Kisalföld logö

2017. 11. 24. péntek - Emma 3°C | 8°C Még több cikk.

A listavezetők fej fej mellett várják a folytatást

A Kisalföld egy asztalhoz ültette a két legnagyobb parlamenti párt, az MSZP és a Fidesz megyei listavezetőjét.

www.valasztas.kisalfold.hu

Balogh József győri polgármester és Szijjártó Péter Fidesz-szóvivő között 94 voks döntött az első fordulóban – a jobboldali jelölt javára.

– A Győr déli részét felölelő 3. számú választókerületben Szijjártó Péter nyerte az első fordulót, 94 szavazattal megelőzve Balogh Józsefet. Meglepődtek a választási eredményen?

Balogh József: – A közvélemény-kutatások szoros eredményt jeleztek előre. Ez a körzet a billegők közé soroltatott. Olyan nagy meglepetés tehát nem ért. Hozzá kell tennem, hogy engem mindig ilyen körzetbe soroltak. Azért egy picit arra számítottam, hogy győzni fogok. Hogy miért nem sikerült, arra vannak feltételezéseim. Többek között kétezerrel kevesebben szavaztak, és az előrejelzések szerint nekem magasabb részvételi arány esetében jobbak az esélyeim. Azt is be kellett kalkulálni, hogy Péter országosan ismert politikus, aki a televízióban rendszeresen szerepel, ahol én kevesebbszer tűnök fel.

A magyar, így a győri választók is elsősorban a tévéből tájékozódnak. Az ügy azonban nem lefutott.

Szijjártó Péter: – Be kell vallanom, hogy meglepetés volt az eredmény, mert a megyében talán a legerősebb szocialista jelölttel kell versenyeznem. Mindazonáltal még semmi nem dőlt el, úgy is fogalmazhatnék, hogy a 94 szavazatnyi különbség hibahatáron belül van, alakulhat így is, úgy is a második fordulóban. Győrött a választópolgárok az új lendület, az új célok és a jövőről szóló pozitív kampány mellett tettek hitet, s remélem, hogy a következő néhány nap is erről szól. Egy biztos: a választóknak meg kell erősíteniük a döntésüket, mert amikor ilyen pici a különbség, akkor azon dől el a mandátum sorsa, hogy egyik és másik oldalon milyen lesz a részvételi arány. Arra kérek mindenkit, hogy aki az első fordulóban szavazott, szavazzon újra, aki pedig másfél hete nem voksolt, most jöjjön el.

– Polgármester úr, számot vetett azzal, hol hibázott, és ennek fényében kellett-e változtatnia a kampányán a két forduló között?

B. J.: – Hibáról nem tudok beszélni. Nyilvánvalóan a mozgósítás terén kell jelentősen javulni, és talán a lakókörzeteknek differenciáltabban kell a programokat megfogalmazni. Ez egyébként csak szórólap és nyilatkozat kérdése, mert a városnegyedekig lebontva készek az idei és a jövő évi terveink, akár az útrekonstrukciókra, akár a csapadékvíz-elvezetésre, akár a panelépületek felújítására gondolunk.

A kis pártok szavazatai

– Szijjártó Péternél ugyanúgy adódik a kérdés: változtatott-e a kampányán az első fordulós eredmény után?

Sz. P.: – Figyelembe kell venni, hogy a két forduló között nem két hét, hanem gyakorlatilag kétszer négy nap van. Ez annyira rövid időszak, hogy nagy irányváltást a kampányban nem lehet tenni. Azon az úton megyek tovább, amelyen nekivágtam a választásnak, hogy megvívjuk a Győr déli részéről folyó vitáinkat: hogy gyors vagy nem elég gyors-e a fejlődés, és hogy Győrnek szüksége van-e új lendületre.

– Az SZDSZ nyíltan az MSZP-t és Balogh Józsefet támogatja, az MDF jelöltje viszont még mindig nem jelentette be, visszalép vagy sem. A két kis párt szavazói mennyire befolyásolhatják az eredményt?

