Kisalföld logö

2018. 05. 21. hétfő - Konstantin 13°C | 23°C Még több cikk.

Akik indigókékben látják a világot

Családmese: Európa sok országában díszítik a lakásokat a győri kékfestő műhely remekei.

Az alapító Erdélyből indult, Szegeden, Budapesten, Pápán és nem mellékesen Szófián át végül Győrben kötött ki. Intézetét, mert így is nevezték műhelyét, már a harmadik generáció működteti, és most százéves.

Nagyapa, Ehling Péter Erdélyben született, Perjámoson, ott vette fel a vándorbotot, hogy kitanulja választott szakmáját, a kék- és kelmefestő-mesterséget. Volt aztán ennek sok állomása, Szeged, Pápa, Győr, de dolgozott, tanult Szófiában is. A magyar fővárosban ismerkedett meg későbbi párjával, aki győriként tanult éppen Pesten: 1906-ban lettek egy pár, s telepedtek le Győrben.

Ehling Péter kék- és kelmefestő vegytisztító intézete, ez volt a hivatalos neve, 1907 januárjában kezdte meg működését az újvárosi Festő utcában.

Miatta is Festő utca a Festő utca, mert hát akkoriban hat kékfestőmester dolgozott ott. Az egykori Romanek-féle műhelyt, amelyet a nagypapa most száz éve vett át, már a harmadik generációs kékfestő használja, aki Győr város ezüst emlékérmét kapta meg nemrég, ő is mester, Tóth Ildikó.

Nem kis dolog, hogy megérte a kékfestő műhely egykori nevén – intézet –, a város kékfestői közül egyedüliként a centenáriumot. A második világháború alatt előbb az oroszok foglalták le hadiüzemnek, aztán a németek. A nagyapa mindegyik nációval nyelvén tudott beszélni, mert bírta az oroszt, a németet, bolgárul is beszélt, a háború után újra kezdhetett. Az alapító után a családtagok, leánya, leányáék vitték tovább az ipart. A folytatásról a jó öreg előre gondoskodott. A családban bárki bármit is kezdett tanulni egyébként, a kékfestőséget el kellett sajátítania.

– Édesanyám – mondja Ildikó – a tanítóképzőt végezte most ötven éve, de azért kékfestőinasnak neki is be kellett állni, és én is elvégeztem az akkor még létező Rejtőben a textilfestő szakot. – A kékfestést már az egyiptomiak is alkalmazták. Kínában kétezer éves sírkamrában akadtak nyomára. Fehér vászon vagy len az alapanyaga, a műszál nem alkalmas, kelléke a növényi – kék – indigófesték, továbbá a mintafa. Ennek elkészítése egyként feltételezi a lakatos- és asztalosmesterség ismereteit. Kell hozzá művészi véna, nagy képzelőerő és óriási türelem. Miután a mester a mintafát bemártotta a viaszszerű mintázómasszába, rányomja a fehér anyagra. Ahová a minta nyomódott, az ezután következő festésnél az anyag ott fehér marad.

Tóth Ildikó párjával, Gerencsér Zsolttal – tavaly lett ifjú népművész – háromezer mintát használ. Zsolt tartja karban és újítja fel az akár százéves mintákat is. Évente egyszer-kétszer festenek, akkor a mintákat Pápáról, a kékfestő múzeumból kérik kölcsön. Egy festésnél mintegy kétezer méter anyagra kerül minta... Drága az anyag, a festék, aztán éven át a megmintázott anyagból dolgoznak. Nem ment ki a kékfestés a divatból: viszik asztalneműnek, használják a gyönyörű motívumokat táncosok, készül belőle menyecskeruha, és persze kisgyerekeknek is varrnak belőle.

Nagyon népszerűek a kékfestős anyaggal díszített dióbabák. Nemrég Ildikó üzletében japán vevők jártak, s kérésükre olyan baba került a dióhéjba gyönyörű ruhában, amelyiknek ferde vágású volt a szeme. Európa sok országában díszít lakásokat a győri kékfestő műhely remeke, de bizonyosan megtalálható több kontinensen is. A százéves cég dísze nagyapa egykori vásározóládája. Két kemény ember kellene hozzá, hogy akár üresen is a szekérre emelje.

Ferenczi József

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mennyi lesz a gázszámla?

A fűtési költség döntő része a hődíj, a maradék harminc százalék az alapdíj. Az utóbbi Győrben három éve változatlan, ezért most érdemes szabályozhatóvá tenni a fűtést, és takarékoskodni. Nincs más megoldás – hangzott el egy győri fórumon. Tovább olvasom