Kisalföld logö

2016. 10. 01. szombat - Malvin 13°C | 23°C

A kunszigeti Tündérvár feltárásának krónikája

2004. szeptember 3. péntek – A tizennyolcadik nap

Tündérvár visszavár

A Kunszigetről megjelent CD borítója - kattintson a képre!
(Ez még csak a terepmunka vége, és csak egyelőre!) A merülési terv feszített tempója az utolsó napon sem lazult. A békaemberek ezt a napot is kihasználták. Összegzésként megállapították: Tündérvár csak részben tárta fel titkát. Bár nyomós érvek szólnak a kikötőerőd elmélet mellett, még mindig nem dönthető el biztosan, hogy csupán őrtorony, erőd vagy kikötő is volt Kunsziget határában az ókorban. Két falszakaszt tártak fel ugyanis a búvárrégészek, a búvárok. Az egyik a parttal párhuzamosan dőlt be a mederbe tíz méter hosszan és vélhetően az erőd Duna felőli oldala lehetett. Kétezer évvel ezelőtt húzták fel téglákból és speciális betonszerű kötőanyagból. A másik merüleges a partra, a meder lejtős részére építették. Így fejeződött be a Mosoni-Duna medrében, a római romnál 2004-ben végzett ásatás, a négy hetes régészeti terepmunka, ami a vártnál jelentősebb és nagyobb kiterjedésű leletegyüttest tárt fel. Lesz dolguk a Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal szakembereinek az adatfeldolgozással is...

2004. szeptember 2. csütörtök – A tizenhetedik nap

A falu hálája

Még az utolsó előtti nap sem telt izgalommentesen. A kutatásvezető reggel még nem akart egy szót sem mondani a négyhetes akció eredményeiről, mert tudta, hogy hirtelen előkerülhetnek olyan nyomok, amelyek új fordulatot jelenthetnek. Arra készült a kutatócsoport, hogy átvágjon egy omladékréteget. Azt viszont ekkor már biztosan tudták a régészeti munkát végzők, hogy nem jutottak elég mélyre. Azaz a feltárás annyi érdekes adattal, nyommal szolgált, hogy érdemes a további, még alaposabb, még mélyebbra hatoló ásatásra. Nem jutottak a végére a múltról mesélő római maradványok történetének. Ha emiatt éreztek is némi elégedetlenséget a régészek és a búvárok, bizton kárpótolta őket a helybeliek kedvessége. Szállásadójuk, a Pampa Klub házigazdája búcsúestet szervezett számukra, amelyen megjelent a falu teljes képviselőtestülete. A kutatók Kunszigetet bemutató CD-ROM-ot, a polgármester tőlük többek közt a Győri Búvár Sportegyesület pólóját, egy kis ezüst búvárfigurát, egy nyakláncmedált kapott ajándékba.

2004. szeptember 1. szerda – A tizenhatodik nap

Megtalált mészkőtömbök

Rutinszerűen merültek a kutatócsoport tagjai, akik már egyre gyakorlottabban használják a „mederporszívót". Folytatódott az iszapszivattyúzás, a térkép- és a vázlatrajzolás a kövekről. A merülők megtalálták a partra merőleges fal megerősítéseként szolgáló mészkőtömböket. Ezek a nyomok a kikötőváltozat mellett szólnak, azaz a mellett, hogy Kunszigetnél nemcsak erőd volt, az ókorban, hanem kikötő is.

2004. augusztus 31. kedd – A tizenötödik nap

Malmok nyomában

A kutatók nemcsak a Toronyvári-dűlőnél merültek, a folyó mintegy másfél kilométeres szakaszán vizsgálódtak. Többször is beültek a bombardba, a motoros gumicsónakba és felderítéseket végeztek a környéken. Lakossági emlékek, tapasztalatok nyomán a falu túlsó végére is elhajóztak, ahol XIX. századi malmok deszkadarabjait találták meg és a benne lévő szögeket. Ez a „nyom" is adatbázisba kerül és alapja lehet további vizsgálódásoknak. 2004. augusztus 30. hétfő – A tizennegyedik nap Érdekes rézlelet Ugyan nem ókori és nem is aranyból készült, de érdekes leletnek számít az a pecsétnyomó, amit a kutatók a Dunában találtak az ásatás közben.

