Kisalföld logö

2017. 05. 23. kedd - Dezső 14°C | 24°C Még több cikk.

A Káptalandomb régi dicsősége

Dr. Galavits József győri városplébánossal beszélgettünk a kanonoki kar eredetéről, szerepéről.

Dr. Galavits József győri városplébános a mögöttünk hagyott évben előbbre lépett a káptalani ranglétrán. A kanonoki kar eredetéről, szerepéről beszélgetve érdekes összefüggéseket véltünk felfedezni az igazságról és érvényesülési lehetőségeiről korunkban.

– Mit jelent az, hogy valaki kanonok? Mi a kanonoki testület? Mi a feladata?

– Hosszú a története, egészen Szent Ágostonig nyúlik vissza. Ő a maga korában, a Krisztus utáni V–VI. század fordulóján maga köré gyűjtötte a kiemelkedő tudású nőtlen papokat – akkor még nem volt kötelező a papi nőtlenség –, és továbbképezve őket létrehozta az úgynevezett káptalani – capitulum – testületet. A káptalan tagjait „sacer dotes canonisati" – kánoni rend szerint élő – papoknak nevezte.

– Mi a kánon szó jelentése?

– Jog, törvény. A testület tagjai – mivel az átlagosnál képzettebbek voltak – a püspök mellett tanácsadói, a fiatalokat a papi életre felkészítő szerepet töltöttek be. A középkor elején, amikor az írástudatlanság a nemesség körében is általános volt, a káptalani helyek voltak a hitelesítői „hivatalok" is, ahol királyi okmányokat, birtokleveleket lehetett megíratni, hitelesíttetni. A kanonoki testület tudásának fontosságát érzékelteti, hogy ebben az időben még a papság egy része is csak felolvasni tudta a latin szövegeket, anélkül, hogy értette volna. Később, ahogy a világi ügyeket fokozatosan átvették a királyi jegyzők, a birtokügyeket intéző hivatalnokok, a papságnak ez a feladata háttérbe szorult, de az egyházi megmaradt.

– Eredetileg tehát a világi jogot is a papság – mai szóhasználattal – „szolgáltatta".

 – Az úgynevezett „tekintélyelvű" jogot kezdte ki először a szekularizáció, az elvilágiasodás folyamata. A tekintély elve az igazság isteni kinyilatkoztatásából fakad, amit a Szentírás tartalmaz, ez adta az egyház hitelét az igazságszolgáltatásban. Az igazságnak az úgynevezett felvilágosodás korától kezdődő profán értelmezgetése vezetett aztán oda, hogy az önállósult polgári jogot a polgárok egyénileg kezdik értelmezni.

– Miután az igazságot „relativizáltuk", lassan jogot sem tudunk szolgáltatni...

– Így van. Ez a teljes relativizmus, amikor a jog is attól függ, hogy ki hogyan magyarázza: a saját egyéni érdekei szerint vagy a közösség érdeke szerint.

– Ön szerint tehát, aki ma az igazságot akarja, az jól teszi, ha szentmisére, istentiszteletre jár, olvassa a Bibliát...

– Pluralizált világban élünk, amelyben többféle igazság létezik egymás mellett... Ahol az igazságot a puszta ész, a ráció alapján, az isteni kinyilatkoztatás ereje híján próbálják meghatározni, oda az emberi önzés könnyebben befészkeli magát, mondván: ezt vagy azt másként, a korábbi közmegegyezéstől eltérően is lehet értelmezni.

– A kanonoki kar világi feladatainak visszaszorulásával erősödött-e az egyházi szerepkör?

– Az idők során az egyházi szerep is csökkent. A középkorban elsősorban a kanonokok voltak azok a papok, akik a papképzőt is elvégezték. Akkoriban a papnak ugyanis nem kellett egyetemi szintű tanulmányokat folytatnia, elegendő volt néhány év „inaskodás", kolostori élet, hogy kellő műveltséget és lelkiséget szerezzen. Ennek a hagyománynak a folytatói a mai ortodox falusi pópák. A káptalan tagjai viszont kiemelt képzésben részesültek. Többnyire idehaza a pécsi vagy valamelyik nyugati egyetemen: Párizsban, Rómában vagy Bolognában tanultak, így a papképzést, az egyházon belüli bíráskodást nyugodtan rájuk lehetett bízni. Miután a káptalannak bizonyos függetlenséget kellett biztosítani a püspökkel szemben is, ezért birtoka, házai voltak, hogy vagyonjogi kérdésekben önállóan dönthessen. A kanonoki kinevezés ezért évszázadokon keresztül egyfajta előléptetés volt az egyházi ranglétrán. Öreg napjaira is biztonságot jelentett az illetőnek, gyakorlatilag haláláig nem volt anyagi gondja.

– Miért tartották fontosnak, hogy a kanonokok függetlenek legyenek – anyagilag is – a főpásztortól?

– Valószínűleg azért, hogy befolyásmentesen bíráskodjanak, tanítsanak, döntsenek bizonyos kérdésekben. Az egyházban a püspöké a legfőbb törvényhozói, bírói, végrehajtói – vagyis kormányzói – hatalom, különösen teológiai ügyekben. A káptalan viszont önállóan dönthetett a papok vagy egyházközségek közötti egyéb természetű, például birtokügyekben. Függetlenségükért cserében kötelesek voltak a püspök szolgálatára állni a lelkipásztori ügyekben, az egyházmegyei közigazgatásban és a papképzésben. A káptalan egyes képzettebb tagjai az átlagos kanonoki szolgálatokon – zsolozsmán, Isten népének szolgálatán, a püspök segítésén kívül – meghatározott funkciókat töltöttek be a papképzésben. Innen maradtak meg a rangok elnevezései: a nagyprépost, az olvasó-, az éneklőkanonok, az őrkanonok. Ők az úgynevezett kolumniális, vagyis oszlopos tagjai a káptalannak...

– A magyar nyelv „oszlopos tag" kifejezése tehát innen származhat?

– Valószínűleg igen. Ezek a funkciók ugyan később megszűntek, mert a püspök mellett idővel a fiatalabb, képzettebb papok átvették a közigazgatást, illetve a teológia tanítását, a kanonoki rangok azonban megmaradtak. Manapság ezeket a kinevezéseket a püspök kitüntetésként, elismerésként adja azok számára, akik megítélése szerint kiemelkedő munkát végeztek.

– Az oszlopos tagok közül melyiknek mi volt a szerepe?

– A nagyprépost volt a káptalan feje, lelki, szellemi vezetője, összekötő a püspök és az egyházmegye papsága között. Az olvasókanonok volt a káptalani zsolozsmák, szentmisék vezetője, a hivatalos levelek szerkesztője. Az éneklőkanonok a liturgia felelőse, jelenleg ez nincs kötve zenei képzettséghez, így nyugodtan megígérhettem a kollégáimnak, hogy a nürnbergi mesterdalnokokkal nem próbálom felvenni a versenyt... Az őrkanonok volt régen a káptalan „gazdasági igazgatója", ma inkább a múzeum, a templom kincseinek az őre.

– Laikusként arra gondolhatnánk, hogy a kanonoki kar a püspök tanácsadó testülete. Van ilyen szerepe?

– Eredetileg az volt. A káptalant azonban a mai egyházi szemlélet egy kicsit a feudalizmus maradványának tekinti, ezért szerepe visszaszorult. Olyannyira, hogy az újonnan létesített egyházmegyékben a jog már eltekint a testület felállításától.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az utakra panaszkodtak

A győri közmeghallgatáson felszólalók többsége az utak és járdák állapotára panaszkodtak. Tovább olvasom