B. J.: – Ez már a jóslás birodalma. Remélem, tizenhat évi együttműködés – mert a városban ennyi időről beszélhetünk – elegendő muníciót szolgáltat arra, hogy hihető legyen: mi az SZDSZ törekvéseit is figyelembe vesszük és képviseljük Győrben. Az MDF-re nehezebb mit mondani. Azért bízom abban, hogy a Dávid Ibolya által képviselt felfogás Győrben is érvényre jut. Tisztelem-becsülöm őt, amiért a nagy ígérgetési kampány idején fel meri vállalni, hogy az ország legsúlyosabb gondja az, miként hozható helyre a következő években a költségvetés egyensúlya úgy, hogy 2008-ra készen álljon az ország az euró 2010-es bevezetésére. Nehéz feladat, de nem megoldhatatlan. Én is úgy látom most már Dávid Ibolya okos érveit hallva, hogy ez az előttünk álló legfontosabb teendő.

Sz. P.: – Mindenki, aki a változás, egy új szemlélet, a frissesség mellett teszi le a voksát, aki úgy gondolja, hogy a városnak új impulzusokra van szüksége, rám számíthat, én pedig számítok rá. Hogy ők kire adták szavazatukat az első körben, ember meg nem mondhatja, mert a szavazás titkos, minden más a közvélemény-kutatók és a politológusok kutakodásának a terméke.

– Bízik abban, hogy az állva maradt MDF-es jelölt, Szabó József visszalép a hátralévő néhány napban?

Sz. P.: – Ezen nem gondolkozom. Az MDF-es szavazók tisztában vannak a két párt közös értékeivel, és azzal, szavazatukkal eldönthetik, hogy Szijjártó Péter vagy Balogh József.

– A négy év alatt jó párszor a sajtóban üzengettek egymásnak, hogy ki képviselte igazán Győr érdekeit, ki mit szavazott vagy nem szavazott meg. Hogyan látják egymás szerepét?

 Sz. P.: – Én a kritika helyett inkább a közös eredményekre szeretnék rávilágítani, merthogy volt ilyen szép számmal. Például annak a 730 milliónak a visszaszerzése, amelyet Győrtől vontak el 2004-ben. De a győri hittudományi főiskolának szerzett jelentős támogatást – amelyet az árvízkárok helyreállítására kértünk és kaptunk – szintén ide sorolom. Mint ellenzéki képviselő persze kritikával éltem a kormánnyal és a képviselőivel szemben, de erre volt négy évem. A kampánynak már nem erről kell szólnia.

B. J.: – Egyetértek ezzel a felsorolással, s az is tény, a jelentős felfogásbeli és politikai nézetkülönbségek ellenére mindketten fontosnak tartottuk demonstrálni a választók előtt, hogy olyan ügyekben, amelyekben egyetértünk, közösen is fel tudunk lépni. De kár lenne elhallgatni, hogy voltak nézetkülönbségek. A fejlesztési pólus kapcsán korábban is elmondtam, s most is: érthetetlen számomra, hogy az ellenzéki győri képviselők, miért nem támogatták Győrt a végszavazásnál. Péter ráadásul olyan módosító indítványt nyújtott be az Országgyűlésben, amely Szombathelyet társpólussá tette volna. Túl azon, hogy több tízmilliárd forinttól estünk volna el, még ráadásul a szomszédos megyeszékhely is dönthetett volna a pénzek elosztásáról...

Több, a parlamentbe benyújtott, s Győrre vonatkozó módosító javaslat esetében  pedig nem egyeztetett velem a jelölttársam. Ez azért fontos, mert minden állami támogatás helyi forrást is igényel – erről pedig csak a közgyűlés dönthet. De ha tudtam volna, Péter mit akar, több módosítást megszavaztam volna. De mint mondtam, engem kihagyott ezekből.

Sz. P.:
– A regionális központ esetében én is elmondtam már sokszor: az nem volt kérdés, hogy Győr lehet csak a régióközpont. Nem ezzel, hanem a kormány előterjesztésével nem értettünk egyet, mert az elfogadhatatlan jogszabály volt... 

– A győrieket azonban a végeredmény érdekli, az pedig egy nem szavazat Győr mellett... 