A győri levéltár, múzeum szakemberei segítettek a beazonosításában. Kiderült, hogy XVIII. századi. Ennek kapcsán érdemes megimételnünk azt a régészek közt már szinte szállóigének számító magyarázatot, amely a közvélekedésben róluk terjedő általános, de téves nézetet oszlatja el: „a régész nem kincset, hanem összefüggéseket keres". És aki ismeri őket, az tudja is: valóban nagyobb örömet tud okozni nekik, ha például bronzkori lakóház halvány nyomaira találnak, – vagy néhány csonthorogra, amiből arra következtetnek, hogy hajdani eleink horgásztak, – mint egy méretes aranylelet. Ők már csak ilyenek. De azt hiszem, hogy ennek csak örülhetünk.

2004. augusztus 27. péntek – A tizenharmadik nap

Nyilatkozó kutató

Egyre több médium ad hírt a kunszigeti ásatás eredményeiről. A kutatásvezető hol merül, hol kutatást vezet, és gyakran nyilatkozik. (Azt külön köszönjük, hogy honlapunknak szinte minden nap!) A régész arról is tájékoztat minden hozzá forduló újságírót, hogy kétezer évvel ezelőtt a falépítők jó minőségben építették meg téglából és speciális betonszerű kötőanyagból a falat, amit azt követően, később alámosott a Duna, ezért kidőlt. 
 

2004. augusztus 26. csütörtök – A tizenkettedik nap

Jobb a vízben

Tóth J. Attila kutatásvezető

A heves esőzés és a lehűlés ellenére folytatódott a munka a parton, a part közelében: a búvárok és a régészek a Dunába merültek. A szárazon ugyan kellemetlenek voltak a körülmények, ezért inkább a vízben tartózkodtak szívesen. Este pedig hét órától fórumot tartottak a falubelieknek. 60-80 lakos gyűlt össze és kíváncsian hallgatta a helyi kultúrházban a régészeti munkáról szóló tájékoztatást. Még gyerekek is voltak az érdeklődők közt. Attila, a kutatásvezető kivetíthető ábrákkal készült, akárcsak a tudományos előadásaira. Az ismertető után több idős ember szólt hozzá a témához, mondta el a romhoz fűződő emlékeit. Kiderült, hogy a folyószakaszon, a kutatáshoz közeli részen két gázló is van. Azokat a jövő héten a kutatócsapatnak érdemes lesz megnéznie, megvizsgálnia. 
 
2004. augusztus 25. szerda – A tizenegyedik nap

Nemzetközi tetszésnyilvánítás

A három tagú francia búvárrégész „különítmény" a legtapasztaltabbnak számított Kunszigeten. Ugyanis hazájukban már több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza a víz alatti régészet. Saját folyamaikban főként hajómaradványokat, vízimalmokat, azokra utaló cölöpöket tártak fel. Tehát a Mosoni-Dunában is gyakorlottan mozogtak. Jelenlétük, gyakorlottságuk nagy segítséget jelentett a magyar régészeknek, akik jobbára az utóbbi két évben végezték el a búvártanfolyamot.

A franciáknak viszont az jelentett élményt, tapasztalatszerzést, hogy római erődítménynél, a limes falmaradványainál merülhettek. Erre eddig nem nagyon volt módjuk. Akárcsak a szlovén Andrej Gasparinak, aki szintén gyakorlott búvárrégész, de ókori, víz alatti falmaradvánnyal még nem akadt dolga. Egyébként a külföldről érkező kutatók mindegyikének elnyerte tetszését a környék, a táj, a falu és a benne lakók kedvessége. 
 
2004. augusztus 24. kedd – A tizedik nap

Egyre mélyebbre

A négy új szelvényt üresen találták a kutatók, azaz azokban nem folytatódott a fal vonulata. Ezért azokban az ásatási szelvényekben folytatták a munkát, azokra a részekre koncentráltak, ahol már 10-20 centiméternyi iszap elszivattyúzása után előtűntek a kétezer éves kövek. Újabb üledékrétegeket tisztítottak le a maradványokról, mintegy 50 centiméteres vastagságban. Egyre mélyebbre ásnak, hogy elérjék a római kori rétegeket, ugyanis néhány késő középkori, kori újkori szórványlelet már előkerült. Találtak pár kerámiatöredéket, cserépmaradványt, többek közt egy fedő darabkáját.

