékunk mindössze szándék maradt. A jedlik utcai Aranyhajó patikában nemcsak a fellépő, hanem az ajtó keskenysége is akadályoz, míg a másik három patikában a magas lépcső okozza a problémát. Ahogy szinte az összes belvárosi butikban, üzletben is. Szomorúan állapítottuk tehát meg, a városközpontban kerekesszékkel vásárolgatni nem lehet.

A győri Árkád épülete viszont ideális is lehetne shoppingolás szempontjából. Nincsenek küszöbök, lépcsők, és az emeletre lifttel is fel lehet jutni. De itt is vannak szép számmal olyan üzletek, melyekben a polcok között kicsi a hely, és alig lehet elférni. Bizonyos butikokba pedig a lopás elleni kapuk akadályozzák meg még a bejutást is.


Kátyúk a járdán

Még a stabilan járni tudó ember is hátrányos helyzetbe kerül, amikor az úton található kátyúkat kerülgeti. A feltúrt utakról nem is beszélve. Bár a járdák többségére viszonylag könnyű feljutni, hisz a város legtöbb részén van felhajtó, de mindez alig ér valamit, ha azok olyan minőségűek, hogy az ember gyomra forog a rázkódástól. A kerekek ugyanis rendszeresen elakadnak, besüllyednek az úthibákba, ami akár defektet is okozhat. A felújítás alatt lévő szakaszokat pedig alig lehet kikerülni. Ráadásul a kerékpárral közlekedők is sokszor elfelejtenek az orruk elé nézni. Többször tapasztaltuk, hogy egyszerűen meg sem állnak, függetlenül attól, hogy látják, a mozgáskorlátozott kiszolgáltatott helyzetét.


Figyelem kontra figyelmetlenség

Azt nem mondhatjuk, hogy az utca emberei nem voltak segítőkészek. A vasútállomáson például egyből négy járókelő felfigyelt próbálkozásainkra. A baross úti gyógyszertárnál szintén odajött egy hölgy, hogy segítsen bejutni az épületbe. Ám a Jedlik Ányos utcában vagy öt percig küzdöttünk a lépcsővel, senki, mégcsak felénk sem nézett. Pedig jópáran lézengtek a forgalmas sétálóutcában. Egy esetben pedig egy kerékpáros szó szerint a kerekesszéknek hajtott.

Az is nyilvánvaló volt, hogy az emberek többsége egy mozgáskorlátozott láttán zavarba jön, félrefordul vagy úgy tesz, mintha észre sem vette volna a szorult helyzetben lévőt. Pedig egy félautomata kerekesszékkel megtanulni közlekedni is éppen elég. Nem kevés váll- és karizomra van szükség, emellett pedig megfelelő mennyiségű lelkierőre és toleranciára. Sajnos többször tapasztaltuk: ha a mozgássérült nem figyel, az utca embere komoly kárt tehet benne.

Olvasóink írták

  • 5. Tabornok 2008. augusztus 04. 19:47
    „Az akadálymentesítésért felelős vezetőket kellene végigvinni a patikai és a bevásárló, vagy egyszerűen a közlekedési útvonalakon, kerekesszékben! Lehet, hogy hamarabb intézkednének?
    Szégyene a magyarságnak, ahogy a vakokkal és a kerekesszékesekkel bánnak. Győrben az Árkádnál, még a vakokat segítő kattogókat is kikapcsolták, hogy ne zavarja a lakókat!”
  • 4. Almi 2008. augusztus 04. 08:04
    „Anyaként tapasztalom, hogy sok esetben a belvárosban a gyereket is eltaposnák. Sokszor elszakítják a szülőtől a furakodó, figyelmetlen emberek. Tolerancia hiánya minden területen jelen van, különösen a kerekesszékes emberekkel kapcsolatban. Mintha nem látnák a problémát. Vagy nem akarják látni. Nagy igazság hogy holnap megtörténhet bármi bárkivel. Nagyon becsülöm a kerekesszékeseket, akik kijönnek a védett lakásukból és a belvárosban találkozhatunk velük. Erőt adnak, hogy lám ilyen egy erős ember, csak tanulhatunk tőlük”
  • 3. Lacikó 2008. augusztus 03. 23:06
    „Nem az a 1o cm az ok,hogy nem megy semmire a székes,hanem a bürokrácia.M”
  • 2. Anita851020 2008. augusztus 03. 22:38
    „Teljes mértékben egyet értek a cikk írójával, és minden elismerésem az övé, hogy végigjárta az útvonalat. Elég az embernek, ha mankóval kell közlekednie, az sem könnyű. Az még bosszantóbb, hogy alapvető dolog lenne az akadálymentesítés, és sajnos jogszabály kell hozzá.”
  • 1. segítő 2008. augusztus 03. 21:35
    „Hát igen- ilyenek vagyunk mi magyarok, ép emberek. Senki nem gondol arra, hogy Ő is bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. A mai közlekedési morál mellett pedig egyre többen .Körül kellene nézni az európai országokban (Németországban tapasztaltam) hogy mennyire másképp viszonyulnak a mozgássérült, kerekes emberekhez.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Randevú a Csuka Band-del

Végy öt tapasztalt muzsikust, lehetőleg különböző, de egymástól nem túl távoli zenei galaxisról,… Tovább olvasom