Sz. P.: – Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióra szavaztam nemmel, és pont azért, mert általa Győr jóval kevesebbet kap, mint kellene.  Ezért is javasoltam a módosítását, mely pluszpénzeket hozott volna Győrnek és a régiónak, de ebből Balogh József az imént csak egyetlen részletet ragadott ki. De ugorjunk tovább a módosító javaslataimat illetően: négy esztendő alatt mintegy ötmilliárd forintnyi javaslatot nyújtottam be Győrre vonatkozóan – ezeket Balogh József mind leszavazta. 


Élhetőbb lakótelepeket

– A választókerületükben több lakótelep van. Mit akarnak tenni azért tenni, hogy élhetőbbé tegyék a választókerületüket – túl a panelprogramon, amely már ismert. Azt gondoljuk, több megfizethető szórakozási lehetőségre lenne szükség, amiért az embereknek nem kell más városrészbe utazniuk. 

B. J.: – Vannak tervek a panelprogramon túl is. A kormányzati elképzelések szerint a panelprogrammal a lakóházak hőszigetelésén túl támogatni lehetne a játszóterek, a zöldterületek fenntartását is. A játszóterek felújítására is létezik kormányzati elképzelés, ezt csak adaptálni kell Győrre...

– Jó, de mikor?  

– Jós nem vagyok, de a műszaki igényeket már felmértük: a köztéri játszóterek felújítására körülbelül háromszázmillió forint kellene. Tény, erre most nincs pénzünk, de minden évben tudunk valamennyit fordítani a játszóterekre. Más: hosszú távú elképzeléseink között szerepel a volt Fekete István-iskola átalakítása általános művelődési központtá, persze úgy, hogy az oktatási szerepe is megmarad. A Graboplast-sátrat is fel kellene újítani, de ezzel még kivárunk. Az biztos, hogy a leendő esetleges befektetőtől egy teljesen új sportcsarnokot kérünk. Szabadhegyen és Ménfőcsanakon hasonló sport célú elképzeléseink vannak. Idetartozik talán még az is, hogy a peremkerületekben és Szabadhegyen a csapadékelvezetés problémáját meg kell oldani. Mert tény, hogy ez komoly problémát okoz.

Sz. P.: – Hosszú az út ahhoz, hogy a lakótelepek élhető zöldvárosokká váljanak. Komplex programra van szükség, amely mindhárom lakótelepet – Adyvárost, Marcalvárost és a József Attila-lakótelepet – érinti. Ennek valóban csak egy része a panelprogram, de már itt is lehetne jelentős változást elérni. Most a lakógyűlés és a tényleges ablakcsere között egy esztendő telik el az ügyintézések miatt – én arra kértem a jogászainkat, hogy dolgozzanak ki olyan módosítást, amellyel ez az idő drasztikusan lerövidíthető.

A lakótelepeken élőknek fontos az is, hogy a gyerekeket le tudják engedni a játszótérre, de például Marcalvárosnak vannak olyan részei, ahol egyetlen játszótér sem tiszta és biztonságos. Örökké visszatérő probléma a parkolás is: nem lehet tovább odázni ennek a problémának a megoldását. S ha már közlekedésnél tartunk, a lakótelepeken vagy közvetlen szomszédságukban átvezető nagy forgalmú utak tehermentesítéséről már valóban úgy kell elgondolkodni, hogy annak eredménye is legyen. Gyirmóton és Ménfőcsanakon a korábbi ígérgetés ellenére sem épültek meg a közösségi létesítmények... 

– A közlekedést hagytuk a végére, mert szerintünk ez a legnagyobb probléma az önök választókerületében is. Nem mondunk újat azzal, hogy a dugók csúcsidőben egész Győrt megbénítják, ez a város déli részén éppúgy igaz. Miben látják a megoldást?


Utak, dugók, autók

B. J.: – Épp a minap jelentettem be, hogy Győrben minden eddiginél többszörösen meghaladó összeget, mintegy 14 milliárd forintot tudunk útfejlesztésekre fordítani többek között új utak építésére Adyvárosban és a József Attila-lakótelepen – saját pénzből, hitelekből, állami támogatásból, valamint a multik hozzájárulásával. Ám illúziói ne legyenek senkinek: ezek a beruházások átmeneti könnyebbséget jelentenek ugyan, de négy-öt év múlva újabbakra lesz szükség. Győrben ma már több mint negyvenezer személygépkocsit üzemeltetnek, s ez a szám tovább fog nőni, ami minket is újabb lépésre kényszerít.

