Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

A harmadik felvonás dicsérete - Függöny fel! a Győri Nemzeti Színházban

Régen láttam olyan jó harmadik felvonást, mint a Függöny fel! című színmű győri előadásában.

A színészek önfeledten komédiáztak, a szerepek szinte arcon csapták őket, a rendező hátradőlhetett a székében, engedhette, hadd pezsegjenek az addig visszafogott játszótársak. Ezt a színdarabot ezért érdemes megnézni.

Michael Frayn – az 1933-ban született szerző – az elmúlt negyedszázad talán legbravúrosabb és egyben legsikeresebb bohózatát alkotta meg, amikor megírta a dupla fenekű játékot, amelyben a hátsó járását megismerhetjük a színháznak és a színházban dolgozó embereknek egyaránt.

Funtek Frigyes a Rinocérosz után hatalmas váltással egy komédiát rendezett. Nem volt könnyű dolga, hiszen az egész történet olyan kusza, hogy szinte átláthatatlan. Főleg úgy, hogy a magyar fülnek kissé idegenül és éppen ezért megjegyezhetetlenül hangzó angol nevek közül minimum kettő kötődik egy-egy színészhez. Hol így, hol úgy szólítják őket, ettől aztán keresztbe állnak a szemek a nézőtéren. Funtek és a színészek között, mint mindenütt a világon, ahol ezt a bravúros írást bemutatják, olyan összhangnak kellett lennie, amit egyetlen nagy dráma sem követel meg. Bizonyára ez meg is volt, hiszen az jól látszott, még a meglehetősen alulvilágított második részben is, hogy az ezernyi aprócikkel folytatott zsonglőrködés már a premier után is egész jól megy, és a beleszokási időszakra nem is kell sokat várni. A rendező és társulata nyilván észrevette már az olvasópróbákon, hogy a jó színdarab azért kissé itt-ott poros, és a szerző által egykoron hihetetlenül poénosnak gondolt, a burleszket idéző megoldások mögé igazi emberábrázolások és igazi viszonyok kellenek. Ha ezek nincsenek kialakítva, ha mindenki csak a maga szerepét próbálgatja anélkül, hogy kapcsolatban lenne a többiekkel, akkor az nem színház, hanem műkedvelők próbálkozása. A Győri Nemzeti Színházban a harmadik felvonásban azonban jól látszott, ezek a hölgyek és urak, a teátrum legismertebb arcai közül, értik a mesterségüket. A harmadik felvonásban mintha magukat dobták volna fel a levegőbe, ott repkedtek a saját játékuk és a közönség nevetése által keltett légörvényben. Könnyedek, látványosak, kiérleltek, egyértelműek voltak. Tudták, mi a dolguk egy ilyen darabban. Szórakoztatni. Ehhez nem kell jogi egyetem. A nézők szeretik, ha valami vicces, szeretnek nevetni, szeretnek egy kicsit kárörvendeni és főleg imádják, ha a színészek is jól érzik magukat.

És mit nem szeretnek? Ha üres manírok és technikai megoldások próbálják helyettesíteni az átélést, a szereppel való azonosulást. De ilyesmire a Függönyt fel! harmadik felvonásában nem volt példa. Köszönet érte a játszóknak, akik közül bizony sokan érdemesek a külön kiemelésre.

Az előadás kellemes meglepetése volt Ungvári István.
Az előadás kellemes meglepetése volt Ungvári István.

Elsőként Ungvári István. Ő, aki egyébként mindig kemény, szilaj figurákat kapott a rendezőktől, egészen finoman tudja eljátszani a kissé ütődött színészt. Eszközei egyszerűek és tiszták, esetlensége mindig megnevettet. Ungvári bizonyította, egy színésznek nincsen skatulya. Bár a harmadik felvonásban aligha láthattuk, de odáig ható munkájával Forgács Péter rendezője is emlékezetes marad. Szina Kinga ügyelője a második felvonásban bontakozott ki igazán a burleszk játékokban, de valljuk be, nem neki írta a legtöbb jó mondatot az a gonosz szerző ebben a darabban.

Kovács Vanda mint Ungvári társa a poénok feladásában volt kellemes, Mihályi Orsolya pedig a szőke nőket – gondolom, szándékosan – parodizáló totális közhelygyűjtemény bemutatásával, amiről aztán ember legyen a talpán, aki megmondja, ezt tudja csupán, vagy: ez tudja! Csupán oda kell figyelni!? Sárközi József mint az abszolút főszereplő olyan hevesen rohan végig az egész darabon, hogy az általa keltett forgószélben csak kapkodni tudjuk a fejünket: mi is történt, és főleg miért? A harmadik felvonásban ő is rendkívüli. Lenyugszik kissé, azt adja, amit várunk tőle, kínos helyzetei nem kínosak már a nézőknek, hanem igazán szórakoztatóak. Rupnik Károly az ügyelő és a betörő figurájában tökéletes. Igazából alapból neki kellett volna játszania a Szilágyi István által kedvesen, de nagyon egyszerűen megformált Selsdont. Szilágyit szeretjük, mert motyogó hangja alkalmas a szerephez, a megértéshez kevésbé. Töreky Zsuzsa tökélyre fejlesztette a szardíniával komédiázó házvezetőnőt, és kiváló ellenpontként valami mély szomorúság is feltört belőle a harmadik részben.

Ez a harmadik felvonással a dupla helyett tripla fenekűre sikerült játék, melynek eredeti címe magyarra fordítva elég frivol belátásokat enged (Ugyanaz hátulról), jó, hogy színpadra került Győrben. Csík György díszlete az írói kottát követve általánosan kedves, a ruhák pedig egyfajta időtlenséget sugallóan semmilyenek. Gondolom, Funtek Frigyes rendező mellett Hegedűs Ildikó rendezői asszisztensnek is akadt dolga bőven.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Adományt gyűjtenek az iskolások kirándulására

˝A börcsi iskola múlt heti szülői munkaközösségi báljáról távol maradó szülőktől is be akarják… Tovább olvasom