Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

A doktor úr képei

Kié a kép? Kié a művészet, kié a felismert szépség esztétikus ereje? A festőé, a műgyűjtőé, vagy azoké, akik időnként bepillantást kaphatnak egy-egy lassan korszakossá érő magángaléria titkaiba?

A válasz korántsem egyértelmű, ám az bizonyos, ha azt állítjuk, mindegyiküké, nem sokat tévedünk. Hiszen nem létezhetne művészet, művészettörténet, ha a tehetséges festők mellé nem álltak volna elkötelezett műgyűjtők, akik megőrizték maguknak és magukon keresztül kicsit az örökkévalóságnak koruk lenyomatait, a kiváló festők munkáit.

Győrött él és dolgozik dr. Nagy Miklós. Munkája a szülészet-nőgyógyászat, az ultrahangos szakvizsgálatok életének nagy részét kitöltik, ám amikor szabadideje marad, a művészet felé fordul. Kortárs alkotókat gyűjt, az ő festményeiket és közben, amikor csak teheti, sajátos gépi ecsetével, a fényképezőgépével rajzol fel az idő falára gondolatébresztő fotográfiákat. Múlt szombaton nyílt meg Győrött, a Városi Művészeti Múzeum Képtárában személyes gyűjteményéből egy kiállítás. Február huszadikáig látogathatóak a honi képzőművészet reprezentáns alkotóinak értő műgyűjtő által kiválasztott képei. Dr. Nagy Miklóssal a tárlat előkészítése közben beszélgettünk. Érezhető volt, szereti, megbecsüli gyűjteményét és tisztában van azzal is, mely képek állhatják ki az idő próbáját.


– Önt nem csupán kiváló orvosként, de műgyűjtőként is számon tartják.

– A vizuális műfajjal a kapcsolatom elég régi, hiszen ezelőtt huszonöt évvel már fotóztam. Volt kiállításom Budapesten, a Műcsarnokban is. Ám nyilvánvaló, a szakmámat nem hanyagolhatom el. Intenzíven tanultam genetikát, ultrahangos vizsgálatot. Ezután lettem a Magyar Szülészeti-Nőgyógyászati Ultrahang Társaság vezetőségének tagja is. Majd amikor úgy éreztem, tudom azt, amit egy jó szülész-nőgyógyásznak tudnia kell, megint tudtam egy keveset foglalkozni a hobbimmal.

Dr. Nagy Miklós Fotó: Bertleff A.
Dr. Nagy Miklós. Fotó: Bertleff A.

Pontosan emlékszem a műgyűjtői kezdetre. Szabadságom alatt Tihanyba mentem. Az apátságban éppen kortárs festőművészek állították ki a munkáikat. Gondoltam, bemegyek, körülnézek. És akkor megláttam egy Váli Dezső-képet! Olyan gyönyörű volt, azonnal szerettem volna megvenni, hazavinni. Szerencsémre ott volt a kép alatt a festő címe, így felhívhattam és megbeszéltem vele a dolgot. Olyan volt ez, mintha átszakadt volna egy gát. Egyik kép jött a másik után.


– Azt mondja, gyönyörű volt az első kép. Gondolom, a többi is ilyen, de elég ahhoz, hogy a gyűjteményébe kerüljön?

– Nekem a szép önmagában nem elég. Hiszen egy csokor virág is szép, ám ha ezzel az ember megelégszik, akkor a fényképezésben sem kellene mást tenni, mint csak lefotózni a virágokat. De mindannyian tudjuk, ez még kevés. A jó kép olyan, mint egy katalizátor, elindít egy folyamatot a tudatalattiban talán. Kitárulnak a rétegei. Más és más módon hat az emberekre, de a lényeg, hogy mindenkire hat. Ez a jó kép ismérve. Baj akkor van, ha odaállunk egy kép elé és hiába jó a technikája, hiába trendi, mégsem érzünk semmit, mégsem látunk semmit.


– Alkotó ember is, hiszen fotói számos kiállításon szerepeltek. De bocsássa meg az őszinteséget, a festmények mégis mások, nem érez valami kis féltékenységet a festőkkel szemben?

– Ó, dehogynem. Ők tudnak festeni, én meg nem. Sok olyan képet vettem meg, amit én is szerettem volna megfesteni, ha lett volna kézügyességem. De ez az irigység egy pozitív irigység. Ráadásul most már egymást inspiráljuk. Sok festő például készített festményt az én fotóim alapján. Sőt, amikor megláttam, hogy az én gesztusaimból mit hozott ki, az előfordult, hogy engem újabb fotókra inspirált.


– Vagyis egy kicsit egymásra épült így a festészet és a fotóművészet. Ez a fajta együttműködés azonban csak kortárs művészekkel megoldható. Kizárólag őket gyűjti?

– Igen. Praktikus okai is vannak ennek. Egy Munkácsy, egy Rippl olyan drága lenne, hogy egy képük felére sem lenne elegendő a pénzem. Amik pedig elérhetőek lennének a régiek munkái közül, harmadrendű alkotások. A kortársakkal viszont az a helyzet, hogy ők ötven év múlva érnek majd annyit, mint most a régi nagyok.


– Biztos ebben?

– Biztos. Ehhez kell a gyűjtő részéről a kvalitásérzék. Kolozsváry Ernő a legjobb példa. Ő elég jól ki tudta választani a jó képeket. Azt gondolom, hogy a jelenlegi kortárs képek közül magam is ki tudom választani a legjobbakat és mindezeket meg lehet venni elérhető áron. És ez az érték idővel változni fog, de engem ez nem érdekel, nem pénztrezornak használom a festményeket, nem befektetésnek vásárolom őket, hanem az érzéki gyönyörűség miatt, amit nekem jelentenek.


– Hogyan működik egy gyűjtő? Kiállításról kiállításra jár, nézi az internetet?

– Hát nincs erre idő mindig. Nagy szerencsémre a festők szinte kézről kézre adnak engem. Az első festő műhelyébe talán kicsit nehezebb volt bekerülni, de aztán amikor látták: értő szemmel válogatok, már egymásnak adták a címemet. Számomra szinte hihetetlen gyorsasággal kerültem be a magyar festői életbe. Alig van olyan kortárs alkotó, akinél ne jártam volna. Néha tesztelnek: kitesznek jó pár képet és figyelik, észreveszem-e a legjobbakat. Általában észreveszem. Ezután már bizalommal fordulnak felém.


– A kiállítása saját gyűjteményéből számos izgalmas darabot tartalmaz. Igazi vizuális csemege a mai modern magyar festészet iránt érdeklődőknek. De bizonyára van még, akit szívesen látna ebben a gyűjteményben.

– Akadnak magyar rangos, neves festők, akik megkerestek, mert hallották, milyen gazdag a gyűjteményem és számukra megtiszteltetés lenne ide bekerülni. Örülök ennek, de ha most neveket kéne mondanom, talán Ujházi Pétert és Varga Patríciát említeném, tőlük vennék még képeket. Bár tény, a lakásunkban a festményektől már alig férünk el. 

Olvasóink írták

  • 2. load 2010. január 25. 14:06
    „Aki távolról is mélyebben szeretné megismerni, annak ajánlom a honlapját:
    http://www.nagymiklos.hu/kezdo/”
  • 1. Endrédyteodóra 2010. január 25. 13:22
    „Mindig tudtam , hogy a doktor úr egy Nagyszerű Ember.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Áprilisi döntések ˝el(hó)napolva˝

A parlamenti választások előtti négy-hat hétben már nem hoz fontosabb, személyi ügyekkel, az állami… Tovább olvasom