Az MSZP programjában szerepel a 82-es út elkerülőszakasza új nyomvonalának és a keleti tehermentesítő útnak a megépítése, valamint a 83-as út bevezető szakaszának négysávosítása. Bár a Pápai út négysávosításának pénzügyi fedezetére előszerződéseink már vannak, de az utat át kell vezetni az autópálya alatt, amire egyelőre nincs pénzünk. De megoldható, ha a pólusprogramból pénzt csoportosítunk át. Ész nélkül azonban nem építhetünk új utakat, mert azok további forgalmat gerjesztenek.  

Sz. P.: – A közlekedésen lehet a legjobban érezni, hogy új felfogásra, új lendületre van szüksége a városnak. A Győrt elkerülő gyűrű továbbépítése szerintem a legfontosabb feladat. Már említettem a városon átvezető nagy forgalmú utak tehermentesítését, de  a Szigethy Attila és a Tihanyi Árpád utat, valamint az Ifjúság körutat most kiegészíteném a Jereváni úttal és a József Attila úttal. Az utak minősége külön misét érdemel: a ménfőcsanakiak, a gyirmótiak, a szabadhegyiek joggal panaszkodnak arra, hogy a tengelytörés kockázata minden útjukban benne van... A burkolatfelújítás itt sem húzható tovább. A lakótelepeken az Ikva–Lajta csomóponton hosszú percekbe telik, míg az autós ki tud kanyarodni.  A gyirmótiak és a ménfőcsanakiak pedig csak halált megvető bátorsággal tudnak átkelni a 83-as úton.

B. J.:– Csak annyi észrevételem van, hogy a lakóutcák kérdése – amelyeket Péter most itt felsorolt – soha nem kerül a parlament elé. Ezek ugyanis helyi hatáskörű dolgok, az önkormányzatoknak maguknak kell megoldaniuk...

Sz. P.: – Parlamenti képviselőként igenis van felelősségünk abban, hogy azok a pluszforrások, amelyeket meg lehet pályázni, azok eljussanak Győrbe, mert különben úgy járunk, mint most: nem történik semmi.

– Ezzel mindkettőjük átlépte a bűvös tízmilliárd forintos álomhatárt –  már ami az ígéreteket illeti. Mégis melyik az az ígéret, amelyet négy év múlva – ha kormányzati pozícióba kerül a pártjuk – számon kérhetünk önöktől?

B. J.: – A Mosoni-Duna-híd megépítésének elkezdését meg tudom ígérni. A csapadékvíz-elvezető rendszer megépítését, felújítását is Kisbácsán és Ménfőcsanakon, valamint Szabadhegyen. A lakóutak esetében azt ígérem, pályázni fogunk, ahogy eddig is. 

Sz. P.:  – Nem is biztos, hogy kell ide „a kormányzati pozíció" kitétel... Ellenzéki pozícióból is lehet eredményeket elérni.

B. J.: – Én nem így látom. A döntéseket a parlament és a minisztérium szakmai érvek mellett hozza meg, de amikor a pénz véges, az érvek súlya pedig egyezik, akkor bizony politikai döntéseket hoznak. A világ így működik.

Sz. P.: – Akkor úgy cizellálom: egy kormánypárti képviselő nem garancia a jó képviseletre, de egy ellenzéki képviselő sem zárja ki önmagában a jó képviseletet. Az eredményesség a megfelelő kapcsolatokon és a határozottságon múlik. Kitartó munkával elérhető – s akkor ezt ígérem –, hogy a lakótelepeken olcsóbb lesz az ablakcsere és jobb lesz parkolási helyzet. Emellett Szabadhegy, Ménfőcsanak és Gyirmót úthálózat-felújításáért is mindent megteszek

B. J.: – Nem elég a képviselet, a határozottság, mivel eredmény nagyrészt csak a jó kapcsolatokkal bíró kormánypárti képviselőktől várható.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ki vert kit a bíróságon?

Drogügy miatt elővezetett húszéves fiát azért fojtogatta és ütlegelte a rendőr, mert a fiú… Tovább olvasom