Kisalföld logö

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 19°C | 30°C Még több cikk.

A FA meséje

A győri Vaskakas Bábszínház mindig mívesen elkészített premiermeghívója most sem okozott csalódást. Kedves, egyszerű, de sokatmondó. A FA meséje. Így csupa nagy betűvel.
Első ránézésre megkérdőjelezi az ember, miért ez a betűméret, de Szász Ilona kiváló történetét megnézve már nincsenek kétségei. Ez a darab valóban a fáról szól. Pontosabban a fával szól. A főszereplő tehát nem Borcsa boszorkány, nem is a macskája vagy a hollója, hanem maga a mindent, az örömöt, a bánatot, az izgalmat, a megnyugvást, az életet, a világot jelentő fa.
Mátravölgyi Ákos tervei a lehető legjobb módon szolgálták a célt: mesét teremteni már a puszta színpadi látvánnyal is. A hagyományos bábszínházi paravánt helyettesítő rekvizitum olyan térbeli játékokra ad lehetőséget, amelyben a színészek a nézőket szolgálva nagyon jól érezhetik, és láthatóan érzik is magukat. Tobzódnak a játéklehetőségekben. Szinte alig várják, hogy megmozdulhassanak, megszólalhassanak. (A macska alvójelenete, míg a nézők gyülekeznek, fergeteges. Pedig szinte alig mozdul, mégis mindenki őt nézi, nevet rajta.) A mozgáskényszer néha talán túlzottan is felgyorsítja a játékot, de ez alapvetően inkább erénynek, mintsem hibának tudható be. A szereposztás telitalálat. Melánia, a macska olyan kedves, olyan cicás, bárki szívesen hazavinné magával, hogy ott folytassa vele az édes civódást. Ábris, a holló nemkülönben emlékezetes figura. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy szakmájuk íratlan törvényei szerint a színé szek, a macskában és gonosz a főboszorkányban egyaránt kiválóan alakító Kocsis Rozi, a hollóban és a maszkos figurák életre keltésében szorgoskodó Guttin András még több figura képében is feltűnik, akkor lesz teljesítményük igazán figyelemre méltó. (A kettős szereposztásban hollóként színre szálló Bessenyei Zoltánt nem volt módunkban még megtekinteni!) És ott él, szomorkodik a fa ágai-bogai között Borbála, a boszorkány, Ujvári Janka átélt, példaértékű, kidolgozott ábrázolásában. Ezer éve nem járt nála senki, és a gonosz átok oka egy fiatalkori ballépés. A nézőknek a szereplők elmondják tehát Borcsa igaz meséjét, amely szépen, lassan a fa meséje lesz.
A darab vége olyan szép, hogy szinte sajnálja az ember, hogy megtörik a varázs. Az a pillanat, amikor még nem tudni, kivirul-e a fa, vagy örökre szürke marad minden, torokszorítóan emberi. Én kicsit sajnáltam is, hogy a Borbálát sújtó átok megtörik. De a mesék már csak ilyenek, a jónak győzedelmeskedni kell.
A színpadi kép, a jelmezek és bábok, a maszkák és főleg a muzsika, melyet Rozs Tamás jegyez, kiragadnak bennünket a mindenna-

pokból. Élvezettel hallgatjuk a boszorkányos történetet. Kovács Géza rendező ért hozzá, hogy a feszültséget, a humort és a drámai hangulatokat úgy ötvözze, azok mindig előremutassanak, és ne engedjék lanyhulni a figyelmet.
A Vaskakas Bábszínházban ismét összefogott, kemény munkával létrehozott mesedarab született. Olyan mű, amely érthető a gyermekek számára, látványos a legkisebbeknek is, de finomságait, felnőttekhez szóló áthallásait az idősebbek is szívesen fogadják majd.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elhagyja a Heti hetest

Havas Henrik, a népszerű televíziós újságíró Győrben dedikálta legújabb, "Szeretők" című könyvét.… Tovább olvasom