2004. augusztus 23. hétfő – A kilencedik nap

Csapatcsere

Újabb hét, újabb váltás. A kunszigeti kutatómunkát mától részben lecserélődött és kibővült csapat folytatja. Összesen 3 magyar, 3 francia, 1 szlovén régész és 4-6 győri búvár. A merülőcsapat így összesen 13 tagú. A csapattagok újabb szelvényeket jelöltek ki a mederben és folytatták a korábban megkezdett, alaposan részletező vizsgálódást: az iszapszivattyúzást, a kövek helyzetének lemérését, a szelvénytérképek megrajzolását. Rövid ideig egy építész is csatlakozott a kis csapathoz.

Sarkadi Márton szintén a Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal kutatója. Műszeres felmérést végzett a szárazon egy úgynevezett lézeres teodolit földmérő eszközzel, ami a modernebbek közé tartozik kategóriájában. Munkájának az célja, hogy a búvárrégészek által feltárt, feltérképezett mederbeli részeket, a víz alatti térképrészleteket pontosan be lehesen rajzolni Magyarország térképére. Kicsit furcsa is volt jelenléte azoknak, akik már megszokták a békaruhába öltözött, víz alatti írótáblákkal felszerelkezett kutatók látványát. A geodéta ugyanis a parton állította fel háromlábú műszerét és nézett bele annak kamerájába. A parton lévő falcsonkra pedig érdekes kis jeleket rajzolt.

2004. augusztus 19. csütörtök – A nyolcadik nap

Francia erősítés

Annie Dumont, Jean-Francois Mariotti és André, a három francia búvárrégész „beépült" a csapatba, a magyarokat váltva merült a Mosoni-Dunába, folytatta a rakpart letisztítását a szivattyúval, mérések alapján berajzolta a kövek helyét a szelvényekről készült vázlatokba. Azok összesítése alapján pedig egyre jobban körvonalazódik a hajdani fal, erődítmény alakja. Aprólékos munka, a laikus számára hirtelen nem hoz látványos eredményt, a régészek számára mégis izgalmas, ahogy az összefüggések eléjük tárulnak, ahogy a kétezer évek kövek titkokat árulnak el a múltról, azokról, akik egymásra rakták őket, azokról, akik rajtuk jártak. Koradélután Tóth J. Attila az egyik győri búvárral és Egyházi Dóra régésszel a búvár sportegyesület bombardjába, motoros gumicsónakjába ülve felderítésre indult a Dunán. Attila talált egy olyan oszlopot, ami hajdani vízimalom nyomaira utalt. Persze nem ókorira, hanem újkorira. Találtak egy zsírosbödönt is, amit mókásan szórványleletnek neveztek, de igazából nyolcvan éves lehet. És egy fél lópatkót is, ami remélhetőleg meghozza szerencséjük.

2004. augusztus 18. szerda – A hetedik nap

Búvárrégész-bázis a Duna-parton

Kunszigetre beérve bal kéz felől két gyár üzemépületei előtt halad el az utazó, aztán hirtelen a falu legveszélyesebb kereszteződésénél találja magát. A Y alakú kanyarban balra kell fordulnia, a Bolgányi-híd, Dunaszentpál felé – persze kellő elővigyázatossággal – és akkor már elmaradnak mellőle a házak. Mezők, rétek, ligetek közt halad, bal kéz felől egy a környékre, a Szigetközre oly jellemző, szépen rendben tartott útszéli keresztet, egy pléhkrisztust láthat. Aztán egy négyes elágazáshoz ér. Itt már tábla mutatja, ahogy a következő letérőnél is, hogy merre kell menni a római romhoz. Innen már földúton: töltésen át, nyárfaliget mellett, sűrűre nőtt bokrok közt, el a magasles mellett. Aztán a learatott táblák mögött már előtűnik az erdősáv, ami a Duna vonalát jelzi. És perzse ott parkolnak sorban a régészek és a búvárok járművei.

A kutatók az aljnövényzettől megtisztított partszakaszon kis, táborszerű bázist alakítottak ki maguknak az árnyat adó lombok alatt. Összecsukható padok, asztalok jelzik azt a helyet, ahol egy-egy merülés után pihenhetnek, ehetnek és persze itt vannak a térképek is, amikre átvezetik a víz alatti táblákra rajzolt, írt adatokat. Kicsit arrébb, leterített fólián a merelés kellékei, felszerelései. Itt lehet békaruhába öltözni, illetve abból kivedleni. A rom szárazon lévő falcsonkján is a merülők cipői, pólói száradnak. A vízbe ereszkedést és a vízből kijövetelt pedig az a kidőlt fa segíti, amelyet pallók segítségével mólóvá alakítottak a kutatócsapat tagjai. A bázis hangulatos látványt nyújt, annak ellenére is, hogy a búvárokon látszik: fizikailag erősen igénybe veszi őket a nagy sodrásban végzett munka. És a szivattyút működtető kompresszor bőgése is újra meg újra megszólal. Mégis szívesen fogadják honlapunk riporterét és hagyják magukat fotózni. (Felvételek a fotógalériában.)

