Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

A kultúrában úszó Győr városa

A tudás nehezen definiálható, sok értelemben használt magyar szavunk. A hétköznapi értelemben a szónak legalább két értelmét is megkülönböztetjük: az egyik a teoretikus tudás, amelyet kitartó tanulással napról napra gyarapítunk, a másik pedig képességet jelent, amely tudattalanul alakul ki.
A magyar nyelv az egyik leggazdagabb nyelvnek mondható Európában. Egy-egy szót – megfelelő olvasottsággal – legfeljebb három szinonimával is kifejezhetünk. Nem meglepő tehát, hogy a tud, tudás szót számos más szóval is helyettesíthetjük; ha azt mondom: ismerettség, képzettség, hozzáértés, szakismeret, tapasztalat – mind-mind majdnemhogy ugyanazt jelenti.



De mégis milyen réginek mondható az értelem? Nem kell nagyon mélyre ásnunk, hogy a választ megtaláljuk: már az ókori civilizációk is nagy becsben tartották azt az embert, aki jártás volt a tudományokban, a filozófiában és a misztikában.

A középkori társadalom igazi gyöngyszemként tekintett minden olyan emberre, aki nem volt analfabéta. Talán az akkori gyermekek azért fohászkodtak Istenhez, hogy bárcsak iskolába járhatnának, ellentétben a mostani generációval, aki azért veszi Isten nevét a szájára, hogy „gyötrelmes" iskolás napjait megszüntesse. Majd jött a reneszánsz, aki a képzett, sokoldalú embert elnevezte polihisztornak. Elterjedt Európa-szerte a tudás iránti szomj, fellendült a könyvnyomtatás, egyetemek alakultak. Persze, Magyarországon nem voltak egyszerűek a tanulási lehetőségek egészen addig, míg a felvilágosult Mária Terézia uralomra nem lépett, és az iskolareformjával be nem vezette az iskolakötelezettséget, ami lehetővé tette már az egyszerű gyermekecskék számára a betűk birodalmának elsajátítását is.


A 21. század íratlan szabálya közé tartozik, hogy a legjobb „befektetés" az idegen nyelvek elsajátítása, a hagyományaink ismerete, a kiváló kommunikációs készség, a szerves és szervetlen anyagok ismerete, de nem utolsó sorban a fejszámolás is. Értelemszerűen iskolákra van szükség ahhoz hogy az imént felsorolt dolgokat magunkéinak tudhassuk. Minden szülő emlékezetes pillanatnak tekinti, amikor gyermekeként megtesszük az első lépcsőfokot: megkezdjük tanulmányainkat az általános iskolában. Nap nap után haladunk a lépcsőn, kisebb-nagyobb kitérőkkel, míg el nem érjük a következő szintet, amit középiskolának neveznek.

Magunkhoz mérten bővítjük tudásunkat, további ismereteket szerzünk a várva várt napig, az érettségiig. Utána nagy dilemmával eldöndjük, hogy vagy az addigi tudásunkkal meghódítjuk a világot (vagyis megkezdjük munkás napjainkat), vagy bizonyos szakra specializálódva elkezdjük látogatni a mára már modernebbnél modernebb egyetemek és főiskolák előadótermeit.

Szlovákiai magyar gimnazistaként, a Z-generációhoz tartozó fiatalként tudom, hogy Felvidéken minden magyar embernek gondot okoz a szlovák nyelv elsajátítása. Tizenhárom kötelező év után nem csoda tehát, hogy megunja a rákényszerített nyelv megismerését. Mi több, ritkán jut eszébe, hogy szakszövegeket is szlovákul magoljon esztelenül, megvetettként. Pozitív hozzáállással gondol a határon túli felsőoktatási intézményekre, ahol önmaga lehet, anyanyelvén tanulhat teljes mértékben. A skála széles és színes. Jobbnál jobb karok kínálnak lehetőséget a szebb jövő eléréséhez: bölcsészettudományi-, jogi-, tanárképzői-, gazdasági-, orvosi- és mérnöki karok, stb.

