Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

A klasszikus zene és a spenót

Diákoknak játszik klasszikus darabokat Rákász Gergely koncertorgonista, nem klasszikus módon. A zenélő egyben mesélő is, szövevényes történetekkel kelti életre a zeneszerzők életét és a zeneművek keletkezését.
– Diákoknak készült ez az előadás, vagy egyszerűen csak úgy gondolja, hogy a zene mindenkié?
– A zene is és a kultúra is mindenkié, aki kér belőle. De pont a klasszikus zenével kapcsolatban van egyfajta spenóteffektus. Addig, amíg nem kóstoltuk, csak azt látjuk, hogy zöld meg fura. Hiába tudja mindenki, hogy egészséges és tápláló, valahogy odáig kell eljutni, hogy megkóstoljuk. A többi már megy magától. Arra a pontra szeretném elvinni a hallgatóimat – és ez különösen a diákokra vonatkozik, hiszen a felnőtt közönség ezt már vagy tudja, vagy menthetetlen –, hogy jelen legyen a „klasszikus érték" fogalma a fejükben. Hogy összekapcsolják a Szabadság-szobrot, Mona Lisa mosolyát, a Sixtus-kápolnát és Vivaldi Négy évszakát. Mindegyik azért lett klasszikus, mert magas igényességgel készült, és túlélte az időt.

– Nem szokványos, hogy a zenész a hangszerén kívül a saját hangjával a saját történeteit is előadja. Miért gondolja ezt fontosnak?
– Először is nem a saját történeteim, hanem Verdi, Wagner, Vivaldi történetei. Szükségessé pedig a világ megismerésének vágya teszi. Vivaldi korában, ha egy ember rászánta az idejét, egy élet alatt átláthatta a tudományokat, a művészeteket, és adhatott egyfajta pozitív választ az élet nagy kérdésére: Mi végre vagyunk itt, mi is a dolgunk itt a Földön, hogyan kell együtt élnünk egymással és a környezetünkkel? Ma azonban – még úgy is, hogy az információk karnyújtásnyira vannak tőlünk az interneten – ez teljesen lehetetlen az adatmennyiség miatt. A világ megismerésének vágya azonban nem enyhült az „érdeklődő emberek" körében. Megtudhatjuk, hogy élt Verdi, milyen egoista volt Wagner, milyen esendő emberek voltak. Ráadásul a zenéjükön keresztül olyan szemszögből láthatjuk a saját életünk nagy eseményeit, örömöket, szerelmeket, fájdalmakat, csalódásokat, amelyre más nem ad lehetőséget, csak a zene. Pont Wagner mondta, hogy a hallgatóit az emberi lélek mélységeibe kalauzolja a muzsikájával. Az élet értelme egy újabb rétegének a felfedezése ez.

Fotó: H. Baranyai Edina
Fotó: H. Baranyai Edina

– Nem fél attól, hogy a komolyzene túl komoly lenne a fiatalok számára?
– Dehogynem az. Nagyon leegyszerűsítve olyan ez, mint egy csodálatos, igényes étterembe vinni valakiket, akik egész életükben csak gyorskaját ettek „szuperszájz" méretben. Lesznek, akik rögtön a helyszínen panaszkodnak, hogy hol a hamburger és addig nyomkodják a telefonjukat, amíg rendelnek egyet online. Olyanok is, akik megpiszkálják az ételt, valamennyit esznek is, ha már ott vannak, de azért hazafelé behajtanak az autós büfébe. De lesznek néhányan, akik csendben kóstolgatnak, és érzik, hogy itt valami olyan világ nyílhat meg előttük, ami messze túlmutat az eddigi élményeiken. Természetesen nem tárul fel azonnal. Soha senkitől nem kérem, hogy azonnal cserélje le Beyoncét Beethovenre – egyébként is jól megférnek egymás mellett az MP3-lejátszókon, mindketten sok remek muzsikát adtak a világnak –, de ha ez az utóbbi fajta ember/gyerek egyszer találkozik az igényességgel, akkor tapasztalatom szerint nem fog tudni ellenállni. El lehet tölteni egy egész életet a cirkuszt bámulva, de ha gyerekkorunk óta ott van egy másfajta élet ígérete is a palettán, akkor egyszer csak – egy belső érési folyamat után/alatt – odatalálunk. Ez pedig már nem túl komoly senkinek sem, hanem egy izgalmas utazás kezdete. Aki ebbe az irányba indul el, az minőségi életet él, és az a csodálatos, hogy ez még csak sokba sem kerül. Ott vannak a könyvtárak, a múzeumok, a YouTube, ezért tehát a minőségi-kulturált élet kérdése ma már nem feltétlenül pénz, mint inkább belső „igény" kérdése.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mozi a fejben: Frei Tamás Győrben járt - videó

Az ismert újságíróval a Győri Könyvszalonon Simon Róbert Balázs győri alpolgármester beszélgetett. Tovább olvasom