2004. augusztus 17. kedd – A hatodik nap

Terepgyakorlat

A falubeliek egyre élénkebben érdeklődnek a feltárás iránt. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy a kunszigeti dolgos emberek naphosszat a határban, a Duna-parton sorakoznak és nézik a „látványásatást". De az újságírók, rádió- és tévériporterek mellett egyre gyakrabban látogatja meg egy-egy helybeli a kutatókat. Idős bácsik a romhoz kötődő emlékeikről beszélnek a régészeknek, akiket a helybeli panzió házigazdái jól tartanak, szendvicsekkel ellátnak. A boltban zárás után is fogadják őket, drukkolnak nekik, hiszen szeretnék, ha minél több dolgot kiderítenének az ókori építményről, amit Tündérvárnak hívnak és tudományos adatok sora nélkül is a szívükhöz nőtt.

2004. augusztus 16. hétfő – Az ötödik nap

Kibővült csapattal

A hétvégi szünet után ma kibővült csapat folytatta a búvárrégészeti kutatást. 7 régész és 4 győri búvár vett részt a merülésekben és már a talajradaros mérések alapján elkészült 3 dimenziós medertérkép is segítségükre volt. A kijelölt ásatási szelvényekben tovább haladva szivattyúzták el az iszapot a maradványokról. Munkájuk eredményeként már összesen 10 méter hosszan, mintegy 1,5 méteres szélességben előtűnt a rakpart. Legalábbis a víz alá lebukók számára. Terveik szerint a feltárást, az üledék eltakarítását, azaz a „porszívózást" úgy folytatják, kiderüljön, hogy felfelé meddig folytatódik a rakpart. Így a munka mostanában rajzolásból és bontásból áll. A feltárt részek lerajzolása alapján dől el, mely részeken ásnak a későbbiekben a mederben mélyebbre a kutatók. Azt feltételezik ugyanis, hogy a szögletes platót – ami a medertérképen kék színben látható – az a falrész tartja, amit részben már letakarítottak.

A franciák megérkezését holnap estére várják. Ők a folyami kutatások gyakorlott szakemberei, így nagy segítséget jelentenek a magyaroknak.

2004. augusztus 13. péntek – A negyedik nap

Heuréka! – Megvan a rakpart!

A búvárrégészeti kutatásnak szerencsét hozott a péntek 13. A mai napon hat szelvényben dolgoztak a régészek és a búvárok. Összesen 8 méteres szakaszon vált számukra láthatóvá a rakpart vonala. Ekkora szakasz pedig már elég annak bizonyítására, hogy a falcsonk egy nagyobb méretű építmény része volt.

Ahogy korábban feltételezték is. Persze a falakba rakott kövek alkotta építmény folytatódik az iszap alatt, ezért a kutatók is folytatják az üledék elszivattyúzását. Szelvényről, szelvényre haladnak, egyre rutinosabban. Már kikísérlezették, hogyan tudják a leghatékonyabban végezni a víz alatti „porszívózást". Így a jövő hét elé remek kilátásokkal nézhet a kis csapat.


2004. augusztus 12. csütörtök – A harmadik nap

Előtűnt a víz alatti fal

Ma megkezdődött az üledék elszivattyúzása az ásatási szelvényekből. Az egyes szelvényt kezdték bontani a búvárrégészek és a búvárok. A két évvel ezelőtti tájékozódó merülésekből ismert falcsonktól folyásirányban felfelé, 2 méter hosszan megtalálták ugyannak a betonkonstrukciónak a folytatását. Ráadásul a parttal párhuzamos, egyenes vonalban.

Így már kétszer akkora, összesen 4 méteres darab vált ismertté, a lemerülők számára láthatóvá és valószínűleg az iszap alatt még folytatódik a vonulat. Ez Tóth J. Attila kutatásvezető elmondása alapján azt jelenti, hogy beigazolódni látszik a régészek hipotézise, miszerint itt húzódott hajdan, a római korban a limes védőrendszerének részét képező rakpart.