Szülőföldemhez legközelebbi magyarországi város Győr. Gyakran látogatunk el diáktársaimmal középiskolánk testvériskolájába, a Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolába, ill. a győri kultúra büszkeségét, a Nemzeti Színházat is jószerivel iktatjuk be szabadidőnkbe. Mindig megállapítjuk, milyen kedves kis környékről van szó, pezseg az élet, unatkozni itt nem lehet. Igen, felvetődik bennünk a kérdés: miért is ne Győrött folytassuk tanulmányainkat.


Humán beállítottságom miatt elsősorban az olyan pályaválasztás előtti diákokhoz szólnék, akiknek fontos az, hogy az egyetem vagy főiskola milyen múltú városban található, a szórakozás mellett milyen lehetőségek vannak ismereteink bővítésére, a könyvtáron kívül milyen lehetőségünk nyílik arra, hogy felszedjük azt, mit száz bölcs szétszórt.

Győr. Ismert helységnév minden ifjú számára. Elég, ha azt mondom Vertigo vagy Árkád; bárkit megkérdeznék mindenki tudja, melyik magyarországi városról van szó. Azt már kevésbé tudja a számítógépen felnövő fiatalság a megyei jogú városról, hogy a négy évig tartó, tudatos munkának köszönhetően, 2010-ben Győr nyerte el a Kultúra Magyar Városa címet. Egy olyan nebulónál, akit kezdettől fogva a nemzeti öntudatra, az anyanyelv iránti szeretetre, a művészet tiszteletére, a hagyományok ismeretére és ápolására neveltek, nem csoda tehát, hogy plátói szerelem alakul ki közte és – ez esetben – Győr iránt.

Amikor az egyetemista megelégelte már az egyedüllétet és lelki társra vágyik, eltöpreng azon, mégis milyen helyen ismerhetné meg szívének másik felét. Ha esetleg olyan társra vágyik, akinek a szórakozás kimerül a pultok támasztásában? A lehetőség adott. Esetleg olyanra, aki vastapssal fejezi ki elégedettségét Shakespeare Hamletjét látva? A kultúra városában erre is lehetőségünk nyílik.
Az év minden szakaszában lehetőségünk nyílik arra, hogy kicsit kikapcsolódjunk a szorgos hétköznapok zajából. A kulturális életet a Négy Évszak Fesztivál rendezvényei fogják össze, melyek évről évre színvonalas, minden egyes korosztályt megszólító szórakozásra törekednek. Aki méltóképpen szeretné megünnepelni az év végi sikeres vizsgáit, nem kell messzire utaznia, csupán a Széchenyi térre, a Bornapokra, ahol ízletes nedűvel zárhatja a sikeres évet, ill. istenigazából kitombolhatja magát a belföldről és külföldről egyaránt érkező előadók koncertjein. A kedves egyetemista ősszel sem unatkozhat, ugyanis erről a Magyar Hagyományok Fesztiválja gondoskodik. Az adventi időszak meghittségével fűszerezett Téli Fesztivál pedig arra csábít, hogy kimozduljunk otthonunkból, és részt vegyünk a pezsgő kulturális életben. Egyszóval, minden évszak tárt karokkal vár minket. Süthet hétágra a nap, havazhat, sárga levelek sistereghetnek a talpunk alatt, Győrben unatkozi nem lehet.

Ha még mindig nem találtuk meg a számunkra a legérdekesebb programot, az individuálisabb lehetőségeket, akkor megemlítést érdemelnek a különböző intézmények. Győr leginkább akkor írta be magát a szívembe, amikor a Nemzeti Színház társulata a Kisfaludy-teremben előadta Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című mesedrámáját. A kiváló színészekből felépülő színháztársulat mellett kecsegtető kikapcsolódást nyújtanak a különféle balett- vagy bábelőadások, de az országos hírnevet szerzett Győri Filharmonikus Zenekar is tárt karokkal várja az érdeklődőket.
Azt hiszem Győr méltány viseli a Magyar Kultúra Városa rangot, mert ide akárki beteszi a lábát, otthonérzi magát. Belemélyedhet a történelembe, a kultúrába és a csodás táj gyönyörködésébe is. Nem meglepő hát, ha Győrött akarjuk átélni életünk legszebb négy évét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győr, mint diákváros?

Tovább olvasom