Kisalföld logö

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 5°C | 19°C Még több cikk.

A gyereket kell tanítani, nem a tantárgyat

Ha a gyermek magatartási problémája megoldatlan marad az általános iskolában, az olyan gondokká nőhet, ami a pécsi ámokfutáshoz hasonló tragédiához vezet.

A minapi péri pedagógus-továbbképzésnek szomorú aktualitást adott a halálos egyetemi lövöldözés.

Az általános iskolai diákokban, szüleikben, tanáraikban is feszültséget okoztak a pécsi események – ebben a találkozó résztvevői egyetértettek.

Ezért kell Benczéné Timár Irén klinikai szakpszichológus szerint a tanórák keretében beszélni a tragédiáról, ezzel segítve annak feldolgozását, már csak azért is, mert csupán a híradások nézése sajnos mintát adhat hasonlók elkövetésére. Viszont az egymás iránti felelősség, figyelem kialakítása – amivel már kisdiákkorban foglalkozni kell – segíthet a megelőzésben. A pszichológus magyarázata szerint fontos, hogy a közösség törődjön mindenkivel, fogadjon be mindenkit, akkor is, ha nem átlagos – és ebben a pedagógusnak nagy szerepe van –, mert serdülőkorban a kirekesztettség miatti sértettség lehet a hátterében a szélsőséges, másoknak ártó viselkedésnek.

Minderről a szakember azon a pedagógustalálkozón beszélt, ami épp arról szólt, hogy a magatartási problémák kezelésében a pszichológia módszerei hogyan használhatók. Szerinte a tanárnak példamutatásával azt kell megerősítenie, hogy mindenkinek segíteni kell a gyengébbeket, akár az olvasásban, akár a viselkedési szabályok betartásában gyengébbek. Ha a rossz teljesítményre, a rosszalkodásra mindig büntetés a válasz, akkor a gyerek azt fogja folyamatosan kiprovokálni. Benczéné szerint a diák viselkedésének okát kell kideríteni, felismerni. Ha sikerre vagy figyelemre vágyik, vagy arra, hogy befogadják társai a közösségükbe, erre kell alkalmat teremteni neki olyan keretek között, ami beilleszkedik a tanóra menetébe. Elhangzott az is: a gyereket kell tanítani, nem a tantárgyat.

A Győri Kistérségi Gyermekpszichológiai és Pedagógiai Tanácsadó tud segítséget adni a tanároknak, hogy felkészültek legyenek a napjainkban jellemző magatartási problémák kezelésére. Ezért is hívta meg az Öveges József Általános Iskola igazgatója, Szelecz László szakemberüket a konferenciára, amin a megye iskolai, óvodai nevelői kaptak tájékoztatást, cserélték ki tapasztalataikat. Mintegy hatvanan vettek részt a Péren már hagyományosnak számító továbbképzésen, köztük a szili iskolából Németh Szabolcs. A pedagógusoknak szerinte is bővíteni kell a viselkedésbeli gondok ellen bevethető eszköztárukat. ˝Nem rosszabbak a gyerekek, mint régen, de mások: kevesebb a kötöttségük, kevésbé érzik azokat a határokat, amelyeket átlépve már mások érdekeit sértik.˝