„Egyre biztosabb, hogy megvan a rakpart! De persze tudományosan csak akkor jelnthetjük ki, ha összesen legalább 8 méteres szakasz előkerül!" – jelentette örömmel a mosonmagyaróvári származású kutató.


augusztus 11. szerda – A második nap

Furcsa mélyedés a mederben

A búvárrégészet keretében a mederbe merülők elkezdték kimérni a római kikötőerőd rakpartjának feltételezett sávja felett a szárazon végzett ásatásoknál bevett rácsrendszert. A négyzetháló sarokpontjait egy drótból készített derékszögű háromszögforma segítségével jelölték ki és leverték a cölöpöket. Ezt az eljárást víz alatt hazánkban eddig még nem alkalmazták.

Nyolc négyzetet sikerült így kijelölni és ha holnapra megérkezik a szivattyú, akkor ezeken a részeken elkezdődhet az üledék eltakarítása. Akárcsak a víz nélkül végzett régészeti munkáknál, a kutatók rétegről rétegre haladva bonthatják le azokat az anyagokat, amik eltakarják a leletet, esetünkben a kikötőerőd falcsonkjait. A rácsháló pedig a térképezés, a leletek pontos helyének meghatározása miatt fontos.

Ma már csónakból merültek a búvárok – hat hullámban párosával – és a régészekkel együtt a Toronyvári dűlőnél a vízbe ereszkedve a folyó jobb partjával párhuzamosan haladva felfelé mintegy háromszáz-négyszáz méteren felderítették a medret. Találtak egy olyan furcsaságot, amiről egyelőre még nem lehet tudni, hogy van-e régészeti jelentősége. Mindenesetre a mederben a közelben nincs hasonló, tehát a kutatók szerint behatóbb vizsgálatot igényel az üreg, ami uszadékfával van tele. Holnap eldőlhet, hogy mesterséges vagy természetes képződmény.

– Azt már két évvel ezelőtt felderítettük, hogy Kunszigetnél másfél méter széles falcsonkokat rejt a Mosoni-Duna és a látottak alapján sejtettük, hogy zsaluzásos, úgynevezett keszontechnikával húzták fel a rómaiak, de bizonyosságot csak akkor nyerhetünk, ha nagyobb felületet ki tudunk bontani a maradványokból – nyilatkozta Tóth János Attila kutatásvezető.

2004. augusztus 10. – Az első nap

Menetrend szerint megmártóztak

A régészek reggel hét órakor indultak Budapestről. Fél kilenckor már Győrben voltak, a búvárklubnál találkoztak merülőtársaikkal. Együtt pakolták be a szükséges felszerelést, a palackokat, uszonyokat, légzőkészülékeket, búvárruházatot autóikba és indultak tovább a bájos Mosoni-Duna melletti településre, Kunszigetre. Miután birtokukba vették szálláshelyüket, körülbelül délre értek a kutatás helyszínére, a hajdani római határvonal, a limes részét képező kikötőerődhöz. A falu határában, a Bolgányi-híd felé vezető részen, egy eldugodtabb mellékúton lehet megközelíteni a Toronyvári-dűlőt, ami a római romról kapta a nevét.

Tóth János Attila kutatásvezető arról tájékoztatta website-unkat, hogy az első nap feladata a lelőhely környékének megismerése, természetesen a víz alatt. A négy búvárrégészből és négy sportbúvárból álló csapat minden tagja lemerült a mederbe, és igyekezett helyismeretet szerezni. Ennél több erre a napra nem is volt előírva, betervezve.

Volt aki már nem először merült itt, ugyanis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már két éve is végeztetett a Tündérvárnál felderítéseket. Ahogy akkor, most is előkészített terep várta a kutatókat. A helybeliek az önkormányzat irányításával eltakarították a sűrű aljnövényzetet a partról azon a helyen, ahol a folyóhoz le kell jutniuk a búvároknak.

A merüléseket figyelemmel kísérte a kunszigeti polgármester, az egyik idevalósi helytörténész és néhány helybeli.

A kutatócsapat azzal az elhatározással tért nyugovóra, hogy holnap délelőtt fél tízkor elkezdi az erőd feletti folyószakasz vizsgálatát, és a felderítő merülések során cövekeket helyez ki, amik már az ásatáshoz szükséges szelvényrendszer alapját jelentik.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A falu apraja-nagyja énekelt

Míg a kisiskolák többségét az egyre fogyó gyermeklétszám miatt a bezárás fenyegeti, Tápszentmiklóson… Tovább olvasom