Olvasóink írták

  • 3. zseliakiraly 2009. december 08. 23:18
    „Egyetértek az előttem szólókkal. A gyerekeket TANÍTANI kell, csak nem mindegy, hogy ki és mire. A cikkből alaposan kifelejtették azt, hogy az iskola csak a "második otthon". És az első? A szülőknek semmi dolga a gyerekkel? Beadják az iskolába, és majd visszakapják készen a tökéletesen jólnevelt gyereket? Sokan így gondolják. Mindent megcsinál az iskola, még a házi feladatokat is megírják a napköziben meg a tanulószobán - otthon piti iskolával nem foglalkozik sok szülő. Persze elvárják, hogy minden jól menjen, de a kisujjukat sem mozdítják érte. Pedig sokat jelentene egy gyermeknek, ha este apu vagy anyu melléülne, átnéznék a leckét. Ezzel egyrészt átnéznék a gyerek munkáját, ha jól dolgozott, megdicsérné (családi kapcsolat erősödik), ha nem jól dolgozott, kijavítanák, és nem utolsó sorban a gyerek látná, hogy apu (vagy anyu) nem hülye ezekhez a dolgokhoz, tehát van értelme az iskolába járni. De ha otthon a szülő nem segít, mert "én is kettes voltam matekból", "A földrajzhoz hülye vagyok, kisfiam", akkor hogy várjuk el a gyerektől, hogy tanuljon, értékelje azt, hogy az iskolában foglalkoznak vele?
    Rossz a magaviselete? A gonosz tanár megbünteti! Úristen! Az otthon elkényeztetéssel nevelt kiskirályban vagy királynőben most egy világ omlik össze?! Azonnal lépjen közbe a szülői érdekképviselet, ezt nem lehet tűrni! - De! Elvárják az iskolától, hogy megnevelje a gyereket, csak nem hagyják. Ilyenkor megy a szülő, jelzi, hogy a gyerekkel így nem lehet bánni (lehet, csak ő nem tud), mert miért kapott beírást, hogy a rokona tanár évtizedek óta, és szerinte nem használnak ilyen módszereket más 20 éve, és persze a szíven döfős, hogy biztos azért pécézte ki a tanító a gyereket magának, mert nem szereti. Biztos. A gonosz tanárok már csak ilyenek. A szülők is utálták az iskolát, és a gyerek sem hülye, látja, hogy a tanító ki van szolgáltatva a szülői dörgedelmeknek, és ezt ki is használja. Mert otthon meg ő irányítja a szülőt. Ráadásul hozzá kell tenni, hogy nem csak büntetni tud a tanerő. Egy tapasztalt tanító fel tudja mérni, hogy egy büntetéssel célt ér-e a gyereknél vagy csak tovább szítja a tüzet. Fel tudja mérni, mert ez a munkája. Bizony. Csak nehéz terelgetni a gyereket, amikor a tévé az egyik irányba húzza, a szülői példa egy másik irányba húzza, de hogy a gonosz tanárok mit akarnak belenevelni, az kit érdekel, hiszen csak 20-30 különböző gyereket kell úgy összefognia, hogy ne tanulják el egymástól a hülyeséget, de kijöjjenek egymással, ne legyenek konfliktusok (utópia, lásd a "felnőtt" világot), ha mégis vannak, azt a gyerek lelki törés nélkül élje meg, a bicegő gyereket ne rekesszék ki, az árulkodós gyereket ne rekesszék ki, és így tovább.
    A "Gyereket tanítunk, nem tantárgyat." rövid, de tartalmas mondat évek óta szállóige a győri tanítóképzőn, ezt az onnan kikerült tanítók jó része tudja, és jobb esetben tisztában is van vele. Én 2005 elején írtam fel ezt a mondatot a didaktika (oktatáselmélet) jegyzetembe, és igyekszem tartani magam hozzá.
    Jó lenne tudatosítani: Mindannyian neveljük a gyerekeket. A csikket az utcán elszóró bácsi, a zebrán elsőbbséget nem adó autós, a TV-ben k*anyázós "celeb", az iskolában gürcölő tanító és nem utolsó sorban a SZÜLŐ. Ő a mintakép. Az első. A legfőbb. Hogy TŐLE mit kap a gyerek, az nem az iskolán múlik. A tanító ilyenkor csak bűnbak. A saját hibáinkat nehezebb belátnunk. De be kell látnunk, és javítani a saját hibáinkon is, hogy a gyerekek is a jót lássák tőlünk.
    Mert mind felelősek vagyunk értük. Ők pedig a mi jövőnk.”
  • 2. Dr.Horváth 2009. december 02. 16:06
    „Igen, a nevelést otthon kell/ kellene kezdeni. A szülőknek, a családnak az elsődleges kötelessége. A mai túlliberális világban, ahol szinte mindent szabad a gyerekeknek, nem kapnak példát arra, hol a határ, hogy kell viselkedni. Pedig ezt már otthonról kéne hozni. Egy 6-7 éves, szinte kiforrt személyiséget nevelni az iskolának, aki ráadásul nem is tiszteli oktatóit, - szinte - reménytelen.”
  • 1. Truder 2009. december 02. 12:06
    „"A pedagógusoknak szerinte is bővíteni kell a viselkedésbeli gondok ellen bevethető eszköztárukat. ˝Nem rosszabbak a gyerekek, mint régen, de mások: kevesebb a kötöttségük, kevésbé érzik azokat a határokat, amelyeket átlépve már mások érdekeit sértik.˝

    Ez így igaz! Mellesleg a nevelés nem az iskolában, hanem a pólyában kellene, hogy kezdődjön! Ne fogjunk mindent az iskolára, meg a pedagógusra. Ennyi viselkedés zavaros, hiperaktív, magatartási problémával "megáldott" gyerek nem volt, mint napjainkban. Ráadásul fékezhetetlenek, mert a tanár szinte tehetetlen velük és a szülőkkel szemben..”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három térség zöld hálója

A határokon is átnyúló hálózat létrehozásáról állapodtak meg Szentgotthárdon a nyugat-dunántúli, burgenlandi és stájerországi zöldszervezetek képviselői. Tovább olvasom